200 előadás legalább 40 ezer néző előtt, ez a Csavar Színház idei mérlege

Fotók: Paraméter

Gál Tamással, a Csavar Színház megálmodójával, valamint színésztársával és feleségével, Kiss Szilviával december 18-án Egyházgellén találkoztunk, ahol a Csavargó Mikulás előadássorozat keretében éppen az Azördögbe!!! című népmesét adták elő a helyi alapiskolások előtt.

Egy magyar népmesét játszottak a diákoknak, a legkisebbek és a legnagyobbak is jelen voltak, szemmel láthatóan nagyon jól érezte magát a közönség. Az ember nem is gondolná, hogy manapság ennyire tudják élvezni a fiatalok a színházat.

Gál Tamás: Egy magyar népmesét viszünk színpadra, és mi a színpadról mindig azt látjuk, hogy nem a gyerekekkel és a tinédzserekkel van a gond, hanem azzal, ahogy a társadalom hozzájuk viszonyul. Ők nyitottak mindenre. Nekünk kéne jobban vigyázni rájuk.

Kiss Szilvia: Azt látom az előadásaink során, hogy amikor bejövök, nagyok húzzák a szájukat, micsoda gagyi – gondolják a nagyobbak, de Tomi mint rendező úgy építi föl a darabot, a mesét, hogy felnőtt humor is legyen benne. Vannak olyan részek, amiken csak a tanárok és a nagyok nevetnek, mert ők értik csak, a gyerekek nem. Például egyszer éppen népdalt éneklek, de meglepetésszerűen kemény rappelésre váltok, és ez a változatosság, közvetlenség magával ragadja a tinédzsereket is.

Mit kell tudni a Csavargó Mikulásról, és miért kapta ezt a nevet az előadássorozat?

Gál Tamás: 10 előadást játszottunk le Csallóközben az adventi időszakban, ezért lett Csavargó Mikulás. Úgymond elcsavarogtunk az iskolákba, ahová egy előadás formájában elvittük az ajándékot. Végig az Azördögbe!!! volt műsoron. A dolog érdekessége, hogy ezzel a darabbal most mutatkoztunk be először a Csallóközben, pedig már nagyon sok helyen játszottuk Magyarország szerte, de például Ipolyságon is.

A népmesét Kiss Szilva és Gál Tamás adja elő, a férj rendezi. Él ez a hierarchia a próbákon és a színpadon?

Gál Tamás: Az igazság az, hogy Szilvivel annyira jó együtt dolgozni, és már annyira összeszoktunk, hogy én már inkább azt mondanám, közösen rendezzük a darabot és tervezzük a díszletet. Mindketten kivesszük a részünket mindenből.

Kiss Szilvia: Az alapkoncepció a legtöbb esetben egyértelműen Tomitól származik, ő diktál. A rendezésből én csak annyiban tudom kivenni a részben, hogy a próbák során visszajelzéseket küldök neki, mert egy színésznek mindig könnyebb a dolga, ha látja magát kívülről.

A Csavar Színház 200 előadást tartott. Marad még idő emellett a repertoár bővítésére?

Gál Tamás: Most a Béla kisasszonyon dolgozunk, ami ifjúsági előadás, de lesz egy új felnőtt darabunk is, amit egyelőre nem neveznék meg.

Kiss Szilvia: Emellett a repertoárunkról semmit nem veszünk le, az összes darabunk fut. 14 előadásunk van, melyekkel rendszeresen szerepelünk. Hála istennek az a tendencia, hogy ha valahol játszunk, akkor oda később rendszerint visszahívnak minket, nekünk pedig elég darabunk van, hogy kiszolgáljuk a közönséget - legyen szó gyerekekről, diákokról vagy felnőttekről.

Gál Tamás: A daraboknak is jót tesz, ha sokat játszuk őket, tulajdonképpen a közönség edzi az előadásokat. Így az igazi. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden előadást folyamatosan újítunk, vagy minden alkalom más volna. Míg például A helység kalapácsát egyedül játszom, és a színpadon azt csinálok, amit akarok, addig például ma Szilvivel játszottam, és a partnerünket nem szabad megzavarni túlzott improvizációval.

Kiss Szilvia: Olyan nincs, hogy ne lenne némi improvizáció a színpadon. Az Azördögbe!!! például egy interaktív darab, a közönség tagjai is szerepelnek, és ilyenkor szükség van rögtönzésre - amit ugyanakkor nem szabad túlzásba sem vinni.

Mik a Csavar Színház, illetve Kiss Szilvia és Gál Tamás tervei a jövőre nézve?

Kiss Szilvia: Januárban a Nemzeti Színházban kezdjük az újévet, a decemberi csallóközi turnéhoz hasonlóan ott is az Azördögbe!!!-t adjuk elő. Tomi egyébként néhány héttel azután még visszatér a Nemzetibe, a Kassai Thália Színház Rükverc című darabjával. Én a Csavar Színházban boldog vagyok, az igazság az, hogy nem is vágyom kőszínházra. Számomra megfizethetetlen, hogy olyan emberekkel dolgozom, akiket szeretek. Szervezünk, próbálunk, magunk készítjük és pakoljuk a díszletet.

Gál Tamás: A Kassai Thália Színházban és a Soproni Petőfi színházban is játszom, de a Csavar különleges szerepet tölt be az életemben. Természetesen mindig van hová fejlődni. A jövőben biztos, hogy még több energiát fektetünk a díszletbe és a kosztümbe, bár ezek általában azért érdekesek, mert mindent a nullából építünk föl. De ezt a minimalizmust is lehet még tovább fejleszteni. Mindig a nullából kell felépíteni valamit, mert akkor az ember tiszteli a körülményeket. Azért jó, hogy mi tervezünk mindent, mi pakoljuk a díszletet és mi is játszuk el a darabot, mert ez rendkívül alázatossá teszi az embert.

Kiss Szilvia: Ezért van értelme annak, amit csinálunk.

(parameter)