Így hazudik a Kerekasztal-szóvivő Szlovákiáról

Megannyi meglepetést és őrülten vicces jelenetet hozott már eddig is a magyarországi októberi “népszavazás” kampánya, de amikor azt olvasom, hogy a Fidesz-pénzen életben tartott MKP egyik szócsöve, Tokár Géza, a magát baloldalinak valló és ellenzéki hangvételű cikkeket pörgető kettősmérce.hu internetes oldalon azt elemzi, hogyan alakult ki országos konszenzus Szlovákiában a migráció kérdése kapcsán, felröhögtem. Ettől talán csak az nevettet meg jobban, ahogyan a magyar rendőrség, őrült erőket bevetve, országos razzia keretén belül kergeti a budapesti robbanás-robbantás állítólagos elkövetőjét. Ja, nem.

Igaz, annak soha nem volt túl nagy hírértéke, gyakorlatilag 1918 óta, hogy a magyarországi sajtó totál sötétségben jár, ha egy határon túli témában próbálnak megnyilvánulni, de ettől azért egy fokkal mókásabb, amikor egy magát ellenzékinek mutató magyarországi weboldal határon túli, Fidesz-közeli elemzőt kér fel migráns-témában. Aki amúgy le is szállítja a kötelezőt: a hírportál megkapta a néhány bekezdésből álló “elemzést”, a szerző pedig kényelmesen hátradőlhet: teljesítette napi hazugság-penzumát, mehet a kasszához. És eddig tudtunk nevetni a meglehetősen groteszk felálláson, a cikk tartalma annál kiábrándítóbb.

A többnyire ellenzéki beállítottságú kettősmérce olvasói olyan hamis képet kapnak a szlovákiai állapotkról, mintha Orbán Viktor magyar miniszterelnök lázálma és buta, xenofób, rasszista politikája lenne az egyetlen út a V4-es országban. A szerző állítása szerint ugyanis Szlovákiában “össztársadalmi konszenzus alakult ki” a migránskérdésben. Nos, Tokárról, aki szlovák állampolgár, nem feltételezhetjük, hogy nem hallott még hazája köztársasági elnökéről, Andrej Kiskáról. Ellenben így csak egy lehetőség merülhet fel: tudatosan elhallgat tényeket.

Persze, az is lehet, csak nem olvas híreket, így nem hallott arról, hogy Kiska beszólt Orbánnak, mert fikázta az EU-csúcsot. Vagy a néhány nappal korábban elmondott ENSZ-beszédről is lemaradhatott, amikor Kiska arról beszélt, hogy az Európába érkező menekülteknek szüksége van az empátiánkra és a segítségünkre. De talán emlékezhet Tokár a 2015-ös, többségében magyarok által lakott, az ideiglenes menekülttáborról tartott bősi népszavazáshoz fűzött Kiska-féle kommentárra is: olyan ország leszünk, amely falakat épít a határán, vagy inkább segítünk az elesetteken?

Kiska elnök ugyanis, aki nem mellesleg, továbbra is vezeti a népszerűségi listákat és a legnagyobb bizalmi index-szel rendelkezik Szlovákiában – ellentétben a “Magyarország a magyaroké!” fideszes jelszóval – azt hangoztatja mindenhol, hogy Szlovákia mindenkié. Ugyanez az elnök tudatosan és rendszeresen látogat meg utazásai alkalmával a társadalom peremén élő embereket: szegényeket, szociálisan kirekesztetteket, nyugdíjasokat, romákat vagy a Szlovákiában elhelyezett menekülteket – vajon lehet-e össztársadalmi szinten konszenzusról beszélni a kirekesztésről, amikor az állam egyik fő méltósága pont az ellenkezőjét képviseli minden alkalommal a nép előtt? Aligha.

Egy politikailag sértett szóvivő – pártja háromszor is parlamenten kívül maradt – nacionalista prizmáján keresztül másképp törik meg a fény. A kudarcorientált MKP-s vagy MKP-közeli közéleti szereplők megszólalásain edződött rutinos para-olvasó itt már tudni véli, mi következik, de Tokár sértett Híd-ellenes kirohanásán már csak sóhajtani tudtam, szlovákiai Fideszmagyarjaink még mindig itt tartanak: gondolkodás nélkül támadja a Híd pártot és a párt körüli értelmiséget.

A 2015-ben erősen menekültellenes retorikától fertőzött szlovákiai közéletbn a Híd bátran vállalta menekültbarát álláspontját, segíteni és befogadni. A Híd kormányba lépése a menekültellenes retorikát használó Robert Fico pártjával és a mérsékelt párttá cukisodó SNS-szel újabb pozitív élményt hozott el: “a migránsozás” kikerült a kormány napi agendái közül, mert a valóságban sem ez a kérdés Szlovákia egyes számú problémája. A téma a migrációval foglalkozó szakmai műhelyek, egyházi konferenciák és NGO szervezetek tematikáját erősíti, a szlovák miniszterelnök pedig kijelentette: nem érdemes a kvótákkal foglalkozni, mert azoknak politikai szempontból végük.

Tokár szerint a migránstémában a kormánytagság óta elhallgató Híd elnöke 2016 nyarán így nyilatkozott azzal kapcsolatban, hogy Szlovákia tölti be július 1-től az EU soros elnöki tisztségét:

“Szlovákiának továbbra is segíteni kellene a menekülteket, ahogy például ezt tette Bős esetében is, vagy amikor szíriai keresztényeket fogadott be. Meggyőződésem, hogy sokkal aktívabbnak kell lennünk a hasonló típusú kezdeményezések terén, hiszen ez nemcsak politikai, de emberi kötelességünk is".

Hogy Bugár pártelnök kijelentése nem üres PR-böffentés volt, jelzi, hogy a napokban Görögországból újabb szír menekülteket fogadott be Szlovákia. A keresztény szíreket a homonnai gyűjtőtáborban helyezik el, majd menedékkérelmük pozitív elbírálása esetén folytatódik az integrációjuk. Aki nem emlékezne: eközben Orbán NER-je a fideszes politikusok szeretőit, sofőrjeit, gyerekeiket eltartó “keresztényüldözési” államtitkárság felállításáig jutott.

Tokár állításával ellentétben Szlovákia nem lépett át a migránskérdésen – ezt maga Bugár is cáfolta – "a menekültek témája továbbra is az egyik, ha nem a legfontosabb témánk, annak ellenére, hogy jelenleg nem nézünk szembe olyan nyomással, mint tavaly” -, hanem stílust és hangnemet váltott. A szlovák kormány a menekülteket elosztani szándékozó kvóták kritizálása mellett, nem fertőzi a szlovákiai társadalmat azzal az útszéli, rasszista és kirekesztő hangnemmel, amely déli szomszédjuknál mindennapos történetté vált.

Egyet ugyanis nem lehet elvitatni: az általam sem kedvelt, Orbánhoz hasonlóan nacionalista, muszlimellenes kijelentéseiről elhíresült Robert Fico klasszisokkal intelligensebb, elegánsabb és ravaszabb politikus, mint magyar kollégája. Erről tanúskodik a múlt heti pozsonyi EU csúcs értékelése is, ahol Fico felismerte az EU migrációs politikájában bekövetkezett változást, Orbán viszont egy másik mozit nézett. A Tudás Népe tanulhatna a szlovákoktól, ezt hívják diplomáciának.

De a szlovák-kormány hangnemváltására és a menekülttéma árnyaltabb megközelítésére remek példa a minapi, az ENSZ épületében néhány óra eltéréssel lejátszódó jelenetek. Amíg az Orbán-kormány külügyminisztere, Szijjártó Péter Hruscsov, szovjet elnök vehemenciájával kiabálta az ülésteremben, hogy ne gyakoroljanak nyomást Magyarországra a menekültek befogadásával kapcsolatban, addig a Fico-kormány külügyminisztere, Lajčák arról beszélt, hogy a migráció témáját együtt kell megoldanunk. Majd aláírt egy szerződést, amely 500 (elsősorban szíriai) menekült szlovákiai ösztöndíjáról szólt.

Ami pedig a szlovákiai magyar értelmiséget illeti: Tokár állításával ellentében, miszerint “a (Híd) párt köré szerveződő értelmiség ilyen közegben jobb híján nem a migránskérdésről alkot véleményt, abban hallgat”, a legolvasottabb szlovákiai magyar hírportálon, a parameter.sk-n és a “történelmileg” leginkább beágyazott Új Szó oldalain rendszeresen jelennek meg a magyarországi kvótanépszavazás feleslegességéről és idiótaságáról, valamint a migránskérdés humánus megközelítéséről szóló cikkek, amelyekben elvi alapon bírálják a szlovákiai pártok nacionalista kilengéseit. Géza, olvass több parát!

Összefoglalva, a fideszes párhuzamos valóságban élő szlovákiai magyar szerző állításával ellentétben sem a szlovákiai magyar, sem a szlovák politikai és társadalmi elit nem egységes és hallgat menekültügyben. Legfőbb közjogi méltóságok, kormánypolitikusok, EP-képviselők, a szlovákiai egyházak és civil szervezetek, a helyi sajtó rendszeresen hangot ad annak, hogy a menekültkérdés kezelésére más válaszok is léteznek, mint Orbán politikája vagy a kvótanépszavazás. És másképp is cselekszenek. Az, hogy ezt Tokár Gézának nem sikerült elmondani és bemutatni “elemző” cikkében, csak részben magyarázható rosszindulattal és szlovákellenességgel. Elhallgatásának fő oka, hogy maga is a NER-rezsim része, aktív szereplője – Szlovákiában.