1
Fotó: Paraméter-archív
Őrizetbe vette a rendőrség a minap N. É.-t, a párkányi recsegő-ropogó zenedoboz uralkodónőjét. Három évvel ezelőtt már összefoglaltuk méregben gazdag történetét, azóta viszont Párkánynál is sok víz lefolyt a Dunán, a sztori pedig roppant izgalmas mellékszálakkal duzzadt. Például egy polgármesteri rendelkezést megerősítő jogerős legfelesőbb bírósági határozat ellenére máig folyik a parádé a Kossuth utcában. Utánajártunk a miérteknek.
Hogy kellő izgalmi állapotba kerüljön, indítsa el alábbi videónkat a helyszínről (önnek csak 14 másodperc, másnak napi 16 óra):
Aki kíváncsi, mi történt a széria első 14 évadában, kattintson ide:
A párkányi zenélő ház pokoli története – a kezdetektől a zene (első) elnémulásáig
Jöjjön a maradék három év
Fél évvel azután, hogy 2015 nyarán (az éjszakákat leszámítva) először megszűnt a kakofónia, asszonyunk azt kívánta a Facebookon, hogy kopogjon a párkányiaknál a halál. Párizsi mintára terrort küldött volna szomszédaira és földijeire.
Mialatt csend volt, több fordulót is megélt a bíróságon a párkányi polgármester, Eugen Szabó korábbi határozata a zene elnémítására, a kerületi bíróság azonban mindannyiszor helyt adott neki.
Még egy év viszonylagos nyugalomban telt, mígnem eljött 2017 ominózus szeptembere, amikor is újra megszólaltak Verdi Traviatajának bolondos dallamai Placido Domingo előadásában.
"A párkányi patkányok harcolták ki a zenét" – írta blogbejegyzésében asszonyunk, állítva, hogy egyikük kimondottan utasította arra, hogy kapcsolja vissza a zenét, majd hozzáteszi, szomszédaitól öklendezik és „kiokádja ebédjét”.
Tehát ugyan 14 évnyi pusztítás után két év szünet következett, ám tavaly októbertől N. É. tovább karcolta szomszédai idegeit.
"Őt minden zavarja, minden felbőszíti, és neki az a jó, ha a tévében megjelenik. Imádja, ha szerepelhet. Nekünk csukott ablakokkal kell élnünk, de a dobolást így is, úgy is hallani. Megkeseríti az életünket" – nyilatkozta akkoriban egy szomszéd.
Innentől nem telt el sok idő, mire a cselekményt pusztán dokumentáló, véleményező sajtótermékből annak aktív részeseivé váltunk. N. É. ugyanis korábbi beszámolók, riportok és egy kommentár miatt becsületsértésért, illetve szellemi tulajdon jogtalan használatáért beperelte a Paramétert, és hétezer euró kártérítést követelt. Január végén volt az első tárgyalás, március végén pedig a következő felvonás, melyen a felperes azzal érvelt, hogy a cikkek és kommentár (!) olyan képet alakítanak ki a róla, mely alapján mások elítélik őt, nem tud emiatt ingatlant vásárolni vagy bérelni, sem vállalkozni, és nemcsak párkányi lakhelyén, de máshol sem. A bírónő azonban portálunk állásfoglalásával azonosult, miszerint N. É. semmilyen módon nem igazolta, hogy ezek a cikkek volnának azok, melyek ártottak neki, miközben az országos és regionális média, a Legfelsőbb Bíróság, de még a köztársasági elnök is foglalkozott az ügyével.
Az ominózus első fokú döntésre végül május 11-én került sor, és a bírónő tulajdonképpen megismételte a már korábban elhangzott véleményt: „A felperes nem bizonyította, hogy sérült volna a törvényileg biztosított szabadsága az újságíró által, aki egy glossza műfajában tájékoztatott, amit a karikatúrához hasonlíthatnánk, mely ugyan túlzott, helyenként expresszív kifejezésmódot alkalmaz, de ezek a kifejezések semmilyen módon nem sértik a felperes méltóságát vagy rontanak jó hírnevén, mivel egyszerűen nem olyan módon értelmezendők.”
A Paraméter tehát megnyerte a pert első fokon, és a kiadó az esetleges fellebbezésről azóta sem kapott értesítést.
N. É. azonban továbbra is aktív maradt a közösségi hálón. A bírósági döntés napján például jelezte, könyvet készül írni: „Remek írnivalók gyűlnek a hiénákról és a bíróságokról szóló könyvembe!”
A következő héten Robert Fico szavait idézve pocskondiázta az újságírókat, akik „képtelen hülyeségeket írnak”, és „pont olyan idióták, mint a párkányi patkányférgek”.
Néhány nappal később egy cikk kapcsán, mely arról szólt, hogy Andrej Kiska nem indul újra az államfői címért, megjegyezte, hogy talán ehhez a neki írt levele is hozzájárult – mindeközben továbbra sem finomkodott, mikor a párkányiakról volt szó:
A szomszéd ebe még mindig csahol, tudhattuk meg néhány nappal később:
Júniusban asszonyunk arról számolt be, hogy a zene kapcsán kiadott polgármesteri intézkedéssel szemben az ő kérvényét a kutyaugatás „elhallgattatására” a városháza elutasította. Bírósági perekkel dobálózik, és szerinte jön majd a meglepetés, mert „ezek a bolond párkányiak elfelejtik, hogy van nekem bőségesen pénzem ügyvédre, és nem akármilyen ügyvédem van”. A Paraméter elleni perben például önmagát képviselte…
Tudni kell, hogy márciusban a Legfelsőbb Bíróság is kimondta, hogy „a hangos zene sugárzása egyértelműen megzavarja a környék standard nyugalmi állapotát”, és ezzel helyt adott Eugen Szabó polgármester és az önkormányzat 2015-ben kiadott, erre vonatkozó rendelkezésének. Mivel azonban az igazságszolgáltatás malmai lassan őrölnek, egy ilyen határozat kézbesítése és végrehajtása nem megy éppen karikacsapásszerűen.
Érdeklődtünk a párkányi városházán, hogy mi a helyzet ez ügyben, ahol a polgármester távollétében az egyik munkatársa tájékoztatott bennünket arról, hogy a Legfelsőbb Bíróság határozata április 27-én lépett jogerőre. „Ezt a határozatot átvette a ház tulajdonosa is, amivel az jogerőre emelkedett. A végrehajthatósága viszont meghaladja a város jogköreit” – tudtuk meg a városháza alkalmazottjától.
Ezt követően a Kossuth utca lakosai fordultak az illetékes Besztercebányai Végrehajtási Bírósághoz. „A lakosok most arra várnak, hogy a bíróság meghatározza a végrehajtás módját és kijelölje a végrehajtót” – árulták el a városházán. Míg azonban egy ilyen folyamat lezajlik, arról minden érintettet kiértesítenek, és ténylegesen megtörténik a zene leállítása még hónapok telhetnek el.
„Két lépéssel mindig a hatóságok előtt jár, ezért is van, hogy ennyi ideje húzódik az ügy” – magyarázta ott jártunkkor N. É. egyik szomszédja, aki arról is beszámolt, hogy a nő részletesen ismeri a törvényeket, és éppen ezért tudja, meddig mehet el. Fenyegetés helyett az eszeveszett zajt számon kérőket finomabb eszközökkel és szavakkal utasítja rendre, mintegy lehetőségként tüntetve fel, hogy „nehogy megüssék a bokájukat”. Több személyt pedig, akikről úgy gondolja, hogy „veszélyt” jelenthetnek a zenebonára, a telefonjával kameráz.
Az utca lakosai kérdésünkre még azt is elmondták, hogy ennyi év elteltével ugyanúgy félnek a csendtől is, mint az elviselhetetlen áriáktól. Mivel amikor este tízkor elhallgat, mindig tudják, hogy reggel hatkor az egész kezdődik elölről.
Június végén azt írta a Facebookon, hogy amíg a kutyák ugatnak, nem kapcsolja le a zenét, mert „bármilyen bírósági határozatot meg lehet kerülni”. Sőt, megjegyzi, hogy van még néhány egyéb módszere arra, hogy elhallgattassa a szomszéd kutyáit, de mindegyik rosszabb, mint ez a páratlan muzsika:
Ugyanezen a napon azt is elárulta, hogy járt nála a rendőrség, míg nem volt otthon.
N. É. máig utolsó posztja július 9-én került ki a Facebookra, amikor ismét csak nem spórolt a jelzőkkel az egyik szomszédját illetően:
Azóta pedig megtörtént az őrizetbe vétele. Az ügyészség ugyanis márciustól eljárást indított ellene.
„A Párkányi Körzeti Rendőrőrs megbízott rendőrtisztje zaklatással gyanúsította meg az 56 éves hölgyet. A bizonyítékok és szakvélemények begyűjtését, valamint tanúk és károsultak meghallgatását követően a rendőrség arra jutott, hogy a gyanúsított a polgártársai életminősége lerontásának szándékával cselekedett”
– reagált érdeklődésünkre Renáta Čuháková nyitrai kerületi rendőrszóvivő, hozzátéve, hogy javaslatot tesznek az illető vizsgálati fogságba helyezésére.
A szóvivő leszögezte, minden törvényes lépést megtesznek annak érdekében, hogy ez az állapot végre megszűnjön.
(SzT/sárp)