Megosztás
Több százan emlékeztek vasárnap délután a 70 évvel ezelőtt elhurcolt, zsidó származású dunaszerdahelyi lakosokra a helyi zsidó temetőben, ahol egy 2735 nevet tartalmazó emlékművet is felavattak.
A megemlékezés elején Gáti Oszkár Jászai Mari-díjas színművész Fahidi Éva, A dolgok lelke című művéből idézett.
A Kutak Adrienn művésznő által megalkotott emlékművet az erre a célra adományozók leplezték le. Az emlékművön további, mintegy 300 nevet tüntethetnek fel a jövőben, amennyiben sikerül kideríteni azok személyazonosságát, akik szintén a haláltáborokban vesztették életüket. Az emlékfal leleplezését követően hat emlékfáklyát gyújtottak meg a holokauszt dunaszerdahelyi születésű túlélői.
Ezután beszédet mondott többek között Kornfeld Tibor, a dunaszerdahelyi zsidó hitközség egyik vezetője, Alexander Ben-Zvi, Izrael szlovákiai nagykövete, Hájos Zoltán dunaszerdahelyi polgármester, Dakó Sándor városi képviselő, Pavel Traubner, a Szlovákiai Zsidó Hitközség Központi Szövetségének tiszteletbeli elnöke, valamint Szigeti László könyv- és lapkiadó.
Alexander Ben-Zvi, izraeli nagykövet
Kornfeld szerint 70 évet késünk az emlékművel, „de minden fáradságot megért a tudat, hogy sikerült megörökítenünk a nevüket a jövő generációk számára is. Ma már nemcsak egy statisztikai adat emlékeztet a meggyilkolt zsidó honfitársainkra”. Hozzátette, hogy bár az idő jó orvos, ezen a fájdalmon az idő sem változtat, mivel „sokunknak sosem lesz nagymamánk, nagypapánk”.
Az izraeli nagykövet az emberiesség elleni legnagyobb bűntettként emlékezett a cselekményre.
Hájos Zoltán szerint az emlékmű nemcsak az emlékezés eszköze, de figyelmeztetés is, hogy soha többé ne történhessen meg. Kiemelte, hogy Dunaszerdahely lakosságának több mint fele volt zsidó származású, és a város szegényebb lett a kultúráját és szokásait tekintve is. „A magyar közösség tagjaként, akinek nagyszüleit és szüleit a Beneš-dekrétumok alapján fosztották meg jogaitól a kollektív bűnösség elve alapján, teljes mértékben megértem a zsidó közösség fájdalmát, hiszen a zsidó holokauszt is a kollektív bűnösség elvén alapult” – jegyezte meg. Végezetül biztatta a zsidó közösség tagjait, hogy hozzanak létre egy zsidó múzeumot, mely bemutatná közösségük életét, egyúttal biztosította a közösséget arról, hogy az önkormányzat támogatna egy ilyen kezdeményezést.
Dakó Sándor 1944. június 15-ét Dunaszerdahely történelme egyik legsötétebb napjának nevezte. „Dunaszerdahelyiek küldtek halálba dunaszerdahelyieket… Dunaszerdahely városa nevében kérek bocsánatot az áldozatok lelkétől ezért a szörnyű bűnért, amit a szerdahelyi zsidósággal tettek szerdahelyiek” – tette hozzá.
Szigeti László ugyanakkor azt mondta, hogy lehetetlen mindenki nevében bocsánatot kérni, mivel nem mindenki él „ugyanabban a szellemiségben, mint mi”. A kollektív bűnösség elvénél sokkal univerzálisabbnak nevezte a holokausztot és a zsidógyűlöletet, mivel szerinte az utóbbi nem eredeztethető vissza egy regionális vagy etnikai konfliktusra, mint általában a történelmileg jegyzett nagyobb tömeggyilkosságok, hanem egy ennél sokkal mélyebb gyűlöletből fakadt. „Abból az atavizmusból, amely mindannyiunkban benne van, hiszen tegye a szívére a kezét az, aki nem nézett már egy másik emberre gyűlölettel” – jegyezte meg.
„Én utóda vagyok az elkövetők társadalmának, és ezzel elszámolni nagyon nehéz. A megbocsátás feltétlenül igényli az intimitást. Nem lehet kollektíven megbocsátani, csak bévül, belső munka révén, őszintén, és nem tudom, az önmagunkkal való szembenézést hányan gondolják őszintén” – fogalmazott Szigeti. Úgy véli, jelenleg is zajlik az antiszemitizmus csendes alábecsülése. „Alábecsüljük azokat a tüneteket, amelyek megjelennek a társadalmunkban, a legszűkebb közösségünkben is. Mert az európai tudatnak nemcsak fényes, hanem sötét oldala is van.. Ez a sötét oldal a barbarizmus kultúrája” – vélekedett, majd hozzátette, hogy szülővárosában, Dunaszerdahelyen ma is élnek és hatnak antiszemita írástudók.
„A holokauszt egy teljesen fatális ideológiai fantom, amelyet a zsidó világellenesség hívott életre. S ezzel a fantommal nem tudok mit kezdeni, mert egyedül gyenge vagyok hozzá. Kiváltképp akkor, amikor ez fantom beszüremlik a mai demokratikus rendszerekbe, és képviselői bekerülnek a hatalomba, miközben föl sem fogják, hogy akkor válnak fatálistává, amikor lebontják az alkotmányos kontrollok rendszerét, s azon fáradoznak, hogy egyetlen ember kezében összpontosuljon az ún. demokratikus hatalom. Mi pedig nem szólalunk meg időben és kellő súllyal. A probléma önmagammal is ez, hogy nem szólalok meg időben, mert vagy nincs hozzá tudásom, vagy meglévő tudásomnak inába szállt a bátorsága” – hangsúlyozta. Végezetül azt mondta, hogy általa „egy önmagát nem nagy sikerrel gyógyító lelkiismeret szólalt meg”.
-para-