200 előadás legalább 40 ezer néző előtt, ez a Csavar Színház idei mérlege

Rendkívül sikeres évet tudhat maga mögött a Csavar Színház, mely Szlovákiában és Magyarországon a legkisebb faluktól a legnagyobb városokig 200 előadást játszott le 2015-ben. A vándorszínház idén legkevesebb 40 ezer nézőhöz jutott el összesen 12 darabbal - melyeket folyamatosan műsoron tartanak.

200 előadás legalább 40 ezer néző előtt, ez a Csavar Színház idei mérlege
Fotók: Paraméter

Gál Tamással, a Csavar Színház megálmodójával, valamint színésztársával és feleségével, Kiss Szilviával december 18-án Egyházgellén találkoztunk, ahol a Csavargó Mikulás előadássorozat keretében éppen az Azördögbe!!! című népmesét adták elő a helyi alapiskolások előtt.

Egy magyar népmesét játszottak a diákoknak, a legkisebbek és a legnagyobbak is jelen voltak, szemmel láthatóan nagyon jól érezte magát a közönség. Az ember nem is gondolná, hogy manapság ennyire tudják élvezni a fiatalok a színházat.

Gál Tamás: Egy magyar népmesét viszünk színpadra, és mi a színpadról mindig azt látjuk, hogy nem a gyerekekkel és a tinédzserekkel van a gond, hanem azzal, ahogy a társadalom hozzájuk viszonyul. Ők nyitottak mindenre. Nekünk kéne jobban vigyázni rájuk.

Kiss Szilvia: Azt látom az előadásaink során, hogy amikor bejövök, nagyok húzzák a szájukat, micsoda gagyi – gondolják a nagyobbak, de Tomi mint rendező úgy építi föl a darabot, a mesét, hogy felnőtt humor is legyen benne. Vannak olyan részek, amiken csak a tanárok és a nagyok nevetnek, mert ők értik csak, a gyerekek nem. Például egyszer éppen népdalt éneklek, de meglepetésszerűen kemény rappelésre váltok, és ez a változatosság, közvetlenség magával ragadja a tinédzsereket is. 

Mit kell tudni a Csavargó Mikulásról, és miért kapta ezt a nevet az előadássorozat?

Gál Tamás: 10 előadást játszottunk le Csallóközben az adventi időszakban, ezért lett Csavargó Mikulás. Úgymond elcsavarogtunk az iskolákba, ahová egy előadás formájában elvittük az ajándékot. Végig az Azördögbe!!! volt műsoronA dolog érdekessége, hogy ezzel a darabbal most mutatkoztunk be először a Csallóközben, pedig már nagyon sok helyen játszottuk Magyarország szerte, de például Ipolyságon is.

A népmesét Kiss Szilva és Gál Tamás adja elő, a férj rendezi. Él ez a hierarchia a próbákon és a színpadon?

Gál Tamás: Az igazság az, hogy Szilvivel annyira jó együtt dolgozni, és már annyira összeszoktunk, hogy én már inkább azt mondanám, közösen rendezzük a darabot és tervezzük a díszletet. Mindketten kivesszük a részünket mindenből.

Kiss Szilvia: Az alapkoncepció a legtöbb esetben egyértelműen Tomitól származik, ő diktál. A rendezésből én csak annyiban tudom kivenni a részben, hogy a próbák során visszajelzéseket küldök neki, mert egy színésznek mindig könnyebb a dolga, ha látja magát kívülről.

A Csavar Színház 200 előadást tartott. Marad még idő emellett a repertoár bővítésére?

Gál Tamás: Most a Béla kisasszonyon dolgozunk, ami ifjúsági előadás, de lesz egy új felnőtt darabunk is, amit egyelőre nem neveznék meg. 

Kiss Szilvia: Emellett a repertoárunkról semmit nem veszünk le, az összes darabunk fut. 14 előadásunk van, melyekkel rendszeresen szerepelünk. Hála istennek az a tendencia, hogy ha valahol játszunk, akkor oda később rendszerint visszahívnak minket, nekünk pedig elég darabunk van, hogy kiszolgáljuk a közönséget - legyen szó gyerekekről, diákokról vagy felnőttekről.

Gál Tamás: A daraboknak is jót tesz, ha sokat játszuk őket, tulajdonképpen a közönség edzi az előadásokat. Így az igazi. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden előadást folyamatosan újítunk, vagy minden alkalom más volna. Míg például A helység kalapácsát egyedül játszom, és a színpadon azt csinálok, amit akarok, addig például ma Szilvivel játszottam, és a partnerünket nem szabad megzavarni túlzott improvizációval.

Kiss Szilvia: Olyan nincs, hogy ne lenne némi improvizáció a színpadon. Az Azördögbe!!! például egy interaktív darab, a közönség tagjai is szerepelnek, és ilyenkor szükség van rögtönzésre - amit ugyanakkor nem szabad túlzásba sem vinni.

Mik a Csavar Színház, illetve Kiss Szilvia és Gál Tamás tervei a jövőre nézve?

Kiss Szilvia: Januárban a Nemzeti Színházban kezdjük az újévet, a decemberi csallóközi turnéhoz hasonlóan ott is az Azördögbe!!!-t adjuk elő. Tomi egyébként néhány héttel azután még visszatér a Nemzetibe, a Kassai Thália Színház Rükverc című darabjával. Én a Csavar Színházban boldog vagyok, az igazság az, hogy nem is vágyom kőszínházra. Számomra megfizethetetlen, hogy olyan emberekkel dolgozom, akiket szeretek. Szervezünk, próbálunk, magunk készítjük és pakoljuk a díszletet.

Gál Tamás: A Kassai Thália Színházban és a Soproni Petőfi színházban is játszom, de a Csavar különleges szerepet tölt be az életemben. Természetesen mindig van hová fejlődni. A jövőben biztos, hogy még több energiát fektetünk a díszletbe és a kosztümbe, bár ezek általában azért érdekesek, mert mindent a nullából építünk föl. De ezt a minimalizmust is lehet még tovább fejleszteni. Mindig a nullából kell felépíteni valamit, mert akkor az ember tiszteli a körülményeket. Azért jó, hogy mi tervezünk mindent, mi pakoljuk a díszletet és mi is játszuk el a darabot, mert ez rendkívül alázatossá teszi az embert. 

Kiss Szilvia: Ezért van értelme annak, amit csinálunk.

(parameter)