Megosztás
Másfél esztendeje irányítja a legerősebb parlamenten kívüli magyar pártot, ezért is szakított a vőfélykedéssel a muzikális beállítottságú politikus, aki idén nem pendülne egy húron az exkotlebás jelölttel. De az ördöggel sem cimborálna, a boszorkányvadászatot is másra hagyja, és állítólag a megyei választások miatt még a magyarországi sorosozást sem maradt ideje követni. A sajátjaival szemben is kritikus pártelnök tudja, a felvidéki politikában ki leheli a halálos csókot, ugyanakkor Matovičék eddig szerinte megbízhatóak. Le az álságossággal! – vallja a párt első embere, és ennek jegyében górcső alá kerül, hogyan viselkedett az a hírportál, amelyiknek ezidáig MKP-elnök még soha nem adott interjút.
Csillagjóslással szokott foglalkozni?
Nem, semennyire sem. De cserkészként ismerem a csillagképeket, pusztán tájékozódási szempontból. Ezen túlmenően semmi más. De miért is?
Mert akkor messzemenő következtetéseket bizonyára nem von le abból, hogy ugyanúgy szeptember 15-én született, mint ahogy Robert Fico is.
Ja, igen. Csak egy ideje tudom, hogy a kormányfő születése napja az enyém is. Ami meg a csillagjegyemet illeti, a szűzre jellemző tulajdonságok listájával akarva akaratlanul is találkoztam, és azok egynémelyike eléggé passzol rám.
Rendmániás vagyok, igyekszem precíz lenni, bírom a munkát és egyéb más rossz jellemvonással is bírok.
Hogy ez összefüggésbe hozható-e a kormányfőnk viselt dolgaival, nehéz lenne megállapítani.
Utoljára két éve készített a hírportálunk interjút önnel. Akkor úgy vezettük fel az első kérdést, hogy „foglalkozását tekintve egyetemi tanár, zenész, vőfély, és nem utolsósorban politikus”. Azóta jócskán változott a felállás. Most már csak arról beszélhetünk, hogy ön elsősorban politikus. A többivel mi lett?
Nagyot fordult a világ. De amiket felsorolt, azt mindig is bátran vállaltam. Mert sokan úgy gondolják, hogy dehonesztáló, ha az ember lakodalomban vőfélyként dolgozik, pedig az egy szolgálat. És néhány barátommal tudtunk is újítani a csallóközi lakodalmi hagyományokon. A vőfélykedéssel ellentétben, – amit már nem gyakorlok – a zenélés megmaradt az életemben, bár a verséneklő együttesünk már ritkán ad koncertet. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a Kicsi Hang nem szűnt meg, csupán az évi fellépéseinek száma a nulla és a kettő között mozog. Arról nem is beszélve, hogy otthon a lányaimnak is zenélek.
És még karácsonykor is befigyel egy kis elnöki mendika…
Igen, a muzikalitásomat a múltkor kiemelték, amikor nem minden szlovák állampolgárnak kívántam boldog ünnepeket, bár ebben nem volt semmi célzatosság. De visszatérve a kérdés fennmaradó részéhez, az egyetemen most tartalékos állományban vagyok, azaz órákat nem tartok. Ez a munkakör is alárendelődött a pártelnöki feladatnak.
Megyei választások után járunk. Mi a helyzet a Nyitrai kerületben? Vannak olyan híresztelések, miszerint az MKP nem döntötte el, kivel szeretne együttműködni, az ellenzéki pártokkal vagy a kormányoldallal.
Még csak az egyeztetések folynak. A választások megmutatták, hogy kormányváltó hangulat uralkodik az országban, ezért ki kell mondani azt is, hogy Kassán rossz lóra tettünk. Ami pedig Nyitrát illeti, pártunk kerületi szerve elhatárolódott a Smerrel való együttműködéstől. Az viszont elképzelhető, hogy egy alelnöki pozíciót “kiboltolunk” magunknak.
Besztercebányán hogy áll a szénájuk? Azt hallottuk, hogy az új megyei elnök, a független Ján Lunter nem akar az MKP-nek alelnöki tisztséget adni, ezért a párt fontolóra vette, hogy a Smerrel szorosabbra fűzze a kapcsolatot.
A verebek ezt rosszul csiripelték.
A Smerrel nem fogunk össze – az bizonyos.
Az meg igaz, hogy az említett pozícióhoz nem jutottunk hozzá, de Rimaszombatban területi megbízottal erősödött a helyzetünk. Ezt a feladatot Csúsz Péter fogja ellátni, és segítheti az MKP-s megyei képviselők munkáját. A kérdés az, hogy ezt a pozíciót milyen tartalommal fogjuk megtölteni.
Maradjunk még Rimaszombatnál. Idén önkormányzati választások lesznek. Legutóbbi alkalommal az MKP beállt Jozef Šimko mögé, aki azóta vállalhatatlannak bizonyult. A szélsőséges Marián Kotleba kottájából játszó regionális politikus idén is számíthat az MKP támogatására?
Hogy indítunk-e Šimko ellen jelöltet, azt még korai lenne megmondani, ezt a helyi szervezet dönti el. Mi pedig egy alulról építkező párt vagyunk.
Mégis, elképzelhető, hogy a párt helyi szervezete Šimkot támogatná majd?
Nem hiszem. Šimko nem tagja az MKP-nak. Pártunknak pedig pártbéli jelölteket kell mandátumhoz juttatnia.
De négy éve nem ez történt.
Ez akkor volt. A jelenlegi polgármesternek erős a pozíciója, mostani tudásom szerint kevesen szorongathatják meg. Bízom abban, hogy a helyi szervezetünk talál egy olyan jelöltet, aki ezt mégis megteheti. Az tény, hogy Šimko vállalhatatlan politikát folytatott, ebből szerintem mindenki tanult.
Mit gondol arról a véleményről, amit talán anno az RMDSz fogalmazott meg, hogy egy kisebbségi pártnak mindig arra kell törekednie, hogy kormánypozícióba kerüljön? Azaz akár az ördöggel is együtt kell tudni működni.
Hát erre láttunk példát az elmúlt időszakban. Mi megyei szinten szépen megmutattuk, hogy nem kell mindenáron kormánypozícióra törekedni. Itt van Nyitra esete, ahol a kerületi tanácsunk hozott egy döntést, hogy…
De most a végrehajtó hatalom legfőbb szervéről beszélünk.
Ami nagyban nem, az kicsiben sem fogadható el. Itt kezdődik az alapvetés. Ha azt mondjuk, hogy nem, akkor nem. Tehát az ördöggel sem. Beszélnek most mindenféle halálos csókról Igor Matovič esetében. Én kimondtam azt, hogy a halálos csókot a Smer leheli. Aki eddig összeállt ezzel a tömörüléssel, az lehúzhatta a rolót.
Tehát Matovič nem ördög?
Nem tudom. Nem vagyok boszorkányvadász, hogy valamiféle próbával eldöntsem ezt.
Mert az még hagyján, hogy az állampolgársági törvénynél is keresztbe tett nekünk, de ennél van nagyobb bűne is. Ahogy 2011-ben viselkedett a kisebbségi nyelvhasználati törvény megalkotásakor, az…
Vagy ahogy az MKP viselkedett 1999-ben a nyelvtörvénynél, mert arról is beszélhetnénk…
És aki akkor az elnökség tagja volt, most is helyet foglalhat az MKP testületében?
Miért? És ugyanolyan személy vezethet egy másik pártot?
De most az ön pártjáról beszélünk.
Ezt a kritikát már elmondtam, ráadásul az elnökséget sem én választom. Az „ördögtől valósághoz” visszatérve azt tudom mondani, hogy Nagyszombat megyében Viskupič úrral minden aszerint megy, ahogy az eddigi tárgyalásainkon – amelyeken javarészt jelen volt Matovič elnök is – megegyeztünk. Azt is látni kell, hogy van egy kifutási terep, és majd idővel mutatkozik meg, kinek a szava mennyit ér.
Már olyat is hallani lehet, hogy Matovič csak azért kacérkodik az MKP-val, hogy Bugár Bélának felforrjon az agyvize.
Ezt nem tudom. A kettőjük viszonyát én nem elemeztem ki. Ennél jobban foglalkoztat az, hogy ebben a kormányváltó hangulatban a jobboldal mennyire tudja magát újrafogalmazni. Hogy ne ismétlődjön meg az, ami 2010 után két év alatt lezajlott.
A pártelnökökkel folytatott beszélgetéseim során van, aki eleve azért utasít el minket, mert megkérdőjelezi a lojalitásunkat.
Hogy a KDH-nál ez most csak egy trükk, mert ezzel próbálja összetartani a szavazóbázisát, vagy tényleges meggyőződés, azt most még nem tudom pontosan. Az SaS-szel a Pozsony megyei egyeztetéseink zökkenőmentesek voltak, minden a megállapodások szerint megy, azokat a pozíciókat, amelyeket kértünk Juraj Droba támogatásáért cserébe, meg is kaptuk. Hogy a többiek hogyan viselkednek, azt majd megtapasztalhatjuk Nagyszombat megyében.
Az OĽANO egyik embere azzal rukkolt elő, hogy akár Grendel Gábort is indíthatnák a főpolgármesteri pozícióért Pozsonyban.
Semmi kifogásom sincs Grendel személyével kapcsolatban, ő egy képzett politikus, de erről még nem egyeztettünk.
Visszatérve Matovičra, elképzelhető, hogy a következő parlamenti választásokon közös listán indulna az OĽANO és az MKP?
Ennyire ne ugorjunk előre. Most még azt nézzük meg, milyen lesz a megyei együttműködés.
Azt ne firtassuk, mit kapunk karácsonyra két év múlva. Egyelőre a helyhatósági választásokra összpontosítunk.
Fontosnak tartom, hogy jelentős városaink magyarul gondolkodó irányítás alá kerüljenek vissza. Párthovatartozástól függetlenül. Rakjuk rendbe Szepsit vagy Komáromot. Ez utóbbi arra példa, hogyan lehet egy erős magyar közösségben elkótyavetyélni a hitelünket.
Komárommal mit lehet kezdeni? Pártszempontból az egy állandóan háborgó terület?
A helyi szervezet újragondolása zajlik éppen, és ott egy erős MKP-t fogunk építeni. A nagy kérdés inkább az, ki fogja a várost vezetni.
Az MKP bízik abban, hogy saját jelöltet tudna állítani?
Mi abban bízunk, hogy a városnak olyan polgármestere lesz, aki a település polgárainak az érdekeit tartja szem előtt. Hogy milyen egyezségek mentén, az egy másik kérdés.
Közelmúltban adott a Pátria Rádiónak egy interjút, ahol kifejtette, hogy ódzkodik az álságosságtól. Ennek fényében mit gondol a magyarországi Soros-kampányról, ahol aztán mindenféle sületlenséget összehordanak? A legújabb kormányzati konzultáció összes kérdése féligazságon meg csúsztatáson alapul, hiszen azok összeállításakor például Soros György egy régebbi, – azóta általa pontosított – írását vették alapul. Ilyen alapon akár a Fideszt is liberális pártként lehetne cikizni, pedig közben meg már rég konzervatívnak mondott fordulatot vett. Erről mi a véleménye?
Nem foglalkoztam ezzel a kampánnyal. Ez az időszak éppen a megyei választások jegyében telt. Hogy a magyar kormány ebben a kérdéskörben mit tart fontosnak elmondani – ami mellett meg ellene is lehet érvelni – az őszintén szólva most számunkra nem volt téma.
Nem is akarok ezzel foglalkozni, mert úgy gondolom, van elég más feladatunk, mint hogy ezt véleményezzem.
Ez a téma viszont már korábban is előjött. Amikor Csáky Pál az Orbán-kormány sorosozó akciózásával összefüggésben a közösségi oldalán olyan megnyilatkozásokat tett, ami a magyar kormányra nézve nem volt túl hízelgő. Ilyen volt az, amikor az MKP európai parlamenti képviselője arról írt, hogy Magyarországot a Balkánhoz sodródás fenyegeti, vagy hogy Budapesten másod- és harmadrangú témákról folyik a vita, és ennél a szlovák kormány is racionálisabban mozog, meg hogy az állandósult magyarországi társadalmi hidegháború nagyon sok energiát elvesz a társadalomtól. Ezekről a kérdésekről beszélt a párttársával?
Csáky Pál elnökségi tag, így havonta legalább egyszer találkozunk. Tehát a kommunikáció megvan közöttünk. Az, hogy képviselőként magánvéleményének ad hangot, természetes dolog. Pártunkban demokrácia van. Amiket ő megjelentetett, az az ő véleményét tükrözi. Ettől függetlenül Csáky egy fontos szereplője közösségünknek, és EP-képviselőként sokkal többet tett le az asztalra, mint más szlovákiai magyar képviselő Brüsszelben.
Még ha az úgynevezett nemzeti konzultációt a feladatai miatt nem győzte figyelemmel kísérni, sajnos történt más szomorú fejlemény is Magyarországon. Például ami két éve zajlott a Nemzeti Választási Irodánál, amikor a büntetett előéletű kopaszok hajnalban a népszavazási performanszukkal lenyomták az ottani ellenzéki politikust. Vagy az, amikor pár hónapja Orbán Viktor szinte bátorította a gumiszurkáló, felhergelt őcsényi tiltakozókat, akik fellázadtak a hivatalosan regisztrált menekült gyerekek ottani táboroztatása ellen. Mit szól ahhoz a véleményhez, miszerint az MKP inkább elfordítja a tekintetét attól, amit odaát tapasztal, mert onnét kapja a támogatást, a pénzt. Azaz nem harap az őt etető kézbe.
Remélem, a kopaszokra utalás nem az én fejformámmal kapcsolatban jött elő. De a viccet félretéve az MKP a magyar kormány stratégiai partnere, és a különböző támogatások kapcsán – mint a gazdaságélénkítő program vagy az óvodaprogram – mi tanácsadó szerepet töltünk be. Azt, hogy odaátról kapunk pénzt, ebben az összefüggésben kell kezelni!
Az elmúlt időszak ottani kampányai meg a magyar kormány hazai kommunikációjának a része, mi pedig a magunk dolgával foglalkozunk.
Ha hasonló dolgok történnének itt, biztos kinyílna a normális politikus zsebében a bicska. A hatalom ilyen viselkedése már-már mečiari tempó.
A mečiari tempóról mi is mesélhetnénk, vagy egy kaliňáki, esetleg ficói módszerről, elég, ha Malina Hedvig ügyét húzzuk elő. Szerintem maradjunk annál a témánál, ami a miénk. Ki kell mondani azt is, hogy akik akkor meghurcolták azt a hallgatót, – aki nekem is a diákom volt- a mai napig az első emberei ennek az országnak. Ezek a mi ügyeink, ezekkel a kérdésekkel kell foglalkozni, nem mindig a Soros-kampánnyal.
Persze, főleg ezzel kell foglalkozni, ebben nincs vita közöttünk. De az MKP-tól még nem hallhatott az ember olyat, ami egy kicsit is kritikus lenne az olyan őrült ügyekkel kapcsolatban, mint a kopaszok, az őcsényi incidens vagy a Soros-ellenes kampány. De az tény, hogy javarészt a hazai ostobaságokkal kell foglalkozni.
Még egyszer mondom, az elmúlt esztendő a megyei választási kampány jegyében zajlott. És ha már erről beszélgetünk, nem kerülhetjük meg az önök portálja kapcsán sem, hogy volt egy pártok közötti egyezség a tisztességes kampányról. Ennek ellenére éppen a Dunaszerdahelyi járás és éppen a Paraméter volt az, amelyik elég sokszor beletörölte a lábát Berényi Józsefbe. Úgyhogy a gyűlöletkeltésben és az álságosság híresztelésében az önök portálja erővel kivette a részét.
Sajnáljuk, hogy Berényi József nem akart nekünk nyilatkozni, pedig többször is próbáltuk vele felvenni a kapcsolatot. Így pedig nehéz meghallgatni a másik fél véleményét, ha a megyei alelnök nyíltan vallja, hogy a portálunknak nem nyilatkozik. De ha volt olyan írás az oldalunkon, ami ön szerint…
Ami nem volt igaz? Rengeteg ilyen volt! Olvassák csak vissza!
Mire gondol konkrétan?
Voltak csúsztatások, akár az utak kapcsán, de ezt majd az érintettel, Berényi Józseffel megbeszélik, amennyiben majd ad a Paraméternek interjút.
Nem tudna ebben segíteni nekünk, hogy álljon velünk szóba?
De, biztosan. Viszont ahhoz a Paraméternek is tennie kell, hogy ez a kommunikáció kicsit normálisabb mederbe terelődjék. Éppen itt, az MKP központjában egyeztünk meg a Híddal a tisztességes, egymást nem sározó kampányról, amit korábban az MKP-nak öntöttek a nyakába, hogy sárdobál és árulózik. Mi pont egy olyan korteshadjáratot vittünk végig, hogy nem vettük fel a kesztyűt, amikor valótlanságokat állítottak, amikor kimondottan provokatív kampánnyal szembesítettek. Mi ragaszkodtunk az adott szóhoz.
Ha valaki ilyen erős vádat fogalmaz meg, hogy hazudott a portálunk, akkor azért illene konkrétumokba bocsátkozni.
Én azt mondanám, elég megnézni az ellenjelölt kampányvideóit. Úgy tudom, hírportáluk jelentős összeget kapott Rigó Konrád korteshadjáratára. Persze lehet, ez is hazugság.
A Paraméter az MKP részéről is kapott jelentős összegeket.
Természetesen mi is reklámoztunk, de nem erről beszélek.
De akkor fogalmazzon meg konkrétumokat, ha már ilyen súlyos vádakat hangoztat.
Nagyon egyszerű: a két párt kötött egy egyezséget, hogy nem fognak sárdobálós kampányt folytatni. És aztán ez egyik domináns járásban és egy portálon keresztül teljesen más irányba mentek a dolgok. Ebben látom az érintett hírportál felelősségét. Én tudom, hogy aki fizet, az diktálja a tempót, de itt a pártnak és a hírportálnak a felelősségét is kiemelném. Ezért tartom fontosnak, hogy ne a Paraméterről vitázzunk.
De maradjunk még ennél a témánál.
Szerintem meg lépjünk tovább.
Mi nem érezzük, hogy a szerkesztőségi munkát valami befolyásolta volna. Ugyanolyan teret kínáltunk Berényi Józsefnek is, de nem élt a lehetőséggel.
Bizonyára. De olyan vádakkal támadták, ami nem volt igaz…
De mi nem volt igaz?
Mi bizonyosodott be az útfelújításokkal kapcsolatos vádakból? A körforgalom építése körüli dolgokról beszélek. Például, hogy az MKP nem csinálta meg valamikor a dunaszerdahelyi nagykörforgalmat. Akkor nézzük meg azt is, hogyan hívták a párt akkori elnökét. Pont. Én nem szeretem az álságosságot és a csúsztatást. És mondjuk ki egyenesen: egy tehetséges és számomra teljesen elfogadható fiatal hidas politikus a saját kampányának az áldozata lett. Ezt láttuk a Dunaszerdahelyi járásban. Úgy gondolom, hogy ebben a Paraméternek tevőleges szerepe volt. Aki ezt nem így gondolja, az nyugodtan vádoljon azzal, hogy most nem mondok igazat.
Teret adtunk Rigó Konrádnak, és ugyanezt Berényi is kihasználhatta volna…
Az MKP a portáluknál vásárolt felületeket és hirdetett. Mi tehát ugyanúgy használtuk a médiát, csak mi nem csúsztattunk, nem álságoskodtunk, sem nem rágalmaztunk.
Csúsztatásra azért volt példa. A mai napig ott villog az MKP honlapján kiemelt helyen, hogy „Rigó Konrád már a nyelvrendőrséget küldi az MKP ellen”, amiből meg legfeljebb annyi igaz, hogy Rigó Konrád.
A nyelvrendőrség megállítását az államtitkár úr korábban megígérte, aztán mégis csak felbukkantak itt és ott a hatóság emberei.
Sajnos igen és a Híd is a magyar nyelvű hirdetésével éppen úgy megütötte a bokáját a keleti végeken, mint ahogy az MKP a Párkány melletti óriásplakátjával. Erre a hidas esetre is azt mondani, hogy netán Rigó küldte a kulturális minisztérium fogdmegjeit a sajátjai ellen, megvezetés lenne.
Kereshetünk itt is meg ott is példákat. De mi éppen ebben az épületben tettünk egy kétpárti egyezséget és ezt nem mindenki tartotta be. Abban a járásban, ahol magam is kampányoltam, tudatosan arra törekedtünk, hogy az eredményeinket ismertessük, csak azzal foglalkoztunk, amit az elmúlt négy évben tettünk le az asztalra. Itt, egy tömbben élve bátrabbak vagyunk, azért is mentünk egymásnak. És most nem az volt a célom, hogy bármilyen portált minősítsek, mert ugyanúgy lehetne a másik oldalról is beszélni. De meg kell nézni, mi lesz a közösségünk sorsa. És ez egy felelősségteljes kérdés.
Az elmúlt év egy fontos, ugyanakkor alig emlegetett eseménye volt például, hogy Nádszegen egy független polgármester személyében meg tudott egyezni a két párt.
Ez a forgatókönyv a racionalitás és a hiteles jelöltek mentén az önkormányzati választásoknál végigmehet. És még ki sem mondtuk, milyen lesz a Híd-MKP együttműködés. Szóval egymásnak lehet feszülni bizonyos helyzetekben, de ha elkezdünk arról gondolkozni, mi jó a közösségnek, akkor messzebbre juthatunk.
Ez mit jelent? A két pártnak kezd megjönni a józanabbik esze?
A kezdetek a magyar-magyar párbeszédhez vezethetők vissza. Ott egy mindkettőnk számára fontos kérdésben egy olyan minimumban tudtunk megegyezni, amelynek alapján mi is tudunk dolgozni, és a másik fél, kormánypártként a parlamentben képes tenni. És nem kapunk egymás hajába. Mondjuk az én esetemben ez elég nehéz is lenne. A mi részünk ebben az óvodafelújítások programja:
2017-ben 58 felvidéki óvoda újult meg, idén pedig 95 kerül sorra.
Az iskolák megmentése sem csak abból áll, hogy bizonyos kvótákat elfogadunk, ami azért szintén fontos lépés. De a legkisebb oktatási intézményeink működtetésére kellene egy éves plusz összeg, amit egy kisebb önkormányzat nem tud kigazdálkodni. A szórványban működő iskoláink megtartására, mint például Zoboralján a pogrányi intézmény, nagyon oda kell figyelnünk.
Az ilyen helyzetben lévő iskolával, mint a pogrányi, ahol egy átlagos évfolyamban 3 diáknál is kevesebb van, mit lehet tenni? Az ilyet talán állami szinten nem is lehet kezelni, meglehet, a két pártnak kellene közösen lépnie…
Annak, aki ott van a kormányban, azért kellene ütnie az asztalt, hogy a felvidéki magyarság iskolarendszere ne egy nagy rendszerbe legyen betagozódva, hanem a pozitív diszkrimináció eszközével boldogulhasson.
Ha minden iskolát egyformán kezelünk, ezek a legkisebbek bedőlnek. És azt sem lehet elvárni, hogy az anyaország mindenre pénzt ad majd.
Visszatérve az óvodaprogramra, én Nyékvárkonyban abba az oviba jártam, ahova most a lányaim. Ugyanaz a csempe van a falon, mint az én időmben, 1980-ban. Déli területeken meg lehet nézni, a felújítást támogató állami pályázatok mennyire voltak sikeresek az elmúlt időkben. Azért is sikeres ez a mostani program, mert polgármestereink már kész dokumentációkkal rendelkeztek, hiszen a hazai rendszerben már többször pályáztak, de sikertelenül.
A nyékvárkonyi ovi fel lesz újítva?
Igen, ahogy a bősi is, a nyáradi, valamint a csilizradványi. Ebből a programból arányosan részesülnek régióink. Azt is el kell mondani, hogy a megvalósítás során a tanácsadó szervként funkcionáló MKP a civil szférával is együttműködött, konkrétan a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségével és a református egyházzal.
Az SzMPSz-nek volt vétójoga? Hogy esetleg azt mondja, ez vagy az a helyszín szakmailag nem megalapozott, esetleg jobb lenne máshol beruházni.
Természetesen. Folyamatos volt a párbeszéd közöttünk. Nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy ne tárgyalnánk bárkivel is. Azt a felelősséget nem vállalnánk, hogy a szakmát ne vonjuk be.
Három éve került az asztalra az MKP autonómia-koncepciója. Ez azóta visszakerült a fiókba? A matovičos együttműködés szempontjából talán nem is nagyon kellene hozzányúlni, hogy ne legyen akkora baj.
Miért? Baj az, hogyha az ember az önrendelkezésről beszél?
Nem leporolni kell a tervezetet, hanem megismertetni az emberekkel.
Az emberekkel hagyján, de Matovičcsal?! Ő is azok közé tartozik, akik rosszul lesznek az autonómia kifejezéstől.
Most ez nem kardinális kérdés. Csak röviddel járunk a megyei választások után és most fordultunk rá az önkormányzati választásokra. Ráadásul a nagypolitikai szereplők még mindig nem döntötték el, hogy megbuktatják-e a kormányt.
A 2016-os kampányban egy MKP-s jelölt az autonómia szóval kampányolt, rögtön le is vették a listáról.
Igen. De én nem hiszem, hogy a párbeszédet ne lehetne folytatni ilyen kérdésekről. Partnereinkkel erről beszélni kell, hogy ne legyen mumus a téma.
A párbeszédhez megkerülhetetlen a szlovák nyelv használata. Az egyetemen német szakon végzett. Hogyan beszél jobban, szlovákul vagy németül?
Jó szinten beszélem mindkét nyelvet.
Ezt – ami a szlovákot illeti – forrásaink is megerősítették, ezért nem is nagyon értik, miért tűnik úgy, mintha elbújna a szlovák sajtó elől.
Ezt az álságos hírt a Paraméter portál terjeszti. Egyszer történt olyan, hogy én kaptam a meghívót egy műsorba, de aztán nem én vettem részt azon.
Szerepelt már a szlovák televízióban vagy a rádióban?
Erre még nem került sor. De majd eljön ennek is az ideje, és ebben nem látok problémát.
Az is elképzelhető, hogy szlovák bejegyzéseket fog írni a Facebook-jára?
Akár még az is elképzelhető. De az is lehet, hogy külön lesz magyar és szlovák profilom.
(Sidó Árpád)
