2018 volt az utolsó boldog békeév a világgazdaságban?

A lejtmenet az újévben sem állt le, a legnagyobb áldozat a technológiai óriáscég az Apple volt, amely a piaci kapitalizációja (a vállalat tőzsdei értéke) csaknem egytizedét veszítette el egyetlen nap leforgása alatt, január másodikán. Három hónapos visszatekintésben a Dow indexben a legnagyobb részt képviselő óriáscég értéke több mint egyharmadával zuhant, a csúcsokon még 1000 milliárd dollár fölé értékelt Apple így már kevesebb mint 700 milliárdot ért a cikk írásának pillanatában.

Minden aggasztó hír ellenére azonban a világ legnagyobb forgalmú börzéje, a New York-i értéktőzsde még viszonylag jól megúszta a 2018-as évet. A többiekhez képest. Merthogy a világ második legnagyobb gazdaságában, Kínában a legfontosabb, a sanghaji tőzsdén (Shanghai Composite Index) -25 százalék volt a tavalyi bukta, Sencsenben, az ország high-tech fővárosában (itt van például a Huawei székhelye is), illetve ennek tőzsdéjén még ennél is nagyobb, -33% volt az esés. A londoni tőzsdén számolt globális tőzsdeindex – ilyen is van, több ezer papír átlagából számolják – az elmúlt tizenkét hónapban mintegy 12 százalékot esett (FTSE All-World index). És sorolhatjuk a többieket is, néhány kevésbé jelentős börzét leszámítva szinte mindenhol mínuszokba futunk: London (FTSE -12%), Frankfurt (DAX -18%), Tokió (Nikkei -12%)…

Persze hozzá lehet tenni, hogy a részvénytulajdonosok, befektetési alapok még csökkenő részvényárak mellett sem kell, hogy mínuszban legyenek, hisz a tőzsdei részvénytársaságok jó része (a nyereségéből) osztalékot fizet a részvényeseknek. A londoni Economist ezzel együtt, un. teljes hozammal számolta a tőzsdei indexeket, de így is mínuszok jöttek ki jellemzően 5-10 százalék környékén (az S&P 500, illetve a Nikkei és az európai átlagindexek tekintetében). Összegzés: a válság a tőzsdéken már folyamatban van, a kérdés az, átgyűrűzik, megjelenik-e a reálgazdaságban is. Ott ugyanis továbbra is növekedést, sőt sok helyen rekordalacsony munkanélküliséget, béremelkedést stb. látunk. ezért az optimisták azt mondhatják, a tőzsdék az elmúlt hónapok korrekciója után újra visszatérhetnek a növekedéshez.

Csakhogy egyre gyülekeznek a viharfelhők a világgazdaságban, a tőzsdei lejtmenet is részben a reálgazdasági folyamatok afféle válságtünete. Íme, egy csokor ízelítőül:

1. Az amerikai kormányzatban Trump elnöknek „köszönhetően” teljes káosz uralkodik gazdaságpolitikai téren is. Amerika egyszerre kezdett kereskedelmi háborúba ellenfeleivel (Kína) és szövetségeseivel (Kanada, Mexikó, ill. EU, ázsiai országok). Ráadásul a rendkívül jó gazdasági helyzet ellenére újra növelik az államháztartási hiányt és ezzel a szövetségi államadósságot. Az csak hab a tortán, hogy Trump lebénította a fél kormányzatot, mert 5 milliárd dollárt követel a Kongresszustól a mexikói határra tervezett fal építésére. (Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy az elnökválasztási kampányban még azt mondta, a falat majd a mexikóiakkal fizetteti ki…)

2. Egy sor feltörekvő gazdaság különböző okokból nagy problémákkal küzdött már tavaly is: hiperinfláció, vagy magas infláció, gyengülő vagy egyenesen zuhanó nemzeti fizetőeszköz, államcsőd vagy annak a réme, visszaeső vagy stagnáló gazdaság, növekvő szegénység és munkanélküliség (Venezuela, Argentína, Irán, Törökország, stb.). Ezek globálisan nem túl jelentősek, de a nagy, fejlett gazdaságokban is vannak aggasztó jelek, az Európa motorjának számító német gazdaság növekedése például leállt 2018 harmadik negyedévében, egy sor helyen utalnak lassulásra a különböző beszerzési és menedzserindexek. Kínában évek óta először esett vissza az eladott autók száma.

3. Az olasz költségvetés körüli problémák nemrég rávilágítottak, hogy mekkora gondok vannak az állami pénzügyek fenntarthatóságával – vagy inkább fenntarthatatlanságával – még mindig az eurozónán belül . Végül a populista olasz kormány kibokszolta, hogy a GDP 2 százaléka fölé tornázhassa az államháztartási hiányt idén (az eredeti 0,7 % helyett) és ezzel elvitte a balhét meg jórészt elterelte a figyelmet arról, hogy a francia kormány 3,5 %-ra emelte a hiánycélt megszegve ezzel az EU-s szabályokat (leverve a 3 %-os lécet) – de az uniós pénzügyi biztos valószínűleg elnéző lesz, tekintettel arra, hogy a korábbi francia pénzügyminiszterről van szó, aki hivatali idejében szegte meg sorozatosan az un. Stabilitási és Növekedési Paktumot... A „sárgamellényesek” tüntetései elegendőnek bizonyultak arra, hogy Macron elnök reformlendülete megtörjön. És megint elhalasztották a költségvetés rendbe tételét, sokadszorra, már lassan meg sem lehet számolni hányadszor. (Franciaországban az első olajválság óta, 1974-től egyszer sem volt kiegyensúlyozott költségvetés!) Az eurozóna második és harmadik legnagyobb gazdaságában tehát képtelenek lefaragni a költségvetési hiányokat annak ellenére, hogy az EU-ban példátlanul jó gazdasági időket élünk, ezért belegondolni is rossz, mi lenne, ha beütne a következő nemzetközi válság.

4. Óriási bizonytalanságot okoz a Brexit, ami bármilyen formában történjen meg, mindenképpen tovább fékezi a brit és az európai gazdaságot. Már idáig is kimutathatóan fékezte a növekedést, pedig még meg sem történt.

5. Végül természetesen ott vannak a „fekete hattyúk”, az előre nem látható események, ideértve a katonai konfliktusokat, politikai válságokat is, amelyek bármikor tovább ronthatnak a helyzeten. Válsággócból mindig van elég az egész világon.

A felsorolást látva nem kell túl pesszimistának lenni ahhoz, hogy belássuk, a gazdaság világméretű lelassulása netán a recesszió esélye nagyobb, mint a legutolsó, 2008-2009-es válság óta bármikor, és napról napra nő. Ez nem jelenti azt, hogy idén szükségszerűen bekövetkezik és globális lesz, de ennek a valószínűsége egyre nagyobb.

A szerző a pozsonyi Comenius Egyetem politológia tanszékének oktatója és a Magyar Fórum előkészítő bizottságának tagja