Megosztás
Március 16-án, vasárnap népszavazást tartanak a dél-ukrajnai Krím félsziget hovatartozásáról. Az új kijevi vezetés már előre bejelentette, hogy a népszavazás – s így annak eredménye – törvénytelen, mert "nincs törvényi alapja".
A referendumon a szavazásra jogosultaknak két kérdést tesznek fel három nyelven, oroszul, ukránul és krími tatár nyelven. Az első: “Támogatja-e, hogy a Krím az Oroszországi Föderáció jogalanyait megillető jogokkal újból egyesüljön Oroszországgal?” A második: “Támogatja-e a Krími Köztársaság 1992-es alkotmányának helyreállítását és a Krím státusát Ukrajna részeként?”
A 26 ezer négyzetkilométer területű fekete-tengeri félszigetet szűk földsáv köti Ukrajnához. Székhelye Szimferopol, Szevasztopol pedig megyei jogú város. A félsziget kétmillió lakosának 60 százaléka orosznak vallja magát, 24 százalék ukrán, 12 százalék pedig krími tatár. Rajtuk kívül a krími németek, a fehéroroszok és a lengyelek alkotják a jelentős népességű kisebbségeket a félszigeten, ahol kis számban magyarok is élnek. A lakosok döntően orosz, ukrán és krími tatár nyelvet beszélnek, egy 2001-es népszámláláson a lakosság 80 százaléka vallotta orosz ajkúnak magát.
A félsziget főbb gazdasági ágazatai a földművelés, idegenforgalom, vegyipar, petrolkémiai ipar és a nehézipar. A Krím adja az ukrán GDP mintegy 3 százalékát.
A félszigetet 1441-től uraló Krími Tatár Kánság 1475-ben lett az Oszmán Birodalom protektorátusa, Oroszország 1783-ban annektálta. Az 1853-ban kezdődött hároméves krími háborúban Oroszország vereséget szenvedett az Oszmán Birodalom, Franciaország, Nagy-Britannia és Szardínia alkotta szövetséggel szemben, de a Krím Oroszország része maradt. 1917-ben a Krím rövid ideig független állam volt, majd a bolsevikok ellen harcoló fehér csapatok támaszpontja lett. 1921-ben a félsziget Krími Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság néven a Szovjetunió része lett. 1942-ben a náci Németország elfoglalta a Krímet. 1944-ben Sztálin a náci Németországgal való kollaborálás vádjával deportálta a félszigeten évszázadok óta élő krími tatárok 300 ezres közösségét. Többségük csak az 1980-as és 1990-es években tért vissza a Krímbe.
1945-ben az Orosz Szovjet Szocialista Köztársasághoz tartozó Krím elvesztette autonóm köztársaság státusát, terület lett. Nyikita Hruscsovnak, a Szovjet Kommunista Párt központi bizottsága főtitkárának döntése alapján 1954-ben – az ukrán területeket Oroszországhoz csatoló perejaszlavi szerződés 300. évfordulóján – a Krímet az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársasághoz csatolták.
1991-ben autonóm köztársaságként csatlakoztak Ukrajnához
1991. január 20-án népszavazást tartottak, amelyen a krími lakosok több mint 93 százaléka szavazott az autonómia visszaállítása mellett. 1991 szeptemberében, amikor már nyilvánvaló volt, hogy a Szovjetunió a végnapjait éli, a krími parlament nyilatkozatot fogadott el a Krím Ukrajnán belüli autonóm státusáról.
1991 júniusában a krími tatárok saját parlamentje, a kurultaj is elfogadott egy nyilatkozatot arról, hogy a “Krím a krími tatár nép nemzeti területe, amelyen csak neki van önrendelkezési joga, a nemzetközi közösség által elfogadott nemzetközi jogi dokumentumoknak megfelelően”.
1991. december 1-jén a Krím félszigeten – akárcsak Ukrajna egész területén – népszavazást tartottak Ukrajna függetlenségéről. Hatvanhét százalékos részvétel mellett a krímiek 54 százaléka (a szevasztopoliak 57 százaléka) támogatta Ukrajna függetlenné válását.
A népszavazás utáni hónapokban is többször elhangzottak a Krím függetlenné válására irányuló követelések. Feszült volt a viszony az orosz közösség és a krími tatárok között. 1992. február 26-án a krími parlament döntése értelmében a félsziget neve a Krími Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság helyett Krími Köztársaság lett. Május 5-én a krími parlament kikiáltotta a félsziget de facto szuverenitását, május 6-án pedig elfogadták az új alkotmányt, amelynek a visszaállítására a március 16-i népszavazás második kérdése vonatkozik. Az akkori alkotmány értelmében a Krímnek saját elnöke, kormánya, legfelsőbb bírósága, állampolgársága és három hivatalos nyelve lett: az orosz, az ukrán és a krími tatár. A Krím fenntartotta magának a jogot a törvényhozási kezdeményezésekre, azaz Kijev jóváhagyása nélkül választások, referendumok kiírására, és a kormányfő kinevezésére is.
A krími alkotmányban szerepelt a Krím joga más államokkal való kapcsolatok felvételére, ugyanakkor kimondta: a Krím Ukrajna része, amellyel a kapcsolatait szerződések és megállapodások alapján alakítja. A szerződésben szerepelt az is, hogy csak a krími népnek van joga a köztársaság területének megváltoztatásához, vagy más állam részére történő átadásához.
Az ukrajnai vezetés világosan értésre adta, hogy nem járul hozzá a Krím elszakadásához: 1992. május 13-án a kijevi parlament kötelezte a krími parlamentet, hogy vonja vissza az ukrán alkotmánynak ellentmondó döntéseit. Május 21-én a krími parlament kénytelen volt moratóriumot elrendelni a függetlenségről tartandó népszavazásra és lemondani az állami szuverenitásról.
Oroszország is igyekezett beavatkozni a krími ügyekbe. 1992. május 21-én az Oroszországi Föderáció parlamentje alkotmányellenesnek nevezte a Krím Ukrajna részére történő átadásáról szóló rendeletet, és felkínálta Ukrajnának, hogy közösen egyezzenek meg a félsziget jogállásáról. A krími kérdés államközi szintre emelkedett, annál is inkább, mert egybeesett a szovjet Fekete-tengeri Flottának a két ország közötti megosztásával (erről végül 1997-ben született megállapodás). A 2010-ben megkötött flottaszerződésben 2042-ig hosszabbították meg a szevasztopoli támaszpont bérletét, ahol az orosz Fekete-tengeri Flotta állomásozik.
1994 januárjában megtartották a Krím első (s mind ez idáig utolsó) elnökválasztását, amelyen Jurij Meskov, a Krími Köztársasági Mozgalom vezetője győzött. Meskov rögtön nyíltan oroszbarát álláspontra helyezkedett. Megígérte a rubelövezet és az orosz helyi idő bevezetését a Krímben. Ellenfelei is aktívak voltak: 1994. május 20-án a krími parlament ismét hatályba helyezte a szuverenitásról rendelkező 1992-es alkotmányt. Ezt megelőzően népszavazást rendeztek, amelyen a szavazók 78,4 százaléka támogatta az 1992-es alkotmány visszaállítását és 82,8 százalékuk a kettős állampolgárság bevezetését.
Az új alkotmány, és a Krím beolvasztása Ukrajnába
Az 1994-es ukrajnai elnökválasztás győztese, Leonyid Kucsma nem óhajtott lemondani a Krímről, és mindent megtett, hogy viszályt szítson a félsziget vezetésén belül. 1994-ben a krími parlament ismét módosította az alkotmányt, jelentősen csökkentve az elnök jogköreit. A parlament menesztette a kormányt, az új kormányfő Anatolij Francsuk, Kucsma lányának apósa lett. Ezután a krími parlament újabb 40 alkotmánymódosítást fogadott el, többek között törölték az elnöki tisztséget.
1998. december 23-án elfogadták a ma is hatályos új krími alkotmányt. Eszerint a Krím Ukrajna elidegeníthetetlen része, az ukrán alkotmányban meghatározott hatáskörök keretében működik. Amennyiben a helyi jogszabályok ellentétesek a megfelelő kijevi dokumentumokkal, érvényüket veszítik, így a krími jogszabályi hátteret teljes egészében az ukrán törvényeknek rendelték alá. Az autonóm köztársaság legmagasabb rangú vezetőjét, a kormányfőt csak Kijev jóváhagyásával nevezhetik ki. A Krím összes adóbevétele és a szevasztopoli haditengerészeti támaszpontért fizetett bérleti díj a központi költségvetésbe kerül, az ukrán a hivatalos nyelv, ami a leginkább kiváltotta az orosz ajkú lakosság elégedetlenségét. 2005-től az ukrán hatóságok harcot indítottak az orosz nyelv ellen, aminek következtében Viktor Juscsenko egész elnöksége alatt nem szűntek a tiltakozások a Krímben. A “narancsszínű” hatalom elleni tiltakozással párhuzamosan követelték az 1992-es alkotmány visszaállítását.
Ukrán nacionalista politikusok régi álma a Krím autonóm köztársasági státusának megszüntetése. Az Oleh Tyahnibok vezette, 2012-ben a parlamentbe jutott Szabadság párt egy képviselője, Ihor Svajka (jelenleg a Jacenyuk-kormány agrárminisztere) tavaly nyáron javasolta népszavazás kiírását a Krím autonóm köztársasági státusának eltörléséről.
Miután idén februárban Kijevben Viktor Janukovics elnök megbuktatásával létrejött az új kijevi hatalom, a Krím elutasította annak elismerését, az ellenállást a félsziget jogállására leselkedő veszélyekkel és az orosz ajkúak jogainak szűkítésével kapcsolatos aggodalmukkal indokolták. A félsziget parlamentje március 6-án elvi döntést fogadott el az Oroszországhoz való csatlakozásról és annak népszavazás útján történő megerősítéséről.
MTI/para
