1
skyscraper-movie-review-safe-for-kids
Megosztás
Manapság Dwayne Johnson neve egyet jelent a zúzással, robbanással és hatalmas pofonokkal – elvégre egy egykori pankrátortól nem igen várhatnánk romantikus főszerepet. A Szikla ezúttal is felveszi a harcot a gonosszal, méghozzá egy lángoló égimonstrumban. Megnéztük a Felhőkarcoló című filmet!
Már az előzetesek láttán is sokaknak az 1988-as Drágán add az életed juthatott eszébe. Rosszfiúk egy éppen felépített felhőkarcolóban; a főhős egymaga száll szembe a felfegyverzett bandával, hogy aztán mindenkit legyőzve és megmentve happy end legyen a vége. Figyelem, spoilerveszély!
A történet szerint Hongkongban felépítették a világ legmodernebb és legmagasabb felhőkarcolóját, hogy aztán néhány gengszternek köszönhetően szó szerint elszabaduljon benne a pokol. A nyugalmazott kommandósnak, Will Sawyernek (Dwayne Johnson) pedig nincs más választása, mint egyedül megmenteni a családját, a rosszfiúkat pedig hidegre tenni.
Azzal még önmagában nincs probléma, hogy újra elővették a korábbiakban jól bevált koncepciót, hiszen a filmes világban nem először fordult elő hasonló eset. A pofonegyszerű forgatókönyv, valamint az elképesztő mértékű túlzások mellett Rawson Marshall Thurber filmje bőven kitölti a szórakozásfaktort. Mindezek ellenére a Felhőkarcoló nem nyújt akkora élményt, hogy a moziból hazafelé tartva felemlegessük az egyes jeleneteket.
Akciófilm lévén a készítők nagy hangsúlyt fektettek a látványelemekre, sőt mondhatni ezt illetően át is estek a ló másik oldalára. A film végére már annyira összezsúfolódtak a realitást meghaladó szituációk, hogy inkább fárasztónak tűntek, mintsem látványosnak, szórakoztatónak.
A Felhőkarcoló emellett sikertelenül közvetítette azt az üzenetét, miszerint fél lábbal is hőssé lehet válni. A néző azt várta volna, hogy a protézissel rendelkező Will Sawyer sok nehézségbe fog ütközni, ehhez képest a műláb számos szituációban inkább előnyt jelentett, mintsem hátrányt. Bár Dwayne Johnson karaktere jól láthatóan többször is keserves arcot vágott egy-egy elképzelhetetlen szituáció végrehajtását követően, a lábában rejlő potenciált viszont jobban is ki lehetett volna aknázni.
A technikai oldalra viszont abszolút nem lehet panasz: remekül gondolták újra a felhőkarcolós koncepciót, a benne rejlő lehetőségeket korszerűen használták ki, a vizualitás és hanghatás pedig szintén kitűnően működött.
A készítők igyekeztek egy kicsit komolyabbra fogni a Felhőkarcoló hangvételét, hiszen a humor csupán elvétve bukkant fel benne. A műfajt és a látottakat tekintve viszont úgy érezzük, hogy elfért volna még egy-egy jól időzített beköpés.
Dwayne Johnson hatalmas karizmája teljesen háttérbe szorította a többi karaktert: az izomkolosszuson kívül a többi színész jószerével csak epizódszerepet töltött be. Azt már eddig is tudtuk, hogy a Szikla akkor érzi magát igazán elemében, ha a filmvásznon robbantanak és verekednek, most pedig sokadszorra is bizonyította, hogy méltó örökösként veszi át a kiöregedő akciószínészek (Bruce Willis, Sylvester Stallone, Arnold Schwarzenegger) helyét.
A Felhőkarcoló sajnos nem tudta kihasználni a benne rejlő lehetőségeket, ezáltal nem sok újat tudott mutatni az eddigi akciófilmekhez képest. Dwayne Johnson jelenléte ugyan színesebbé és szerethetőbbé tette a produkciót, ez azonban önmagában még kevés az üdvösséghez.
tt/para
