3 férfiapa pártot szül – a szlovmagy politikai abszurd

Ardamica Zorán | 2020. december 16. - 18:08 | Vélemény

Most anélkül, hogy összemosnánk a hazai kabarét a magyar parlament alkotmányba plántált családdefiníciójával, azt kell mondanunk, a szlovákiai magyar politikai egység egy olyan gyermek lesz, ha lesz, amellyel épp három férfi, illetve férfias párt terhes, de egy, azaz egyetlen működő szülőcsatorna híján nem bír a világra jönni. Sőt, az egyik apa a három közül nem is nyom, amikor a többiek nyomnak, szóval izé. Ilyen nincs, kivéve, hogy mégis van. De nagyon. És ebből lesz, ha lesz a szlovákiai magyarságnak – ha még addigra Pavlov kutyájaként e szókapcsolat elhangzásakor nem fakad röhögésre az egész ország – politikai, és ha az a nem létező szülőcsatorna végre síkosabb lesz, hát akár parlamenti képviselete is. Felkiáltójel!

3 férfiapa pártot szül – a szlovmagy politikai abszurd
-illusztráció- (Fotó: Cséfalvay Á. András)

Az MKP és a Híd volt olyan naiv és kénytelen-kelletlen komolyabban gondolta az összefogást, számoltak is, tárgyaltak is, a jelek szerint még értelme is lehetne. Aztán volt egy trollkodásos FB-posztja a mérhetetlen, alig létező, de nem koldus Összefogásnak, ma pedig egy sajtótájékoztatónak álcázott cirkuszi bohócprodukció. Előbbi két párt elnökei szépen egymás után, mondhatni közösen beszámoltak arról, hogyan próbálják még bevenni harmadiknak ebbe a kényszerházasságba azt, akinek a nevében a kényszerházasság van, s aki azt programjára tűzte – már eddig nonszensz. Nos, az MKP brífingjének egy pontján megjelent az Összefogás elnöke, a brífinget vezető pártszóvivő kérése és figyelmeztetése ellenére odatolakodott az egyébként nem túl jó hangtechnika mikrofonparkja elé és… nemes egyszerűséggel átvette a szót. De az még csak semmi. A kétharmad amazokat aszongya, az egy meg emezt – nincs értelme?: pontosan. Háromfelé beszéltek. Megegyeztünk, de nem is, ultimátumot adtatok, de nem is, mert ti adtatok ultimátumot. Itt egy lista, ezt nem hagytátok jóvá, holott de, ez közös, meg talán. Ja, meg a maffia, aki vagytok, de azért mégis meg kéne egyeznünk, ti fuj, ti köztörvényesek…

Hát, én olyan kis helyecskén élek (ahogyan a képviselendő magyarság nagyja), ahol elég nehéz összefeküdni valakivel és képviseletet vagy bármi mást nemzeni vele, ha azt előtte, utána, meg közben is folyamatosan lekurvázza az ember fia…

A szlovák sajtó előtt kiválóan bemutatkoztak a… Írjam azt, hogy a magyarok? Hát nem. A magyar pártok? Hát nem, mert ugyebár az egyik nem is egészen, vagy tán végképp nem is párt. A másik kettő meg pártnak beteg, potenciáljában viszont jobb sorsra érdemes, erősebb a halálraítéltnél. De a szlovák sajtó és a szlovák sajtót figyelő szlovákság szemében ők a magyarok, azaz mi. Mindannyian. És itt most kihagyok háromsornyi igazán mocskos vulgarizmust.

Még Mr. Bean és Alf hiányzott, akit Csubakka táncoltatott volna Besenyőpistabácsi köcsögduda-zenéjére.

Van elképzelésem arról, milyen motivációi vannak a hármaknak egyenként, kinek miből, milyen haszna és hátránya származhat. Ám inkább nem jósolnék, mert amikor legutóbb is igazam volt pénzügyekben, ki lettem kiáltva nemzetárulóvá.

Pedig arra a feladatra vannak itt mások.

Egy szó, mint száz, egyesülés / közösülés nélkül egységes politikai képviselete a magyaroknak Szlovákiában nem lesz.

Hogy kell-e, más kérdés, hogy mennyire kell, megint más kérdés, hogy ilyen kell-e, szintén más. De ha lesz, és ebből a házasságból születik, Quasimodo lesz a neve és a fizimiskája, az egyszer olyan biztos, mint ahogyan nem való a smirgli wécépapírnak, s mint ahogyan e kétszögletű házasság szado-mazo hármasában a szerelem nem jár majd extatikus orgazmusokkal.

Ja, és nem derült ki, hogy miért és miben nem egyeztek meg, csak az, hogy nem egyeztek meg. Amiért ugyan kár volt megrendezni ezt a rituális politikai önakasztást.

Ja, és a parlamenti küszöb, az bizony 5 százalék, el ne felejtsük.

Ja, és én ma – noha nem szorulnak rá - mindhárom pártelnököt sajnáltam. Persze, mindegyiket más okból.

Címkék: magyar pártok