Modernkori kitelepítés — Dunaszerdahelyről Vásárútra

Reggeltől estig hangoskodnak, de atrocitás egyelőre nem történt – állítják egybehangzóan a szomszédok. Néhányan azt mondják, előfordul, hogy 25-en is vannak a házban. Csütörtök délután nem voltak annyian, de "papíron" négy család van bejelentve vásárúti főút mentén található házba, és előfordul, hogy vendégek is vannak náluk. Vezetékes vizük nincs, a vizet a Tőkési ágból, illetve a temetőből hordják.

„Ez a falu rendes falu, rendes emberekkel, csak haragszanak a cigányokra és ki akarnak kergetni bennünket innen. Pedig mi nem csinálunk semmi rosszat. Épp olyan rendes emberek vagyunk, mint mások, nem lopunk, nem kiabálunk, néha a gyerekek sírnak, ez minden. A dunaszerdahelyi polgármester kidobott minket, nem segített semmit, egyvalaki segített csak, akinek havonta 150 eurót fizetünk azért, hogy itt lakhatunk”

— magyarázza a 29 éves Natasa, aki gyermekeivel és édesanyjával él a házban. Elmondja, hogy a gyerekek minden nap Dunaszerdahelyre járnak iskolába, ő a legkisebbel még otthon van.

Huszonegy évet éltek Dunaszerdahelyen a Bősi úti felüljáró alatt, ahonnan állításuk szerint egyik napról a másikra ki kellett költözniük. „A polgármester nem gondolt arra, hogy a gyerekek esetleg gyermekotthonba kerülnek?” — teszi fel a kérdést Natasa.

Egyik nap megjelent egy fiatalember a felüljáró alatt, és azt mondta nekik, hogy megvette az egész területet és el kell hagyniuk a házat. Mondták neki, hogy nincs hova menniük, ezért felajánlották nekik a vásárúti házat. Belementek.

„Azt mondták, azért nem maradhatunk Dunaszerdahelyen, mert ott nincs lehetőségünk arra, hogy akár egy szociális lakást is kapjunk, mert nincs” — magyarázza az 54 éves Kotlár Anna, majd hozzáteszi:

„Ledózerolták a házat és idedobtak bennünket. Albérletben vagyunk, amit minden hónapban fizetnünk kell. Száz euró az albérlet és még ötvenet kérnek a rezsiért, de vizünk még mindig nincs.” Állítja:

azok, akik bármilyen bűncselekményt elkövettek, rács mögött vannak, ezért nem érti, miért őket büntették az otthonuk lerombolásával azok bűnei miatt.

Vannak a falusiak közül, akik félnek attól, mi lesz akkor, ha az elítéltek szabadulnak. Arra gondolnak, talán Vásárútra költöznek ők is. „Itt már nincs helyük, ide biztosan nem jönnek” — ecseteli Kotlár Anna. Az asszony hozzáteszi:

nem tudja, ő élni fog-e egyáltalán, mire rokonai a börtönből szabadulnak.

Ravasz Ábel kormánybiztos és Kotlár Anna

Terepszemlén a romaügyi kormánybiztos

Ravasz Ábel romaügyi kormánybiztos figyelmét a kitelepítésre egy névtelen levél hívta fel, ezért érkezett csütörtökön délután terepszemlét tartani a faluba.

„Vásárútra költöztettek egy nagyobb roma családot Dunaszerdahelyről, akik a nevezetes péróban éltek a Bősi út felüljárója alatt Dunaszerdahelyen. A hírek arról szóltak, hogy 30-40 ember tartózkodik itt és hatalmas konfliktusok vannak. Ennek egy része nem bizonyosult be. Valóban itt van egy család, akik eddig Dunaszerdahelyen laktak, és nagyon furcsa körülmények között ide lettek kényszerítve. Láttam néhány dokumentumot ezzel kapcsolatban, úgyhogy mindenképpen szeretném kivizsgálni az ügyet” — magyarázza a kormánybiztos.

Ravasz Ábel szerint nagy problémát jelent, ha fognak egy roma közösséget, amely valahol él és átteszik egy másik helyre. Az ilyen helyzeteket a legnehezebb megoldani, hiszen ezeknek az embereknek a kapcsolatai Dunaszerdahelyen vannak, ott ismerik az orvost, ott vannak az ismerőseik, a gyerekek oda járnak iskolába.

"Vásárúton nehéz lesz beilleszkedniük, hiszen ez egy kisebb falu, sokkal nehezebben tudja kezelni ezt a 13 embert, mint egy város”

— mutat rá Ravasz, aki ez ügyben kapcsolatba lép majd Dunaszerdahely polgármesterével is. Elmondása szerint egy olyan házban, ahol nincs víz, tehát tisztálkodási lehetőség, ott ezek az emberek nem maradhatnak.

Mi is szerettük volna megtudni, mit gondol a helyzetről Hájos Zoltán, de a dunaszerdahelyi polgármestert egyelőre nem tudtuk elérni telefonon.

(dor)