Csaplár Benedek (1821–1906) emlékezete

Nemesi családból származott. Szülei Csaplár Ignác és Dobos Erzsébet. Édesapja takácsmesterként kereste kenyerét.

Az ifjú Gáspár tanulmányait Érsekújvárt, majd a pozsonyi és a nagyszombati (bencés) gimnáziumban folytatta. Teológiát Kolozsvárott, Nyitrán és Szentgyörgyön tanult. 1836-ban Privigyén a piarista tanítórendbe lép, ekkor veszi fel világi neve helyett a rendi Benedek nevet. 1846-ban szentelték föl. Kétéves noviciátusa után oktatott Privigyén, Podolinban, Besztercebányán, Kolozsvárott, Mosonmagyaróvarott, Szentgyörgyön (?), Léván, Nyitrán, Szegeden (itt 14 évig), Tatán és Vácott. (Megj.: Több életrajzírója állításával ellentétben Schram Ferenc, a budapesti Magyar Mezőgazdasági Múzeum munkatársa szerint – 1972/1973 – Cs. B. soha sem tanított Szentgyörgyön. Ott gyógykezelésen tartózkodott.)

„Magyarország és Erdély egyesítése [1848] után szülővárosába, Szerdahelyre tért meg, s görög tudását kezdte gyarapítani, de gyorsan Budára küldték, ahol az akkor már ott raboskodó Czuczor Gergellyel is váltott néhány levelet. 1849 áprilisában Magyaróvarott, 1850–51-ben a szentgyörgyi gimnáziumban tanít; ekkor ismerkedik meg a közeli Zohoron működő Ipolyi Arnolddal, és rendszeresen fölkeresi tudós barátját.” (Koncsol László) Ipolyi utazásainak előkészítéséből is részt vállal, majd az 1850-es évek második felében együtt barangolják be Csallóközt (és Pozsony vármegye Hegyentúli járásának településeit) és számolnak be a látottakról-hallotakról. Harmadik útitársuk a Vasárnapi Ujság rajzolója volt. Csaplár Ipolyi maradandó munkájához, a Magyar Mythologiához is hozzájárult – gyűjtött anyagát a történetíró rendelkezésére bocsátva.

Kapcsolatot tartott egykori nagyszombati iskolatársával a pozsonycsákányi kastélyban családjával együtt lakó Reguly Antallal, a neves nyelvtudóssal, etnográfussal és utazóval. Kolozsvárott kapcsolatba került Kriza János néprajzkutatóval, költővel és műfordítóval, aki angol nyelvtanulásához könyveket kölcsönöz neki. De leveleket írt Arany Jánoshoz, Toldy Ferenchez, Pesty Frigyeshez, Gyulai Pálhoz, Erdélyi Jánoshoz, Hunfalvy Pálhoz és másokhoz.

Csaplár Benedek az angol nyelven kívül megtanult latinul, görögül, szlovákul, németül, franciául és olaszul.

Történettudományi, irodalomtörténeti és nevelésügyi tárgyú cikkek tömkelegét írta korának legszámottevőbb magyar tudományos és ismeretterjesztő lapjaiba (Pesti Napló, Uj Magyar Muzeum, Magyar Nyelvészet, Vasárnapi Ujság, Szegedi Híradó, Szépirodalmi Figyelő, Századok, Katholikus Hetilap, Népiskola, stb.). Gyakran álnéven publikált. Leggyakoribb álnevei és jegyei: Karcsay G., Karcsai(y), Árpádfi G., Fözesi, Edényi Márton, Etelközi A. G., Pusztaszeri J., Magánlaki A. G., Ürmös Dániel, Cs. B., Ki-i, K., 6+6, Pusztaszeri Á., 300, stb.

„Csaplár 1861-ben egy ünnepnapi szerdahelyi közgyűlésen lángoló szavakkal szólt az akkor már eléggé leromlott állagú katolikus iskola megmentése ügyében, amely beszéde végén kétszáz forintott tett le az iskola javára. Beszéde után több képviselő egymást túllicitálva adakozott, így elhatározva az iskola újjáépítését. 1862. június 10-én letették az alapkövet a régi nádfedeles iskola helyére, a templom tőszomszédságában. A régi helyett, a régi helyén új iskola épült – köszönhetően Csaplár Benedeknek.” (Nagy Attila)

Más forrásból úgy tudjuk, hogy „maga Csaplár 600, Szerdahelyen élő rokonsága 300 forintot ajándékozott e célra, s az intézményt 1862. dec. 8-án szentelték föl”. (Komlóssy Ferenc, Koncsol László)

Az iskolaépítők 1862-ben okiratot helyeztek el az alapkőbe. Az időkapszulát 1972-ben „városrendezési okok miatt” lebontott épület romjai közt megtalálták. Az utókornak szánt dokumentum szövegét Nagy Attila helytörténész rendezte sajtó alá és közölte kiadványában, a Dunaszerdahely című, alap- és középiskolások számára írt lakóhelyismereti munkafüzetében (Historium Kiadó, NAMEDIA 2011). A rézláda és “tartalma” a Csallóközi Múzeum levéltárában található. Részlet a textusból: “Alulirottak, ugymint: a duna szerdahelyi Katholikus elemi iskolát épittető Bizottmány tagjai adjuk tudtára a késő utókornak és mindazoknak, kik jelen irásunkat valaha olvasni fogják: miszerint mi nagytiszteletű Csaplár Benedek kegyes rendi tanár és városunk lelkes szülöttjének hazafias buzditása által, társulatba állottunk, és a Duna Szerdahelyi plébániához tartozó: Szerdahely, Ujfalu, Nemesszeg, Előtejed, Ollé-Tejed, Lieder Tejed, Sikabony, Kis-Udvarnok, Nagy-Udvarnok, Balásfa, Töbör-Éthe, Hegy-Bene Éthe, Csenkeszfa, Pódafa és Tökés helységek katholikus híveinek önkéntes adakozásából befolyt mintegy nyolcz ezer forintra rúgó összegen a régi roskadozó félben lévő iskola helyébe, egy a szükségnek és korunk igényeinek megfelelő új épületnek felállitását magunk közt elhatároztuk.”

Csaplár Benedek 1906-ban hunyt el Budapesten. „Halálát egy anarchista okozta, aki megtámadta az idős papot, súlyos sérüléseket okozott neki.” (Nagy Attila)

Nevét Szegeden és Dunaszerdahelyen utca viseli.

Szülővárosában Nagy Attila kezdeményezésére a Biró Márton Polgári Társulás létrehozta a Csaplár Benedek Adattárat, amelynek célja “elsősorban a Dunaszerdahelyi Esperesség és a plébániák levéltári anyagainak és könyvtárainak felmérése, azok rendszerezése, jegyzékbe vétele és a lehetőségekhez mérten azok állagmegőrzése, digitalizálása, és központi (digitális) adatbázisának kiépítése”. Az adattár létrehozójának szakmai partnerei a Dunaszerdahelyi Esperesség, a pozsonyi Állami Levéltár vágsellyei fióklevéltára és a Csallóközi Múzeum.

Csaplár Benedek 2016. évi kettős „kerek” évfordulóján az utókor kötelessége felidézni a jelentős tudós életművét, s ünnepi megemlékezéseket tartani. Az emlékezés formája lehet emlékkonferencia megtartása, emléktábla felavatása, emlékkötet kiadása s a többi. Csallóköz, pontosabban Szerdahely, még pontosabban (Tót)újfalu legnagyobb szülötte, legérdemesültebb személyisége megérdemli, hogy a közvélemény minél többet tudjon róla, s életpályájának ismerete része legyen kollektív tudásunknak és emlékezetünknek.

Lelkes Vince