Megosztás
A SME napilap újságírója, Karol Sudor egy testvérpár megrázó történetét dolgozta fel. Monikával és Zuzanával - valamint férjeikkel - egyikük lakásán találkozott, több napig beszélgettek a történtekről. A lányok fájdalma nemcsak szörnyű élményeikből ered, a rendőrségen és a bíróságon számtalanszor el kellett mondaniuk történetüket, és a hivatalos eljárások még mindig nem zárultak le.
"Már negyedik éve vannak folyamatban a rendőrségi és bírósági eljárások, de még mindig nem ismerjük az eredményt. Az erőszaktevő undorító ügyvédjének a legnagyobb részletességgel kell beszélnünk arról, mit csinált apánk a csiklónkkal. És amikor befejezzük a mondandónkat, mosollyal az arcán azt kérdezi: miért engedtük ezt meg neki? Ez szörnyű" – mondja a 21 éves Zuzana, egy évvel idősebb testvére, Monika pedig egyetért vele (a cikk szerzője megváltoztatta a lányok eredeti nevét – a szerk. megj.). A testvérek ma már főiskolán tanulnak, házasok, de a szexuális visszaélésből eredő traumákat talán soha nem tudják kiheverni.
Apjuk feljelentését a férfi családja javasolta nekik. "A nemi erőszak áldozatai arra talán felkészülhetnek, hogy az erőszaktevő mindent tagadni fog, de soha nem tudnak felkészülni arra, hogyan reagál majd a család. Ez a legkeményebb" – mondja szomorúan Monika.
Mi történt évekkel ezelőtt a Besztercebányához közeli faluban, egy konzervatív család otthonában?
Az apa vállalkozott, késő este ért haza. "Amikor 12 éves voltam, hirtelen ő kezdett minket elvinni aludni. Közénk feküdt, meséket olvasott, simogatta a hátunkat és a fejünket. Egy idő után már a lábunkat, hasunkat, mellünket, és a nemi szervünket is simogatta. "Az izgatás odáig fajult, hogy három éven keresztül, heti több alkalommal orgazmust éltem át" – mondja mindenféle érzelmek nélkül Monika.
Monika kislányként ezt egyáltalán nem nézte negatívan, mert "a családi szeretet az elsődleges. Ez valami új volt. Közben mindig azt mondta, hogy szeret, hogy semmi rosszat nem akar, hogy ez szép, és hogy kettőnkre tartozik. Azt hittem, ez normális dolognak számít apa és lánya közt, ezért senkinek nem beszéltem róla".
Közösülés nem történt, de később apja már orálisan is izgatta a lányt. Máskor melleihez és nemi szervéhez érintette péniszét. Az "aktus" után Monikát mindig megkérdezte, jó volt-e számára a dolog.
"Később azt kérte, viszonozzam neki, mert a szexet két embernek kell átélnie. Megmutatta hogy kell, én csak ismételgettem." Kedves szavakkal és szofisztikált manipulációval ösztönözte lányát.
A lány szerint apja nem volt tipikus erőszaktevő, nem használta fizikai erejét, vulgáris kifejezéseket sem mondott, a szerető és gondoskodó apa szerepét vette fel. "Valójában tökéletesen manipulált minket." Monika szexuális módon történő kihasználását az apa éveken keresztül folytatta, a visszaélésből esti rituálé lett.
Zuzana története is hasonló, bár esetében ez "csupán" egy évig tartott.
"Legelőször furcsa volt, de kellemes. Az apám volt, az ő keze, bíztam benne. A nővéremmel ellentétben nekem nem kellett kielégítenem őt."
Miután Monika bizalmasan elmondta a történeteket Zuzanának, Zuzana ezt meg akarta osztani édesanyjukkal is. Ezt követően az apa Zuzanán keresztül azt üzente Monikának, többet nem fordul elő ez a dolog, és sajnálja az egészet. Azonban nem tartotta be szavát, egyszer még újra kihasználta… Egy következő fenyegetés után már nem történt több szexuális visszaélés. "Azt hittem, hogy véget ért. De amikor fehérneműt vett nekünk, mindig meg kellett mutatnunk neki, hogy passzol-e a méret. Nem gondoltam volna, hogy a testvérem molesztálását tovább folytatja" – mondja Monika.
Zuzana senkiben sem bízott.
"Amikor 12-13 éves voltam, késztetést éreztem, hogy elmondjam egy barátnőmnek. Viszont féltem, hogy kínos lesz, mert biztos azt fogja válaszolni, hogy ez normális, és minden családban megtörténik" – folytatja a történetet Zuzana.
Ahogy Monika korosodott, kezdte átérezni apja tetteinek súlyát. "Próbáltam úgy feküdni, hogy ne tudjon hozzáférni az erogén zónáimhoz" – mondja, ennek ellenére apja többször is molesztálta, ő pedig engedelmeskedett neki. Az incidenseket követő éjszakákat viszont végigsírta.
"Amikor próbáltam vele erről beszélni, azt állította, hogy én is akartam." Apja csak akkor hagyta békén, amikor a lány már 15 éves volt, és nyíltan tiltakozni kezdett. "Ekkor már csak nyelves csókot próbált nekem adni, vagy úgy helyezkedett az ágyban, hogy érezzem az ágyékát."
Otthon szaunájuk is volt. "Amikor fürdőruhában akartam szaunázni, kinevetett. Amikor megkértük, hogy öltözzön fel, mert az osztálytársammal mennénk szaunázni, nem öltözött fel. A barátnőm iszonyúan megrémült az egésztől" – mondja Zuzana.
Anyjuknak nem szóltak.
"Nem bíztunk benne. Magával, és a rosszul sikerült házasságával volt elfoglalva" – állítja Monika. "Mindenki azt kérdezi, miért maradtunk apánkkal szüleink válása után is, miközben anyánkhoz is mehettünk volna. De érzelmileg teljesen ignorált minket, több időt töltöttünk apánkkal és új élettársával. Egy normális család után vágyakoztunk" – teszi hozzá Zuzana.
Zuzana beismeri: az anyagi biztonság miatt is inkább apjukkal maradtak. "Anya egy kis lakásba költözött. Neki pedig háza volt, mindent megvett nekünk, amit akartunk. Szerető apaként viselkedett, kirándulni jártunk. Amikor osztálytársnőink meglátogattak, irigyeltek bennünket, azt mondták, ők is ilyen apát szeretnének."
A lányok próbáltak kiegyezni múltjukkal, sikertelenül. Zuzana 14 évesen mély depresszióba esett. "Apánk zsarnoki módon nevelt minket, közben keresztény emberként viselkedett, a bibliából idézett nekünk, hogy a gyerekeknek nem szabad ítélkezniük szüleik felett, szeretniük kell őket."
Zuzana 15 évesen öngyilkosságot kísérelt meg.
"A síneken álltam, és vártam a vonatot. Azért nem maradtam ott, mert féltem, mit fog szólni apám." Akkor még fogalma sem volt arról, mitől lehet depressziós.
Monikának olyan érzései voltak, mintha mocskos lenne. "Nem engedtem közel magamhoz az embereket, öngyilkosságon gondolkodtam. Néha ma is elfog az érzés, hogy végeznem kéne magammal. Önsajnálatot éreztem, és paranoiás módon álltam hozzá minden férfihez, elsősorban apámhoz." A lány antidepresszánsokat szedett, egy idő után pedig túladagolta magát a gyógyszerekkel. "Fel akartam magamra hívni a figyelmet, elfelejteni a fájdalmat." A kórházban kötött ki.
Monika 17 évesen kezdett másként gondolkodni. "Addig azt hittem, hogy mindenről én tehetek." Barátja azonban figyelmeztette, apja bűncselekményt követett el. "Én abban éltem, hogy csak normális maszturbáció volt." Érzelmeinek súlyos következményei lettek. Hisztérikusan sírt, majd nevetett, radikális hangultváltozásokat élt át, úgy érezte, mitnha mocskos lenne, le akarta vágni nemi szerveit. Küzdött azzal az érzéssel, hogy az esetek során aktív volt, hogy az egész eleinte tetszett neki.
Valószínűleg nem fordultak volna a rendőrséghez, ha nem veszik észre, hogy apjuk fiatalabb fiútestvérüket is zaklatja. "Mindig ő tette el aludni, simogatta, a szobában sötét volt, és mindig 15 percnél tovább volt bent. Egyszer hirtelen kinyitottam az ajtót, az öcsém furcsán reagált, apám szokatlan pózban volt. Iszonyatosan megijedtem" – magyarázza az esetet Zuzana.
Barátja azt tanácsolta, forduljon a szociális- és családügyi hivatalhoz, majd a bíróság úgy döntött, a gyerekeknek anyjukhoz kell költözniük. A lányok csupán ekkor szembesítették múltjukkal az édesanyjukat is. "Felrótta nekünk, hogy nem szóltunk előbb, de később már sajnálta az egészet." Öccsük tagadta, hogy apjuk szexuális visszaélést követett volna el rajta, ezt pedig a szakértői vizsgálat sem állapította meg.
A legelső rendőrségi vizsgálónő nagyon kedvesen bánt a lányokkal, de terhes volt, és nemsokára anyasági szabadságra ment. Egy másik női vizsgálótiszt vette át ügyüket. "Konfrontált minket apánkkal, akinek az ügyvédje szörnyű kérdéseket tett fel nekünk. Például, hogy miért engedtem meg ezt apámnak. Úristen, hát mert 11 éves voltam" – mesél zaklatottan a rendőrségi eljárásról Zuzana. Monika sem emlékszik szívesen a vizsgálótisztre. "Negatív volt, semmi empátia, azt gondoltuk, talán bolondként tekint ránk. Viszont szerencsére a legelső vizsgálótiszt visszajött az anyasági szabadságról."
Az ügyészség megvádolta az apát.
"A bíróságon a legrosszabb élményünk apánk ügyvédje volt… Támadó jellegű kérdéseket tett fel, kiforgatta szavainkat és próbálta meggyőzni a bíróságot, hogy csak bosszút akarunk állni apánkon. Azt mondta, hogy egyikünk máshogy akart öltözködni, szabad akart lenni és festeni akart, másikunk fiúkkal akart kijárni, amit apánk nem engedett, végül az is előjött, hogy az egészet csak a pénzért csináljuk. Abszurd."
A lányoknak van okuk a felháborodásra. Vallomásaik nem ütköztek ellentmondásokba, szavaikat nem cáfolták meg a szakértői vizsgálatok sem, a bíróságnak azonban nem volt elég ennyi. "Hogyan kéne ezt bizonyítanunk? Ha valamivel hamisan akarnánk megvádolni apánkat, akkor az isten szerelmére, miért nem azt mondjuk, hogy brutálisan megerőszakolt minket?" – teszi fel a kérdést Zuzana. Hozzáteszi: ha valóban csak saját érdekeiket néznék, akkor elég lenne, ha megegyeznének abban, hogy egyikük volt az áldozat, másikuk tanúskodik és azt mondja, mindent látott a saját szemével. "Ha nekünk az egész csak a pénzről szólna, akkor ezt csinálnánk, nem?"
A járásbíróság az apát felmentette.
Az ügyésznő fellebbezett, és a kerületi bíróság visszaadta az ügyet a járásbíróságnak. A lányok tehát tovább várnak. Attól félnek, ha a bíróság újra felmenti apjukat, a férfi hamis tanúzással fogja megvádolni őket.
A sokkoló történet ellenére a lányok nem ajánlják a szexuális bűncselekmények minden áldozatának, hogy a hivatalos szervekhez forduljon. "Ha valaki mellett nincs egy szerető ember, akire támaszkodhat, akkor inkább bele se fogjon" – véli Monika. "A mi esetünkben ez már a negyedik éve tart, nagyon lealacsonyító, és az embert a saját családja is megveti."
Felkavaró elményeik következményeit házasságuk is viseli. Zuzana szexuális életére is kihatnak a borzasztó élmények. "Ha nem irányítanám tudatosan a gondolataimat, el tudom képzelni, hogy prostituáltként végezném. Ezt azzal magyarázza, hogy gyűlöli saját magát. "Ha valami szexuálisat élek át, akkor pedig még inkább gyűlölöm magam" – jelenti ki. Szeretkezéskor bűnösnek érzi magát, amiért az izgatja őt. A szex-szel kapcsolatban ellentmondásos érzelmei vannak, valamikor kívánja, de egyszerűen képtelen rá. Monika pedig nem érzi teljes értékű nőnek magát, mert szeretkezés közben képtelen spontán módon viselkedni.
A lányok azt állítják, az átélt traumák feldolgozásában férjeik mellett az istenhit is nagyon sokat segít.
szerző: Karol Sudor – SME
magyar fordítás: parameter
