Megosztás
Az óév befejeződött s az új elkezdődött, annak rendje és módja szerint. A 007-es év utolsó estjén a honpolgárok összeverődtek a tereken, szórakozóhelyeken vagy csupán otthonuk falai között, s így köszöntötték az ószláv szokás szerint a 2008-as sorszámú esztendőt.
Persze nem sóval és kenyérrel, hanem mindenféle fajtájú és típusú folyadék vehemens fogyasztásával, melyek gyanús szortimentje a szomszéd pincelőréjétől egészen a parádés vignettájú márkás italokig terjedt, amelyek jobbik esetben valahonnan Tramtáriából jutottak el hozzánk, rosszabbikban pedig valamely gondosan titkolt hazai szeszfőzdéből kerültek napvilágra.
Újévkor pedig a képernyőről beszédet intézett hozzánk az államfő bátyónk. Dicséretére legyen mondva, hogy nem fárasztotta a lakosságot holmi mélyenszántó gondolatokkal, lévén valószínűleg maga is tudatában annak, hogy a nemzet nem kis része a másnaposság nem éppen irigylésre méltó állapotában leledzik az átmulatott éjszaka után, és mindenféle bevált receptekben keres hatékony gyógyírt elviselhetetlen macskajajára. Az elnöki beszéd emberi volt, olyannyira megtűzdelve semmitmondó frázisokkal, mintha csak maga a szónok írta volna; senkit meg nem sértett, legfőbb értéke kétségkívül a rövidsége volt. Várhatjuk azonban, hogy jövőre ez megváltozik, hiszen a 2009-es esztendő elnökválasztó év lesz, és Gašparovič azzal számol – hacsak valamiféle Fico bele nem köp a levesébe –, hogy továbbra is államfő bátyó marad. Arról nem is szólva, hogy január 1-jével immár aránylag hosszabb idő óta hagyományosan más az időszámítás, hiszen ez a nap már teljes másfél évtizede a Szlovák Köztársaság létrejöttének emléknapja.
Az alapító atyák talán azért választották éppen ezt a napot, hogy a nekividult emberekkel teli terek akárha az állam megszületésének ünneplését prezentálhatnák. Az emberek ezt persze nem vették be, ezért a nemzeti érzület főfő letéteményesei feltalálták-tálalták az "A Day after"-t, vagyis az "utáni nap"-ot. Az uralkodó krém Martinban sereglett össze és a honfiúi szellem igazgyöngyeit eregette a világba, s a prímet ezen a szeánszon természetesen példaképünk, Ficošík játszotta, aki a szegényeknek adja, amit a gazdagoktól elvesz. Így aztán az "értelmes historicizmus" új fogalmával is megismerkedhettünk, melyet ezentúl a történelmünkre fogunk vonatkoztatni. Megtudtuk többek között, hogy Nagy Moráviában ősszlovákok éltek (tényleg, mért nem mindjárt Nagy Szlovákia?) és Svätopluk volt az első királyuk. Ez így nekem túl szerénynek tűnik. Mi lenne, ha úgy döntenénk, hogy bizonyos Vajk, ismertebb nevén Szent István elmagyarosított, eredetileg Vajko névre hallgató szlovák volt. Vagy ama Matej király, Hunyady Mátyásra magyarosítva. Végső soron ki tudja, hogy vajon a Habsburgok nem voltak-e elnémetesített szlovákok. Ha már valaki annak érzi szükségét, hogy új történelmet agyaljon ki Szlovákiának, az a bizonyos lúd legyen kövér…
Ľubo Banič
