Megosztás
Martin Scorsese készített már több filmet, amely a felemelkedésről és a bukásról szólt (Nagymenők, Casino) de egyik sem volt olyan humoros és dinamikus, mint A Wall Street farkasa.
Leonardo DiCaprio és Martin Scorsese immár ötödik alkalommal állt össze, és közös munka most a csúcsra ért. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy a film, a rendező és a főszereplő is Oscar-jelölést kapott.
A Wall Street farkasa Jordan Belfort bróker és simlis felemelkedését és bukását mutatja be pontosan három órában. A 23 éves Belfort lótifutiként kezdte az egyik cégnél, majd miután letette a brókervizsgát egy nap alatt el is veszítette az állását. (A filmben ugyan erről nem esik szó, de Belfort a valóságban henteseknél házalt fél disznókkal ebben az időszakban.) Belfortot azonban nem olyan fából faragták, hogy tétlenül nézze, ahogy elsuhan mellette az élet, így hamar talál egy másik brókercéget. Amivel csak az a gond, hogy nem éppen legális módon árulnak centes részvényeket. De Jordant ez nem zavarja, hisz a lényeg a pénz, az nem számít, hogyan jut hozzá, hány életet tesz tönkre, a lényeg, hogy dőljön a lé. A lé és a drog. Mert ahogy Belfort mentora is mondja, a brókerek csak és kizárólag drogokkal tudják túlélni a hétköznapokat. Belfort cége napról napra gyarapszik, végül már olyan méreteket ölt, hogy három óra alatt keresnek 22 millió dollárt. Itt kezdődnek a bonyodalmak, ugyanis erre már az FBI is felfigyel.
A film játékidejének nagy részét a pénzen vásárolt önfeledt, hedonista bulizások teszik ki, ahol a drog, a szex, a pucér mazsorettek és a törpékkel való célbadobálás is mindennapos. Scorsese egy percet sem moralizál de ezekkel, az orgiákkal görbe tükröt tart a társadalmunk elé: pénzért bármi megvehető. Azzal pedig, hogy Belfort a fehérgalléros bűnözést megúszta néhány hónap fegyházzal a rendező az amerikai törvényhozásról állít ki szegénységi bizonyítványt.
A Wall Street farkasa történetben ugyan nem mutat újat, ám a film stílusa zseniális, a legjobb húzás kétségkívül, hogy maga Belfort a narrátora a filmnek, így nem egy esetben egyenesen a nézőhöz beszél.
Martin Scorsese mellett a szereplők is brillíroznak. Leonardo DiCapriónak ezért az alakításért kijárna már az Oscar-díj. Jelenetről jelenetre átlényegül. Először egy bárgyú kezdő, majd egy dörzsölt profi, az egyik pillanatban ízig-vérig macsó a másikban már egy durcás kisgyerek, és így tovább.
Jonah Hill a Pénzcsinálóban már megmutatta, hogy tud színészkedni, itt is méltó partnere DiCapriónak. Nem véletlen, hogy jelölték a legjobb férfi mellékszerepre.
Matthew McConaughey ugyan csak öt percet szerepel a filmben, de így is ellopja a showt. A monológja a maszturbálás fontosságáról és a mellkas döngető dúdolása egyszerűen frenetikus.
A Wall Street farkasa sokaknak nem nyeri majd el a tetszését, a szex, a káromkodás és drog túlzott kihangsúlyozása sokakat elriaszthat. Ám azt el kell ismernünk, hogy Scorsese az emberek egyik legbelsőbb vágyát vitte vászonra. Hisz a civilizáció álarca mögött szinte mindenki szeretne, ha csak ideig-óráig is, de a féktelen, gondatlan hedonizmusnak élni.
Varga László