1
Illusztráció
Megosztás
Vállrántás, az orr ráncolása, a fej rángatózása, a szem rángása, az ajkak harapdálása, grimaszolás, ismétlődő vagy mániákus jellegű érintés és még sorolhatnánk. Talán fel sem figyelünk gyermekünk e megnyilvánulásaira, úgy gondoljuk, hogy csupán egy rossz szokás, majd kinövi. Ez nem így van! Ezen tevékenységeknek pszichológiai, érzelmi háttere van, amire oda kell figyelnünk. A tikkelésről Horváth Molnár Andrea pszichológus beszélt nekünk.
Mit jelent a tik?
A tik egy szorongásos zavar, ami a pszichoszomatikához is kapcsolható, mivel fizikai tünettel jár. Jó esetben csak eggyel, viszont nagyon gyakran halmozódnak ezek a tikkek. Különböző nézőpontok vannak róla. A pszichiátria izomösszeugrásnak definiálja, ezért izomlazítókkal próbálják oldani. A családpszichológia azt gondolja, hogy egy családi probléma, nehézség, konfliktusos érzelmi helyzet van a háttérben. Tehát mindenképpen valami családi feszültség, amire a gyerek reagál, ő a tünethordozó. Magával a tikkel azt kommunikálja, hogy valami nincs rendben a rendszerrel. Az a nehéz a tik kezelésében, hogy megesik, hogy az érzelmi feszültség oldódik, azonban a tik megmarad, mert egyszerűen berögzül a gyermekbe, egyfajta megszokássá válik. Saját tapasztalataim szerint erre valamivel érzékenyebbek a fiúk.
Jellemző rájuk, hogy váltogatják egymást. A leggyakoribb a szem tikkelése. Sokszor előfordul, hogy ez eltűnik, azonban követi egy másik monoton mozgás, például a váll rángatása. Ezek a mozgások sokszor utalnak a probléma eredőjére. A már említett szem tikkelése jelentheti például azt, hogy az adott gyermek valamit nem lát tisztán a családi helyzetükben, bonyolult, átláthatatlan számára, ami történik. Volt egy olyan betegem is, aki folyamatosan a vállát mozgatta, mintha ki akart volna bújni saját magából, később kiderült, hogy ez azt szimbolizálta, hogy a körülötte kialakuló helyzetből szeretett volna kibújni, menekülni. A tikknek tehát szimbolikája van.
Ami még nagyon gyakori, az a különböző hangadások megjelenése. Ez akár kommunikációs problémát is jelenthet a gyermeknél. Meg kell említenünk ennél a témánál a Tourette-szindrómát is, mivel ez elég hasonló probléma. Ennél a szindrómánál azonban halmozottan vannak jelen a tikkek, illetve más is van a háttérben, továbbá ebben az esetben jelen vannak genetikai tényezők is, ezért jó ezt a két dolgot elválasztani egymástól, s nem szabad összekeverni őket. Visszatérve a tikzavarokhoz, a kezelésénél nem is feltétlenül fontos tudni azt, hogy mi van a hátterében, az a fontos, hogy oldjuk fel ezeket a görcsös mozdulatokat, tevékenységeket. Ezt relaxációs gyakorlatokkal, játékterápiával, meseterápiával próbáljuk elérni a gyerkőcöknél. Ezek azok a dolgok, amik kicsi korban segítséget nyújtanak.
Milyen korban jelentkezik leggyakrabban a tik?
Azt mondanám, hogy a 4-5 éveseknél a leggyakoribb. Természetesen idősebb korban is megjelenhet. Én azt gondolom, hogy ha valakinél jelentkezik, mondjuk 4 évesen, akkor biztosan jelen volt már korábban is, csak lehet, hogy nem olyan nagy mértékben, ezért előfordulhat, hogy a szülők észre sem vették, így nem kértek segítséget. Elég gyakori például a torok köszörülése, amivel a szülők elsőként allergiaorvoshoz fordulnak, mert nem is gondolnak arra, hogy lelki oka lehet. Amennyiben valaki csak később, például 10-12 éves korban veszi észre ezt a problémát, sokkal nehezebb segíteni a gyermeknek. Ekkorra már olyan nagymértékű lehet ez a zavar, hogy nagyon nehéz feloldani azt, mert már egyfajta megszokássá, rutinná is válhat a gyermek mindennapjaiban. Természetesen ekkor sem lehetetlen megoldani, hiszen személyiségfejlődésre mindig van lehetőség. Akár felnőttkorban is fordulhat valaki tikzavarral pszichológushoz, megoldás akkor is van.
Kinőheti-e a gyermek a tikkelést?
A gyermekeknek van egy úgynevezett öngyógyító képességük. Van olyan eset, amikor azt látom egy gyerkőcön, hogy ő ezt a problémát ki fogja játszani magából. Abban az esetben, ha van mellette egy támogató személy, aki ebben segíti őt, akkor előfordulhat olyan, hogy „meggyógyítja saját magát”. Természetesen ez akkor lehetséges, ha egy időszakos problémáról, egy nehéz időszakról van szó. Amennyiben több tik is megjelenik, akkor mindenképpen oda kell figyelnünk rá.
Mi az, amit semmiképp ne tegyünk a tik megjelenésénél?
A legrosszabb, ha rászólunk gyermekünkre, folyamatosan figyelmeztetjük, hogy ne csinálja azt a bizonyos tevékenységet. Ezen túl a megszégyenítés is rossz megoldás. Itt arra gondolok, hogy társaságban ne hívjuk fel erre senki figyelmét, ne szidjuk meg más előtt a kicsit. Ez ugyanis további feszültséget, stresszt vált ki belőle, ami nem segíti a javulást. Van az a fázis, hogy a szülő még nem fogadja el, hogy gond van. Ekkor őt kell segíteni abban, hogy belássa, segítségre van szükség. Olyan is előfordul, hogy a családi rendszerben van a „hiba”, s nem elég, ha a gyermeket elviszik pszichológushoz, hanem a szülőknek is változtatniuk kell. Sok esetben azonban nem hajlandóak erre, úgy viszont nem tudjuk teljesen megszüntetni a problémát.
Mivel tud segíteni gyermekének a szülő?
Az már egy nagyon nagy dolog, ha a szülő eljön hozzánk segítséget kérni. Mi először a gyermekkel foglalkozunk, majd pedig a szülővel beszélgetünk. Fontos az, hogy megbízzanak bennünk, s elfogadják a tanácsainkat. Az, hogy otthon mivel tudnak segíteni, minden esetben változó. Ezt mindig személyre szabottan tudjuk megmondani. Sokszor maguktól is tudják, hogy mit kellene tenniük, csak szükségük van egy megerősítésre, hogy biztosak legyenek abban, hogy helyesen cselekszenek. Amit egységesen mindenkinek ajánlanék, az az, hogy ne rögtön a gyógyszeres kezelést válasszák. A gyógyszer magában enyhíthet a tüneteken, de teljes mértékben nem jelent megoldást. Ugyanis, ha nem foglalkozunk a háttérben lévő pszichés problémával, akkor hosszútávon nem fog javulni a helyzet.
(SzC/para)
