A Va­len­tin-nap története

Eb­ben az időben til­tot­ta meg II. Cla­u­di­us ural­ko­dó a fi­a­tal fér­fi­ak­nak, hogy megnősül­je­nek, mert úgy gon­dol­ta, hogy a nőtlen fér­fi­ak­ból jobb ka­to­nák vál­nak, mint azok­ból, akik­nek fe­le­sé­gük és csa­lád­juk van. Ami­lyen ro­man­ti­kus fér­fi volt Va­len­ti­ne, fe­lis­mer­te, hogy ez a dön­tés mennyi­re ká­ros a fi­a­tal fér­fi­ak szá­má­ra és ez­zel a ha­tá­ro­zat­tal csak nőni fog a ti­tok­ban kö­tött há­zas­sá­gok szá­ma. Ami­kor Cla­u­di­us rá­jött, hogy a pap a dön­tést el­len­zi, ha­lál­ra ítél­te őt. Egy le­gen­da sze­rint, a va­ló­ság­ban Va­len­ti­ne az első „Va­len­tin-na­pi” üze­ne­tet ma­gá­nak cí­mez­te. Mi­vel bör­tön­ben volt, azt hit­ték, hogy egy őt lá­to­ga­tó fi­a­tal nőbe lett sze­rel­mes. Ha­lá­la előtt a pap egy sze­rel­mes le­ve­let írt a hölgy­nek, amit alá is írt: „A te Va­len­ti­nod” – ez a ki­fe­je­zés ma már szin­te szál­ló­i­ge lett. Bár a Va­len­tin-nap kö­rü­li iga­zság nem egé­szen tisz­tá­zott, min­den tör­té­net a sze­re­te­tet, a ked­ves­sé­get hang­sú­lyoz­za, azt a hősi és ro­man­ti­kus szel­le­met, amit a pap meg­tes­te­sí­tett. 496-ban Ge­la­si­us pá­pa ren­del­te el, hogy Szent Va­len­tin nap­ját feb­ru­ár 14-én ün­ne­pel­jék. Az an­go­lok már 1446-ban meg­tar­tot­ták ezt a na­pot. Az 1700-as évek­ben di­va­tos­sá vál­tak a Va­len­tin-ver­ses­kö­te­tek. A 19. szá­zad­ban már üd­vözlőkár­tyá­kat is küld­tek egy­más­nak az em­be­rek ezen a na­pon. Te­hát nem meg­lepő, ha feb­ru­ár 14-én, a Va­len­ti- na­pon, szer­te a vi­lá­gon sok sze­rel­mes me­gem­lé­ke­zik egy­más­ról és me­gün­nep­li a sze­rel­me­sek nap­ját. A Va­len­tin-na­pi szo­ká­sok az ősi po­gány temp­lom ál­dá­si ce­re­mó­ni­ák­ból ala­kul­tak ki. Ma­gya­r-or­szá­gon 1990-ben éledt fel e nap me­gün­nep­lé­se.