Nem tudjuk, de teszik

Ez nem az Egyesült Államok és nem is az a mitikus csoport, amit a radikálisabb kormánypártiak illendőségből olykor „globális háttérhatalomnak” neveznek, hiszen szerintük ez működteti az Európai Uniót (is, mint mindent).

Hanem, a való világban, Oroszországnak.

Amúgy a Privátbankár is óvatos, elméletről, pletykáról beszél. Ha az oroszoknak részük van benne, akkor a titkosszolgálatoknak van részük benne, és az orosz titkosszolgálati akciók vagy lelepleződnek, vagy nem, vagy csak sokára. A feltevést a dolog természeténél fogva nem lehet kielégítően bizonyítani.

Az ÉS-ben külön elemeztem azt az összeesküvés-elméletet, hogy az Iszlám Állam (Daes) mögött az amerikaiak állnak, vagy legalábbis hogy a létrejötte egyenes következménye az amerikaiak térségbeli beavatkozásainak. A valóság ezzel szemben az, hogy „kalifa” csak egy előretolt bohóc, akit a muszlim világban nem ismernek el, és nem vesznek komolyan. Az Iszlám Államot lényegében Szaddám Huszein egykori hadseregének és katonai titkosszolgálatának tisztjei hozták létre (ilyen értelemben persze visszahatás az amerikai beavatkozásra, de azt semmiképp sem lehet mondani, hogy amerikai célokat szolgál).

Ennek az összeesküvés-elméletnek a forrása szerintem a hatalmas múltra visszatekintő, és korántsem csak legendákban létező orosz szpecpropaganda (a célcsoport magatartását befolyásolni akaró propaganda). A forrás annál valószínűbb, hogy a konteó mélyen hallgat az oroszok hat évtizedes térségbeli (gazdasági, katonai és titkosszolgálati) jelenlétéről, különös tekintettel Szíriára és Irakra.
Ami az Iszlám Államot illeti, idemásolom a cikkből (ez nem jelenti, hogy nem ajánlom az előfizetést):

„Szaddám katonai hírszerzése nem az amerikai titkosszolgálatokkal, hanem a szovjet katonai hírszerzéssel, a ma is változatlan néven dolgozó GRU-val működött együtt. A Daes vezetői között nincs amerikai állampolgár, olyan viszont van, aki szovjet állampolgárként látta meg a napvilágot Tarhan Temurovics Batirasvili néven (harci neve, Al-Sísání azt jelenti: „A Csecsen”). A kalifátusban az arab és az angol után az orosz a harmadik leggyakrabban használt nyelv (igaz, többnyire kaukázusi muszlimok beszélik egymás közt). Az FSZB közlése szerint a harcosok nyolc százaléka beszél oroszul. Marius Laurinavičius, a vilniusi Kelet-európai Tanulmányok Központjának főmunkatársa alapos elemzésben mutatta ki a szálakat, amelyek a KGB-t a csecsen terroristákkal, az utóbbiakat pedig az Iszlám Állammal kötik össze. Az is gyanítható, hogy az oroszok a kaukázusi térségből, elsősorban Dagesztánból tudatosan „kitoltak” muszlim terroristákat a Daesbe, hogy ne otthon okozzanak bajt.”

Szó sincs arról, hogy bármilyen értelemben az oroszok állnának az Iszlám Állam mögött. Sőt, Moszkvának ellensége a Daes, legújabban közvetlen katonai fellépésről jönnek a hírek. Az viszont feltűnő, hogy az internet visszhangkamrájába – az Amerika-ellenes, ténynek tekintett feltevésekkel szemben – mennyire nem kerülnek be a térségbeli orosz kapcsolatok tényei.

Azt is mondom, hogy bár az oroszoknak nincs közül az Iszlám Állam létrehozásához, még kevésbé a fennmaradásához, nagyon is hatni tudnak arra, hogy Európában hogyan érzékelik, értik meg (értik félre) a Daest. Itt jutunk vissza a menekülthullám témájához.

A belinkelt ÉS-cikkben arról is szó van, mennyire túlbecsülik a Daes erejét – nem az iszonyatosságát, hanem az erejét –, geopolitikai veszélyességét, az állam életképességét. Az elfoglalt, ránézésre hatalmas terület nagy része lakatlan sivatag. A népesség eltörpül a „kalifátust” tudomásul nem vevő szunnita világéhoz képest. A katonai erő nagyságrendileg akkora, mint a szíriai polgárháborúban részt vevő nagyobb oldalaké (kormánycsapatok, Szabad Szír Hadsereg, Iszlám Front, kurdok) egyenként. Az államot hosszú távon nem lehet fenntartani bűncselekményekből (olaj és műkincsek feketepiaci eladása, emberrablás stb.), főleg hogy elvesztették az iraki Bejdzsiben működő finomítót is. Katonai sikereikről ír a világsajtó, kudarcaikról, fokozatos körülzárásukról nem.

Ami fontos: Európában túlbecsülik az Iszlám Államnak a menekültáradat elindulásában játszott szerepét is. Az Európai Unióba évek óta Szíriából érkezik a legtöbb menedékkérő, függetlenül a Daes létezésétől és pillanatnyi erejétől. A nagy többség nem Kelet-Szíriából, az Eufrátesz völgyének Daes által elfoglalt vagy fenyegetett városaiból menekült el, hanem a nyugati, sűrűn lakott övezetből, amelynek lerombolásában, élhetetlenné tételében az Iszlám Államnak semmilyen szerepe nem volt. Annál több az orosz támogatású, az emberi jogokkal nem törődő kormányerőknek és a Daesnél nem sokkal jámborabb, viszont jobb sajtójú felkelőknek.

Német vakság

A dolog másik oldala: a valóságos veszélyt alábecsülik Európában, többek között éppen a Daes-fenyegetést túlhangsúlyozó szpecpropaganda hatására. Az emberek többségében – a decens politikusokban is – meglévő természetes együttérzést szükségszerűen előhívja az az információ – akár igaz, akár hamis –, hogy „a szírek”, így általában, egy minden eddiginél szörnyűbb, szadista rezsim elől menekülnek. Mind. Ha van kivétel, az nem érdekes, nem vagyunk a térség szakértői.

Ilyen beállítódással nagyon könnyű elvileg kizárni, hogy a menekültek között lehetnek beszervezett terroristák vagy sértett, a Nyugatot is gyűlölő, könnyen radikalizálható emberek. Ami az előbbieket illeti, tudni kell, hogy az Iszlám Állam agitációs, toborzó és némely hírek szerint kiképző tevékenységet folytat a Balkán muszlim lakta területein. A Daeshez Boszniából érkezett a legtöbb külföldi önkéntes. De ahhoz, hogy Nyugat-Európában bevessék őket, nem kell vargabetűt leírniuk Szírián át, elég, ha valahol Szerbiában, esetleg még Macedóniában felszállnak a belgrád–budapesti vonatra.

A radikalizálásról pedig annyit, hogy a németországi menekülttáborokban máris megjelentek a radikális szalafi térítők. Megjegyzendő most, szeptember 11. évfordulóján, hogy aligha került volna rá sor a Szaúd-Arábiából finanszírozott dzsihádista szalafi prédikátorok akadálytalan németországi tevékenysége nélkül. Mohammed Atta, ez a jó családból való egyiptomi mérnökhallgató a hamburgi Al-Kudsz-mecsetben lett dzsihádista. (A mecsetet csak 2010-ben zárták be a toleráns hatóságok.) Az ember fejében megfordul, hogy a németek semmit sem tanulnak, viszont felejtenek. Az pedig több mint aggasztó, hogy még a Szövetségi Hírszerző Szolgálat (BND) elnöke se hiszi el, hogy lehetnek terroristák a menedékkérők százezrei között.

Ezek után más fogalmazásban is föltehetjük a bevezető kérdést: Kinek az érdeke Északnyugat-Európa éberségének elaltatása, és az, hogy ugyanoda esetleg terroristák tucatjai vagy százai, de biztosan meggyötört, sérült, sérelmeket őrző, a Nyugatra egyre dühösebb, terroristává nevelhető emberek tömegei érkezzenek?

Új negyedév, új útvonal

Érdemes fölfigyelni egy statisztikai eltolódásra. Az Európai Unióba 2013-ban és 2014-ben is Szíriából jött a legtöbb menekült. De nem a balkáni útvonalon. Magyarországra korábban Koszovóból, illetve Afganisztánból érkeztek a legtöbben. A koszovói kivándorlást azonban tavasszal mintha elvágták volna (azaz elvágták: Németország, mit sem mutatva abból a tüntető jószívűségből, amellyel a szíreket fogadja, becsukta előttük a kaput), viszont július-augusztusban hirtelen megsokasodtak a szírek.

Lehet persze, hogy egyszerűen rájöttek: Törökországból Görögországba sokkal veszélytelenebb a tengeri út, mint Észak-Afrikából Olaszországba. De az is lehet, hogy van valami a Privátbankár „elméletében”, „pletykájában”. Egyvalami biztos: az új útvonal olyan országokon halad át, amelyeket európai viszonylatban kivételesen jó viszony fűz Moszkvához: Görögországon, Szerbián, Magyarországon. A kicsi, nagyon szegény és a polgárháború szélén tántorgó Macedónia kormánya szintén az orosz kapcsolatban bízik, de önmagában, ha akarná, se volna képes feltartóztatni az áradatot.

Mit tesz Görögország? Gazdasági nehézségeire hivatkozva, uniós kötelezettségeinek fittyet hányva, regisztrálás nélkül továbbküldi a menekülteket északra. Az, hogy milyen uniós kötelezettségeket kellene teljesítenie szorult gazdasági helyzetében, nem volt érv a Trojkával folytatott tárgyalásokon. Sőt, Panosz Kammenosz védelmi miniszter, a Szirizával koalícióra lépett, nyíltan oroszbarát, jobboldali ANEL párt delegáltja nem szégyellte azzal zsarolni Brüsszelt még márciusban: „Ha Európa benne hagy minket a válságban, migránsokkal fogjuk elárasztani, és Berlinnek még rosszabb lesz, ha a gazdasági migránsok milliói között az Iszlám Állam dzsihádistái is ott lesznek.” Mondjam azt, hogy „úgy is tett”?

Ugyanezt teszi Szerbia, neki még uniós kötelezettségei sincsenek.

És a látszat ellenére ugyanezt teszi Magyarország. Pintér Sándor belügyminiszter most mondta el, hogy az idén 170 000 ember lépte át illegálisan befelé a határt, 155 000 menedékkérelmet regisztráltak, ebből 2214-et bíráltak el érdemben (1914-et elutasítottak), a többi eljárást megszüntették (valószínűleg mert a menedékkérők nem voltak már az országban), a többi esetben még ennyi fáradságot sem vettek. Ténylegesen migránsokkal árasztjuk el Európát.

A magyar kormány bonyolult játékot játszik. Egyfelől ugyanúgy átengedi a menekültek tömegét Németország felé, mint a görögök, a macedónok vagy a szerbek, noha tudja (pontosabban, retorikájából ítélve: úgy tudja), hogy vannak közöttük potenciális terroristák. Másfelől eljátssza, hogy pénzt, energiát, saját és az ország jó hírnevét nem kímélve betartja az Unió „idióta” (© Lázár János) előírásait, és feltartóztatja a menekültáradatot, hogy megvédje a gazdagabb uniós tagországokat, főként Németországot a muszlim veszélytől. (Miközben nincsenek diadaljelentések Magyarországon lekapcsolt terroristákról. Ezek szerint vagy nincsenek terroristák, vagy nem kapcsolják le őket. Vagy a kormány valami egyedi okból hallgat a lekapcsolásukról, dehát nem ilyennek ismerjük.)

Ráadásul az Orbán-kormány úgy adja elő Európa megvédését, hogy közben felháborodottan vagy gúnyosan elutasít minden célzott támogatást, amit Európától kapna pontosan eme védelem érdekében; és nem hajlandó részt venni semmilyen közös uniós programban, amely a saját dolgát könnyítené (s legalább fékezné, lassítaná a balkáni útvonalon zajló migrációt). „Magyarország nem fog segítséget kérni határai megvédéséhez” – mondta Orbán még júniusban, mielőtt ugrásszerűen megnőtt a Magyarországra érkező szíriai menekültek száma. Aztán megépítette – szigorúan nem uniós támogatással – a biztonsági, védelmi szempontból használhatatlan és értéktelen drótkerítést, ami egyetlen határátlépőt sem tartott vissza.

Hasonló játék: amikor először híre jött, hogy az Unió 54 000 menekültet áttelepítene Magyarországról, könnyíteni terheinket, Orbán – pontosabban az MTI-től alákérdező kolléga – közölte, hogy ez egy blöff. Amikor kiderült, hogy nem blöff, a kormánynak (és hű MTI-jének) arcizma se rebbent, miszerint a kormányfő tévedett volna, viszont elutasította a segítséget. Miért? „Elvi alapon”. Ha Brüsszel szerint akár csak egy „migráns” befogadását is vállalnunk kellene kvóta szerint, akkor hagyják nálunk az 54 000-et is. (A retorikában: nem köll a büdös segítségetek, mi majd boldogulunk velük. A valóságban: úgyis megkapjátok őket előbb-utóbb, de így legalább nem láttok rá a mozgásukra és az összetételükre.)

Egy előre megszervezett igazolódás krónikája

Közeleg szeptember 15., amikortól az illegális határátlépés bűncselekménynek minősül, és a menedékjogi eljárás 8 napra rövidül (mivel egy kérelemre így a törvényszéken 10 percnél kevesebb jut, ez üzemszerű elutasítást jelent). A magyar rendészet, igazságszolgáltatás és büntetés-végrehajtás kapacitását ismerve nincs rá valóságos lehetőség, hogy naponta több ezer illegális határátlépőt rabosítsanak, elítéljenek és lecsukjanak, akkor hát mi a cél?

Szó van a hadsereg bevethetőségéről. Meglepetésszerűen lemond Hende Csaba honvédelmi miniszter, aki minden – mondjuk úgy finoman – bumfordiságával együtt az „euroatlanti elkötelezettség” híve volt, magyarul igyekezett úgy tenni, mintha Magyarország a NATO megbízható tagja volna, és legalább egyszer már szembekerült az állambiztonsági veteránokkal.

Jött a helyébe Simicskó István, az egyetlen képviselő, aki 2003-ban az uniós csatlakozás ellen szavazott. 2002-ban mint a Medgyessy-kormány titkos tervét, rossz lehetőséget ítélte el, hogy „Afganisztánba is küldjünk katonákat.” (Emlékeztetőül: ez volt az összes rá következő kormány flepnije a NATO-kötelezettségek hanyagolására, a második Orbán-kormányé is.) És nem utolsó sorban a Fidesz-KDNP egyik vezető „nemzetbiztonsági szakpolitikusa”, Ez annyit jelent, hogy bensőséges kapcsolatok fűzik a vasháromszöghöz. Mindenesetre a kormány oldalán migránsügyben minden médiát telenyilatkozó „biztonságpolitikai szakértők” jellemzően állambiztonsági emberek voltak, és nem túl meglepő pontossággal visszhangozzák az orosz álláspontot.

Visszakanyarodva ahhoz a kérdéshez, hogy mi a célja a kivitelezhetetlen határvédelmi szigorításnak, természetesen az is lehet, ami eddig volt a kormányzati magatartás eredménye: továbbküldés előtt a hergelés. De ha kivitelezhetetlen, akkor nagyon könnyen lehet, hogy az egész egy tudatos színjáték.

Az első napokban, egy-két héten látványosan példát statuálnak. Sok jót nem ígér, hogy Orbán máris lázadást, „felkelést” emleget, olyasmit, ami (egyelőre) nincs, és nem is biztos, hogy lesz a szónak abban az értelmében, ahogy ismerjük. Felháborodik a hazai és a nemzetközi média, majd a következő botrány feledteti az eggyel korábbit, a menekültáradat viszont elapad. Természetesen adódik majd a következtetés, hogy a magyar kormányzat határozott fellépése miatt. Igazolódott az erőszak. „Akármilyen szörnyű alak ez az Orbán, neki lett igaza.”

Csakhogy a menekültáradat apadása simán kiszámítható. Ugyanis szeptember van, az Égei-tengeren is kezdődnek az őszi viharok, tavaszig sokkal kevesebben vállalják józan ésszel az átkelést, és még az embercsempészek sem rontják a saját mocskos üzletüket a túlzott kockázatvállalással. Bulgária a török szárazföldi határon csöndben felépítette a saját, masszívabb és rövidebb (tehát jobban védhető) pengés kerítését; a görögök már korábban megépítették a falat; és a törökök sem szívbajosak, ha az északra, északnyugatra irányuló szárazföldi vándorlást kell megakadályozni.

Az embercsempészet legalább átmeneti hanyatlása akkor is megjósolható, ha nem osztjuk a Privátbankár feltételezését az üzletágban érvényesülő orosz befolyásról (egyébként osztjuk). A változás annál is valószínűbb, hogy előbb-utóbb elfogynak azok a szíriai menekültek, akiknek még van pénzük az embercsempészek kifizetésére és az európai útra.

Mivel a magyar kormány és szakértői migránsügyben eddig nagyon szerény intelligenciáról és tájékozottságról tettek bizonyságot, van némi valószínűsége, hogy az új taktikát megalapozó információ máshonnan származik. Ahogy a menekültellenes hisztériát még a nagy hullám előtt megalapozó, akkor túlméretezettnek rémlő júniusi plakátkampány sem Habony Árpád ördögien zseniális ötlete volt, mint sokan feltételezik. (Engem nagyon emlékeztet 2006 nyarának „hazugságkampányára”, amikor nem lehetett érteni, hogy a szokásos témák – magyarok sanyargatása, „ezek lopnak”, nemzetellenes kapitalisták – helyett miért a hazugság fogalmára hajtanak rá roppant energiával. Aztán Orbánnak megint igaza lett.)

Az eredmény tehát Németország és egyáltalán Nyugat-Európa gyengülése több fázisban, szövődményesen (más kérdés, hogy ehhez hozzájárulnak a németek saját hibái), belső viszály, az Oroszországgal jó kapcsolatot ápoló, illiberális politikusok megerősödése, pontosan akkor, amikor Moszkva eldönti, hogy aktívan közbelép a szíriai háromoldalú polgárháborúban. Kinek jó?

Hadd idézzem, mit írt a Twitteren Adam Reichardt, a krakkói New Eastern Europe folyóirat főszerkesztője, nem tudnám jobban összefoglalni:

„Vonjátok le a konklúziót.

Menekültek menekülnek a szíriai háború és Asszad kegyetlenkedései elől.

A menekülthelyzet megosztja Európát.

Putyin támogatja Asszadot.”

És mást is.

A szerző az Élet és Irodalom (Budapest) rovatvezetője.