Megosztás
Vasárnap hajnalban véget ért minden idők leghidegebb és legkimerítőbb Primavera Sound fesztiválja Barcelonában. Beszámoló
Szombat délután megint nem bírta ki az ég, hogy le ne szakadjon, de szerencsére jóval korábban átvonult a mediterrán vihar, mint az előző napokon, így a kora esti szieszta után már alig volt nyoma, belevethettük magunkat az indie zene forgatagába.
Az első kiválasztott a Bon Iverként is ismert Justin Vernon énekes-dalszerző sokadik projektje, az amerikai Volcano Choir koncertje volt. A kellemes kísérleti folk remekül asszisztált a naplementéhez, földön üldögéléshez és lelki felkészüléshez az utolsó éjszakára. Vernon, aki már pénteken is szerepelt a The National vendégeként (a Slow Show c. szám alatt), remek kis formációt hozott össze, amelynek ugyan kiemelkedő, kifejezetten slágeres pillanatai nincsenek, de ettől még nem volt unalmas vagy fárasztó.
Volcano Choir – Bygone @ PS 2014:
Az andalító dallamok után pezsgésre vágytunk, így hagytuk, hogy a szél a nigériai Seun Kuti fellépésére sodorjon, aki apja, Fela Kuti afrobeat-úttörő hagyatékát ápolva turnézik. A szaxofonista-énekes az Egypt 80 nevű kísérőzenekarral játszik, amelyet még édesapja alapított. A fesztivál legtemperamentumosabb produkciója kerekedett az egy órás örömzenélésből, amelyet egy egészen más dimenzió követett.
A skót Mogwai zenekar poszt-rock repertoárját lehetett ünnepelni egy kisebb színpadon. A progresszív instrumentális banda kiválóan ért a fokozáshoz és meglepő fordulatokhoz, amelyet páratlan fényjáték toldott meg, valamint ezen a koncerten éltük át a leghalkabb és leghangosabb dalokat, amelyek egymás után következve félelmetesen hatottak.
Mogwai – Rano Pano @ PS 2014
A szofisztikált hangulat után egy nagyon laza, kissé idétlen, kissé túlhájpolt, de nagyon szórakoztató kanadai párost, a Chromeo-t hallgattuk meg. A borzalmas vokódert előszeretettel használó duó egy teljesen korrekt funkys szabadtéri diszkót hozott össze, amely abszolút fénypontja a Needy Girl c. mega slágerük volt.
És csak hogy ki ne essünk a ritmusból, átcsoszogtunk az ausztrálok szintipop büszkeségére, a Cut Copyra, amely engem nem különösebben hatott meg, inkább átmentem a Za! nevű katalán noise duó koncertjére, amely zenéje túlnyomórészt free jazz elemeket tartalmazott. A hatalmas kultusznak örvendő formáció show-ja pompás lezárása volt a rendkívül kimerítő fesztiválnak, amelyről hazaindulván belehallgattunk még DJ Coco szettjébe, aki a PS kabalája és egyik szervezője és már hagyomány, hogy ő és egy óriási konfettieső fejezik be a rendezvényt reggel hat órakor. Adéu!
DJ Coco – finálé:
Mészáros Veroni
