1
Cséfalvay András felvétele
Megosztás
Pár nappal az újságírógyilkosság után írtam itt, hogy Ján Kuciak és kedvese vére ott van a kormány mundérján, ezért lehetetlen megvédeni. És azt is, hogy a Híd elnökének, Bugár Bélának egy ilyen helyzetben el kell döntenie, rövid távra tervezi-e pártja egzisztenciáját, avagy hosszabb távban gondolkodik.
A Híd Országos tanácsának tegnapi döntése arról tanúskodik, hogy a kocsmai okostónikkal, a köpködő ellendrukkerekkel, valamint saját pártja tényleg mindenekfölött haszonelvű sorkatonáival ellentétben, Bugár egyáltalán nem ragaszkodik a hatalomhoz. Ha úgy tetszik a vályúhoz. Holott van számos tanulatlan troll, akik egyrészt butaságuk okán, másrészt a zsigeri ellenszenv miatt folyamatosan azt tolt/ják minden elérhető fórumon, hogy a Híd kizárólag a haszonlesés miatt lépett be a kormánykoalícióba.
Az most már világos, hogy mindez szimpla hülyeség. Bugár ugyanis nyilván azért gondolta, hogy kormányoznia kell, mert, ha nem így gondolta volna, akkor nem egy pártot alapít, hanem amatőr színjátszócsoportot vagy kereszt/yén leány- és legénydalárdát, esetleg gittegyletet, zabhegyező káeftét…
Maradjunk hát annyiban, hogy a hatalom nem ördögtől való átok, hanem a mindenkori politikusok munkaeszköze. Tény az is, hogy ennek az eszköznek a használata közben bepiszkolódhat a politikus keze. Akárcsak egy lakatosé vagy autószerelőé. Ezt nevezzük műszaki piszoknak, amitől csak az alkalmatlan pollitikusinasoknak vagy a partvonalon kívülről ordibáló kibiceknek fordul föl a gyomra. A politikus annak rendje-módja szerint le szokta mosni, mint egy munkásember a dzsuvát, majd rázza tovább a kolompot, amit a nyakába akasztottak a választói. Egészen addig így kell ennek mennie, amíg lemosható a szóban forgó műszaki piszok. Amint azonban ez nem megy, sőt a kolléga (ez esetben a koalíciós partner) akkora barom, hogy rákenné/i a saját piszkát is, akkor szemrebbenés nélkül ott kell hagyni az összebarmolt műhelyt (koalíciót).
Mindössze ennyi történt tegnap, amikor a Híd politikusai eldöntötték, hogy most már nem szabad együtt kormányozni Robert Ficóval. Vagyis újra kell osztani a lapokat, illetve előrehozott választásokon kell eldöntenie az istenadta népnek, hogy kit, kiket delegál újra a hatalomba.
Akkor is így kell ennek lennie, ha sajnos az is tény, hogy a nép általában soha nem a józan eszére hallgatva dönt, hanem az érzelmei diktálnak neki. Ez azonban legyen a nép problémája. Egészen addig, amíg meg nem tanulja legalább alapfokon, méghozzá a saját kárán, hogy közéleti döntései soha nem a politikusok sorsáról, hanem sokkal inkább a saját élete minőségéről szólnak.
Szóval, tetszik nem tetszik, az történt hétfőn, hogy Bugárék megmentették önmaguk meg a szlovákiai politikai osztály megtépázott becsületét. Nem kevésbé pedig lehetőséget teremtettek az ország jogállami jellegének helyreállítására, illetve megőrzésére. A többi, amint említettem volt fentebb, az utca emberének dolga.
De mondjunk egy jelképes dalt azokért is, akiknek mindez nem igazán smakkol.
Itt van mindjárt a khm, Viktor keresztapánk, vagyis keresztapátok… Orbán Viktorról, a magyar kormányfőről van szó ugye, aki a minap arról ejtett meglehetősen tétova mondatokat, hogy a Smer-SNS-Híd kormánykoalíció vesztére nem más, mint az ügyeletes libsi, migráncssimogató lucifer, Soros Gyuri bácsi tört! Ő, mármint Orbán szegény a messzi Budapestről talán nem láthatta, hogy szlovák kebelbarátját, Robert Ficót, egyáltalán nem Soros, hanem a pártjából sarjadó és Szlovákiát a legutolsó fatornyos faluig behálózó korrupciós háló rángatja ezerrel a mélybe. Vagyis a klasszikussal szólva, bizony el lett kúrva a kormányzás. A migránsoknak meg Soros Györgynek pedig kb. annyi köze volt/van a szlovák kormány bukásához, mint Orbán Viktornak Robert Fico kormányhivatali macája anyukájához…
De hagyjuk is a magyar kormányfőt, megvannak annak és provinciájának a maga bajai. Amelyek orvoslása természetesen állampolgáraira, nem ránk, Brüsszelre, az ENSZ-re meg Csillagközi Birodalomra tartozik.
Itt van viszont minekünk nektek a Magyar Közösség Pártja. Amely helyiérdekű véd- és dacközösségként sertepertél vidéki állomáshelyein, merthogy emberei parlamenten kívüli gyalogokként a fővárosba esetleg shoppingolni járhatnak komoly politizálás helyett. Azon legfelejebb némi kárörvendéssel mosolyoghat, már akiket érdekel ennek az egyletnek a nyomora, hogy mennyire befagytak, amikor Orbán védelmére kelt annak a kormánynak – következésképpen Bugár Bélának is! -, amelynek/akinek csúfos vesztéért épp a Híd párt miatt szoktak spontán és szervezett imanapokat tartani létezése óta. Őszinte részvét jár nekik ezért – emberbarátilag. Szakértői tanácsként meg annyi, hogy talán ildomos lenne egyeztetni a „magyar magyar” elvtrásakkal, mielőtt huszárosan belefingik valamelyiktek abba a bizonyos nulláslisztbe… Ellenkező esetben ugyanis, amit esetleg meg lehet nyerni a réven, elveszik a vámon. Vagy egybites üzenetre legyeszerűsítve:
önsorsrontó szarpofozás az MKP „politikusainak“ minden egyes mondata, amit Bugár vagy akár Fico hasbarúgásának szándékával préselnek ki magukból.
