1
1_109
Megosztás
Európa legnagyobb folyóközi szigetét, a híres Csallóközt Kukkóniának is nevezik. Ez az elnevezés a szájhagyomány szerint a tatárjárás idejéből ered, amikor a helybeli lakosság a mongol veszedelem elől az ártéri mocsarakba, nádasokba rejtőzött. Mivel nem tudták, mikor jelenik meg váratlanul az ellenség, saját tartózkodási helyükről vagy a tatár lovasok mozgásáról egy itt honos béka, a vöröshasú unka hangját utánozva adtak hírt egymásnak (kukk-kó).
A történelmi előidőkben rengeteg néprege született ezen a varázslatos, titkokkal teli vidéken, és évszázadokon át élt a Csallóközben megtelepedett nép ajkán. Nevezték a Csallóközt Tündérkertnek és Aranykertnek, Tündér Ilona szigetének is. Az itt élő tündérkirálynő és az őt szolgáló tündérek kedves, segítőkész, vidám lények voltak. Ha kellett, mindig segítségére siettek a bajbajutottaknak. Óvták a halászokat vagy épp kivezették az ingoványból a pásztorok eltévedt állatait. A néphit tőlük származtatta a Duna aranyát is. A hiedelem szerint, amikor a tündérek fésülködtek, csillogó szőke hajukból aranypor hullott a vízbe, amelyet az emberek felfedeztek, az aranymosók pedig kimostak a folyó homokjából. A tündérek seregéről sok rege, történet szól, név szerint azonban csak Tündér Ilonát említik, aki holdvilágos éjszakákon hattyú képében úszkált a Dunán.
Egy alkalommal, amikor Tündér Ilonát az emberek felbosszantották, a királynő úgy határozott: elköltözik a szigetről. Ám az egyik tündér, Rózsika, nem akart velük menni, mert erősen szívéhez nőtt a dunai táj. Könyörgött a királynőnek, hadd maradjon itt, az emberek lakóhelyén. Tündér Ilona elgondolkodott, majd kijelentette, hogy tündérként nem maradhat az emberi világban, legfeljebb úgy, ha virággá változtatja. Rózsika ebbe is örömmel beleegyezett – így változtatta át Tündér Ilona halvány rózsaszín tündérrózsává Rózsikát, hogy örökre a dunai vízfolyások ékessége maradhasson.
