224 nevet tartalmaz a világháborúk dunaszerdahelyi katonaáldozatainak új emlékműve
Dunaszerdahelyen hat évvel ezelőtt nyilvánították november 2-át a világháborúban elesett dunaszerdahelyi hősök emléknapjává, és idén ezen a napon avatták fel a két világháború katonaáldozatainak emlékművét, Lebó Ferenc magyarországi szobrászművész alkotását.
„Dunaszerdahely önkormányzata most régi adósságát próbálja törleszteni városunk hősei és hozzátartozóik előtt” – jegyezte meg a város polgármesere, Hájos Zoltán az avatóünnepségen elhangzott beszédében. Itt ugyanis mostanáig nem állt olyan emlékmű, ahol a város világháborús katonaáldozatai előtt róhatnák le kegyeletüket a lakosok.
„A világon minden eletett katonát megillet a tisztelet. Függetlenül attól, hogy milyen hadseregben teljesített szolgálatot. Hogy az adott hadsereg agressziót követett el, vagy éppen hazáját védte. A katonák mindig parancsot teljesítettek, nem volt lehetőségük mérlegelni, hogy az adott parancs jó volt, vagy sem... Nemcsak a városunkból besorozott katonákat illeti meg a tisztelet, hanem mindazon munkaszolgálatosokat is, akiket származásuk vagy vallásuk miatt nem a seregbe, hanem munkaszolgálatba hívták be. Akik ugyanúgy kerülhettek a frontvonalba, mint társaik, akik katonaként harcoltak” – fogalmazott Hájos.
Balról: Horváth Zoltán alpolgármester, Hájos Zoltán polgármester és A. Szabó László alpolgármester
Azért is méltónak tartja ezt a napot az emlékmű felavatására, mert november 11-én lesz 100 éve, hogy véget ért az első világháború.
„A békéért harcoltak vagy egy agresszív háború uszítottjai voltak..., de ahhoz hogy béke legyen, kellett az ő életük, ennek voltak áldozatai. Halálukból, mint egy elvetett magból, kinőtt a béke”
– hangsúlyozta az emlékmű Szakál László plébános általi felszentelése előtt Görözdi Zsolt református lelkész.
Kornfeld Tibor, a dunaszerdahelyi zsidó hitközség képviselője azt emelte ki, „igazán nemes cél emléket állítani mindazok számára, akiknek nem adatott meg még az sem, hogy síremlék hirdesse a nevüket”.
Kornfeld Tibor
„Még ma is vannak túlélők, akik emlékeznek, és naponta hangoztatják hálájukat a sorsnak, hogy ezt túlélték. Akiknek nem volt ilyen szerencséjük, azokra is név szerint emlékeztet a zsidó temetőben felállított emlékfalon közel 3 ezer név. Köztük vannak, akik hősi halált haltak valahol Európában úgy, hogy még fegyvert sem kaptak” – emlékeztetett.
Vajda Barnabás is Dunaszerdahely történelmi adósságát hangsúlyozta az emlékmű avatásával összefüggésben. „Dunaszerdahelyen van emlékhelye a második világháború összes áldozatának, van méltó emlékműve a dunaszerdahelyi legyilkolt zsidóságnak, nemzetközileg ismert emlékhelye a roma holokausztnak, emléktemetőjük a Dunaszerdahelyen elhunyt I. világháborús idegen katonáknak, de nem volt emlékművük városunk katonaáldozatainak” – szögezte le.
Emlékeztetett arra is, hogy a magyar katonák mindkét világháborúban a hazájuktól távol haltak meg. „Temetetlenül, tömegsírban, sokszor csak Isten tudja, hol van földi nyughelyük, ezért ez egy szimbolikus temető” – magyarázta.
Vajda Barnabás
Hangsúlyozta, hogy ugyan a magyarok a vesztesek oldalán harcoltak mindkét háborúban, ennyi év elteltével semmi értelme erre így tekinteni.
„Az 1990-es évek óta az egykori háborús ellenfelek, amerikaiak, oroszok, britek együtt emlékeznek mind az első, mind a második világháború végére. Együtt a németekkel. Már eltelt száz év, mi lehetne emberibb, igazabb lehetőség, mint békejobbot nyújtani egymásnak. A katona és civil áldozatok győztesekre és vesztesekre való felosztásának nincs tovább értelme... Legyen ez az emlékmű a dunaszerdahelyi katonaáldozatok méltó emlékhelye. Az őszi csendesség, a béke és a megbékélés színhelye” – húzta alá.
(SzT)
