Atombiztos, hogy bukta lesz

2007-ben elvi döntés született a Szlovák Elektromos Művek (SE) tulajdonosai, az olasz Enel (66%) és a szlovák állam (34%) részéről, hogy befejezik a Mohi atomerőmű 3-as és 4-es blokkjának építését. A költségbecslések 1,4 – 1,8 milliárd euróról szóltak. 2008-ban, tíz éve, megkezdődött az építkezés, a tervezett költség 2,8 milliárd euró, az átadás becsült ideje 2012-2013. 2013-ban az átadás elhalasztva, a költségek 3,8 milliárdra nőnek. Az utóbbi három évben, ha közelgett a tervezett átadási határidő, akkor azt egy évvel rendre eltolták. Most ott tartunk, hogy az átadás tervezett ideje 2019-2020, a végső (most már tényleg a legvégső) költségvetés 5,4 milliárd euró… Azaz a csúszás jelenleg hat év, a költségek meg majdnem a duplájára nőttek. És reálisan nézve a helyzetet a további csúszások és drágulások igencsak valószínűnek tűnnek.

Azt gondolhatnánk, hogy az ilyen problémák a Szlovákiához hasonló korrupt, működésképtelen banánköztársaságra emlékeztető országok sajátosságai. De ez nincs egészen így, nem vagyunk olyan messze a nemzetközi átlagtól.

Ha az olimpiák rendezése mellett van olyan beruházás, ami üzletileg szinte garantáltan bukta, akkor az energetikai megaprojektek pont ilyenek. Egy átfogó tanulmány 401 ilyen nagy projektet vizsgált meg 57 országban, amelyek 1936 és 2014 között épültek. Az eredmény: a nagy vízierőműveket is megelőzve az atomerőműveknél csúsztak a legnagyobb arányban az építkezések, és itt volt a legnagyobb drágulás is. A vizsgált 180 atomreaktor közül 175 esetben volt költségtúllépés (ez 97 százalék feletti arány), ami átlagosan 117 százalékos volt! Ez nem kevesebbet jelent, minthogy mikorra elkészültek, a reaktorok az eredeti tervnek több mint a duplájába kerültek. De 10 olyan projekt is volt, ahol a költségtúllépés meghaladta a 400 százalékot is. Az atomenergiával foglalkozó legátfogóbb független nemzetközi tanulmány szerint 2017 közepén a világszerte épülő 53 atomreaktorból 37 esetben volt határidő-túllépés, de a maradék többsége még csak kevesebb mint három éve épült, így itt nehéz megbecsülni az esetleges késéseket.

Ehhez képest a Mohiról szóló adatok már nem is annyira rosszak, mondhatnánk. Csakhogy itt nem két teljesen új reaktor építéséről van szó, hanem „csak” a befejezéséről. A 3-as és 4-es blokkok építése eredetileg 1986-ban kezdődött és 1992-ben lett átmenetileg leállítva pénzhiány miatt. Ha ezt az időszakot is ideszámoljuk, akkor az építkezés már 18 éve tart, miközben nemzetközi átlagban mintegy 10 év alatt épül fel egy atomreaktor. Jól van, de most már nagyon ígérik, hogy jövőre már tényleg átadják az egyik blokkot, nem kell a kákán is csomót keresni, mondhatnák a hivatalból optimisták, de nem erről van szó. Eléggé kijózanítóan hat a Trend hetilap tematikus cikke és a mellé csatolt fotók az építkezésről. (3) Ezeken konkrétan az is látszik, hogy az egyik mosdót az egyik falra szerelték fel, a hozzá tartozó csöveket meg egy másikra, a két kivitelező cég között nyilván nem volt jó információáramlás… Ez csak egy röhejes szimbólum, de ha a komolyabb dolgokat is ilyen „precízen, összehangoltan” építik – márpedig a cikkben ezekre is van példa – akkor könnyen az arcunkra fagyhat a mosoly. Elvégre itt egy atomerőmű épül és nem egy falusi focicsapat mellékhelysége. Összegezve, könnyen előfordulhat, hogy Mohi-3 és 4 „befejezése” még a Pozsony-Kassa autópályánál is rosszabb, soha véget nem érő gazdasági rémálom lesz.

Ebből persze tanulhatnának a környező országok kormányai, de minek. Déli szomszédunknál az Orbán-kormány nekilátott két teljesen új atomreaktor építéséhez (az un. Paks II erőmű), méghozzá úgy, hogy a projekttel versenypályázat nélkül megbízta az orosz Roszatom egyik leányvállalatát. Az építkezés elvileg idén indul és a céldátum elvileg 2025-2026. Nos, eléggé ambiciózus, tekintve a nemzetközi tapasztalatokat. A magyar kormány szerint a Roszatom kulcsrakészen adja át az erőművet, de az építésről szóló szerződést volt szíves 30 évre titkosítani, így nem tudni, késés és költségtúllépés esetén pontosan kit terhel a felelősség és a többletkiadások. Ami nyilvános, az a finanszírozásról szóló hitelmegállapodás: az orosz állami Vnyesekonombankkal, amely 10 milliárd eurónyi hitelt nyújt a magyar félnek, a költségek 80 százalékára, a többit, legfeljebb 2,5 milliárdot a magyar állam teremti elő (hitelből, honnan máshonnan). Ha ez nem sikerülne, Putyin 2017-es budapesti látogatásán jelezte, az orosz fél a 12 milliárdos hitelt is bevállalná. A Vnyesekonombank Oroszország krími és kelet-ukrajnai beavatkozása miatt amerikai és uniós szankciós listán van, nem tud hozzáférni a nyugati pénzpiacokhoz, nem csoda, hogy megkérdőjeleződött, elő tudja-e egyáltalán teremteni a 10 milliárdot. Ha ez sikerül neki, nyeregben van, a hitelszerződés szerint a magyar félnek úgy is el kell kezdeni a törlesztőrészletek 21 évig tartó visszafizetését, ha a reaktorok építése még nem fejeződött be. Pontosan 2026 március 15-étől kezdve. (Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy kitűnő a szimbolika, ez a cári orosz csapatok segítségével levert 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitörésének évfordulója.) Mivel a hitel euróban van, az árfolyamkockázat természetesen a magyar adófizetők nyakán landol. Mint minden kockázat az építéssel kapcsolatban. Mivel a kulcsszereplők (Paks II, Magyar Villamos Művek) állami tulajdonban vannak és a hitelt is az állam veszi fel. Hiába, megaprojekthez megahitel dukál, mégpedig megadevizahitel. (Ha valakinek felrémlik még az Orbán-kormányok államadósság és devizahitelek elleni harca, az nyilván rosszul emlékezik.)

A késés és a költségtúllépés esélye elég nagy. A hasonló, a Roszatom által épített reaktorok befejezése mindenütt csúszik (két-két blokk a referenciának számító orosz Novovoronyezs II, a Leningrád II és az indiai Kudankulam erőművekben). Most tessék megkapaszkodni: a késést és a példákat a magyar kormány használta érvként az Európai Bizottsággal folytatott vitájában, miután az kötelezettségszegési eljárást indított az állami támogatásra vonatkozó uniós versenypolitikai szabályok megszegése miatt Magyarország ellen. (A Bizottság 2017-ben bár feltételekkel, de végül zöld utat adott Paks II megvalósítására, lezárva az eljárást.) Szóval a magyar kormány igencsak tisztában van a késés jelentette kockázattal, olyannyira, hogy ezt érvként is használja, csak otthon felejtette el erről tájékoztatni a lakosságot.

A 2025-26-os befejezés csak egy feltételezés a sokból, ami nagyon is megkérdőjelezhető. Nézzünk pár továbbit: A magyar kormány abból indul ki, hogy a reaktorok élettartamuk során átlagosan kapacitásuk 90-95 százalékán fognak üzemelni, miközben a 2015-ös világátlag 72 % volt. A kormány számára a Rothschild & Cie által készített tanulmány 65 és 108 euró per megawattóra (MWh) áramár mellett kalkulálva jósolta nyereségesnek a Paks II projektet, a gond csak az, hogy a régióban az elmúlt években jórészt 30 és 50 €/MWh között mozgott a nagykereskedelmi áramár, vagyis jelenlegi árak mellett a projekt nem lehet nyereséges. Továbbá a kormány azzal számol, hogy nem lesz szükség további járulékos beruházásokra, például drága hűtőtornyokra, a reaktorok hűtése megoldható lesz a Duna vizéből. Aki az elmúlt napokban figyelte a híreket, tudja, hogy csak hajszálon múlott, hogy a jelenleg üzemelő paksi reaktorok működését nem kellett korlátozni a Duna magas vízhőmérséklete miatt. Vagyis ez a hivatalos álláspont, egyesek azt állítják, ehhez trükközni is kellett. A szabály az, hogy a Duna vízhőmérséklete az erőmű hűtővízének kibocsátási pontjától 500 méterre nem haladhatja meg a 30 fokot. Ha el is tekintünk a jelenlegi trükközéstől, azért nem árt belegondolni Jávor Benedek, a PM Európai Parlamentben ülő képviselőjének érvelésébe: „El lehet képzelni, mi várható, amikor [a jelenlegi és a jövőbeli reaktorok együttes működése miatt] a hűtővíz-kibocsátás közel a két és félszeresére (100 m3/s-ról 232 m3/s-ra) nő, és a klímaváltozás eredményeképpen a jelenlegihez képest megsokszorozódik az olyan időszakok valószínűsége, amikor az alacsony vízállással párhuzamosan alapból is meleg lesz a Duna vize”. Ekkor ugye le kellene kapcsolni egyes blokkokat (ami az augusztusi forróságban például több francia erőműben meg is történt). Csakhogy akkor veszélybe kerülne a 90 százalék feletti teljesítmény és/vagy a projekt nyereségessége. Vagy ennek elkerülése végett (a Mohiról is ismert) hűtőtornyokat kellene építeni, csakhogy ez megint megdobná a költségeket és aláásná a nyereségességet. De megteheti ezt a projekt csúszása, a hitel megdrágulása a forint gyengülése miatt, vagy az alacsony áramárak is.

A magyar kormány gyakorlatilag azt állítja, hogy 2025-26-ra kész lesznek a reaktorok, nem lesz sem csúszás, sem költségtúllépés. Az áram ára tartósan 60€/MWh felett lesz. A Dunában lesz elegendő víz, és nem melegszik túl, emiatt nem kell korlátozni az áramtermelést. Más balesetek, üzemzavarok sem fogják ezt zavarni, ezért a két blokk stabilan hosszú távon a kapacitásának 90%-a felett fog üzemelni. És persze a forint árfolyama sem romlik jelentősen az euróhoz képest, így nem nőnek a tízmilliárdos megahitel költségei. Nos annak a valószínűsége, hogy ez így mind együtt összejöjjön a nullához közelít. Mondhatni atombiztos, hogy gazdasági szempontból bukta lesz Paks II – Mohi-3 és 4 már most is az. És akkor még nem beszéltünk a többi kockázatról (környezeti, biztonsági, nemzetbiztonsági, korrupciós stb.) – ezek még legalább két cikket megtöltenének.