Megosztás
Etológusok, klimatológusok, biológusok, valamint szociológusok és nyelvészek serege fogja kutatni évszázadok múlva, vajon mi vezette rá politikusainkat, közéleti szereplőinket, hogy manapság minden egyes ünnepi alkalommal hülyeségekkel kürtölik tele a Kárpát-medencét. Lózungjaikat ráadásul mintha egy központi agy sugározná a fejecskéjükbe, és mikor elmakogják, mintha ennek a központi agynak tennének szívességet.
A válasz pedig pofonegyszerű: kampány van. A Fidesz már a jövő évi választásokra karaokézik, csatolt részei és határon túli nemzetmentő droidjai Szlovákiában pedig az októberi megyei önkormányzati választásokra készítik elő a terepet, ha kell, a legkábítóbb maszlagokkal.
Épeszű ember számára ugyanis semmi mással nem magyarázható az a mostanában Pozsonytól Tőketerebesig gerjesztett fogalmi és jelentéstani álháború, mely szerint csak az az igazi felvidéki magyar és egyúttal az az igazi, nemzethez tartozó hazafi, aki úgymond nem szlovákiai magyar. Minimális középiskolai végzettséggel is azonnal tudható, hogy ez csak egy ócska blöff, minimális logikával is belátható, hogy nem lehet erőszakkal nemzetet egyesíteni, miközben kirekesztünk és megosztunk, főképp nem egy olyan nemzetképzetbe, amelynek összetevőit és kulturális aspektusait kizárólagosan és önkényesen szabják meg, aktuálpolitikai érdekek mentén. Ezt még István király is tudta, ugye, barmok?
Csak ezzel magyarázható Hájos Zoltán dunaszerdahelyi polgármester tegnapi szánalmas produkciója is. Felesleges magyarázni, hogy ugyanolyan magyar ember lehet az is, aki szlovákiai magyarnak vallja magát, mint aki felkent MKP-s és notorikus Fidesz-fan, mert vakhittel nem szabad vitatkozni. Felesleges lenne elmondani, hogy a szlovenszkói magyar- kifejezést már a 2 világháború közt is használták, és akkor sem zavart senkit. Miként felesleges lenne annak vitatása is, hogy a szlovákiai magyarnak akkor nem itt születtek az ősei, ő csak egy betelepült álmagyar?
Szómágia és faszságok a nemzeti ünnepen, kokárdás lózungok, mérhetetlen cinizmussal a háttérben. Ehhez pedig pompás televény az üresség áljobboldali kultúrája.
S ebben a nemzetire erőszakolt lázálomban mindig az apróságok teszik nevetségessé az egész kincstári idea hazug voltát – most például az, amikor Székesfehérvárott, az ünnepi kormányülés alkalmából Bartók Béla: Román népi táncok c. művének címét egyszerűen cenzúrázták. Hogy gyávaságból vagy ukázra-e, teljesen mindegy.
Ha viszont az a „Haza a magasban”, kedves nemzetem, amit a zombik annak képzelnek, akkor az nem a magasban van, hanem a legmélyebb pocsolyában. Ott pedig nem emberek dagonyáznak.
