"Kilenc éve nincs tévém, a politika sosem érdekelt"

Szokja már a polgármester úr megszólítást?

Abszolút nem. Mindenkit figyelmeztetek rá, hogy az urazásról teljesen szokjon le. Se olyan idős nem vagyok, és nem hiszem, hogy letettem volna az asztalra annyit, hogy úrnak kellene szólítani.

Nem akarok senkinek az ura lenni.

Eddig hogyan szólították személyesen, munkahelyen?

Szimplán Gergőnek. Mindenkinek mondtam, hogy tegeződjünk.

12 évet élt Ausztriában. Mit foglal magába ez az időszak?

Az egyetemi tanulmányaimat, és utána a munkámat. 2004-ben érettségiztem itthon, utána mentem ki a bécsi állatorvosi egyetemre, s aztán mellette, illetve utána egy állatorvosi klinikán dolgoztam Bécsben. Időközben alapítottam egy céget itthon, én egy magyar szabadalomnak lettem az osztrák disztribútora, emellett orvostechnikával foglalkoztam, jártam Svájcot, Németországot, Liechtensteint, Ausztriát. Az elmúlt három évem már csak ezzel telt.

Mit takar pontosan ez a szabadalom?

Egy lágylézer-technológiát. Egy egyszemélyes cégben én végeztem mindent, ami vele kapcsolatos az eladások, szerződések, széthordás, a honlap és marketing terén.

Említette, hogy három éve tért haza, miért?

Ugyebár kilenc és fél évig dolgoztam ugyanazon az állatorvosi klinikán, mellette pedig más klinikákon is vállaltam éjjeli műszakot, eleinte asszisztensként, majd már állatorvosként. Beleláttam a szakmába, de ennyi év után ki is égtem. Túl sok volt egyszerre, hogy még bedolgoztam az egyetemre, két helyen állatorvosként végeztem a munkám, de már megvolt a cég is. 2015-ben egy szép áprilisi napon azt mondtam, hogy ez így nem lehet tovább. Felmondtam a munkahelyeimen, lezártam mindent, amit szükséges, azután eldöntöttem, hogy ki kell szellőztetni a fejemet: elindulok az El Caminón, a Szent Jakab-úton. Egy hét elteltével már nyújtottam is ki a hüvelykujjamat itt Nagymegyeren, a medvei úton, és elindultam Franciaországba autóstoppal, aztán 21 nap alatt legyalogoltam az utat Finisterráig. Ez a 21 nap volt, ami megalapozta a következő három évemet mostanáig. Az elmúlt három és fél évben pedig a már említett lézertechnikának lettem egy elismert szakértője. Orvosi konferenciákra jártam előadni, saját magam is szerveztem előadásokat orvosoknak, állatorvosoknak, privát személyeknek a készülékek pozitív hatásairól.

Mikor fogalmazódott meg Önben, hogy az önkormányzati munkában szerepet kellene vállalni, illetve mi adta meg a kezdőlökést ehhez?

Tavaly augusztusban vettem egy házat Nagymegyeren. Elkezdtem felújítani, és fokozatosan kikristályosodott bennem, hogy itt képzelem el a jövőmet, itt szeretnék családot alapítani. Az építkezés folyamán láttam bele azokba a dolgokba, amikkel addig nem konfrontálódtam. Hogy az emberek mennyire elcsüggedtek és belefáradtak az itteni ügyintézésbe, korrupcióba, a városvezetés tehetetlenségébe.

Amikor a barátaim először azt mondták, hogy jelöltessem magamat polgármesternek, visszakérdeztem: hülyék vagytok? a hátam közepére sem kívánom ezt – kilenc éve nincs tévém, a politika sosem érdekelt.

Idén augusztusban viszont eljött egy olyan pont, amikor letisztult bennem, hogy – mondjuk így – mi is folyik Megyeren, mennyi gazdaságilag elhibázott döntés követte egymást vagy épp a döntések hiánya vezetett oda, ahol tartunk, és hosszú távon mi lehet mindebből.

Miután kb. 3 év elteltével visszatértem a Facebookra, ott is konfrontálódtam a szitkozódásokkal, személyeskedésekkel, és tudtam, hogy ez így egy zsákutca. Augusztusban emiatt is ültünk le, és azt mondtam, hogy akkor vágjunk neki. Baráti összefogásként indult, és ez meg is maradt. Ötletekkel, információkkal támogatnak, hogy úgy tudjuk csinálni ezt továbbra is, ahogy belefogtunk.

Említette, hogy évekig nem volt a a közösségi médiában aktívan szereplő figura, mégis sikerült azon keresztül megszólítania egy jelentősebb közösséget, leginkább fiatalokat. Ön szerint mivel?

A barátaim nagy része is huszonéves fiatal. Nagymegyeriek, egyetemisták vagy fiatal dolgozók. Átbeszéltük, mit és hogyan lehet megvalósítani. A saját tapasztalataim alapján is tudtam, hogy az emberek nem szeretnek olvasni, ha pedig valamit elolvasnak, az maximum másfél mondat. Láttuk a bloggerezők, youtuberek és mások rövid videóit, és mi is elhatároztuk, hogy így fogunk kommunikálni. 40 másodpercben határoztuk meg a maximális hosszát egy videónak, és két hétre előre dolgoztunk.

A videókban javarészt megmászik valamit vagy leül valahova, például egy kidobott kanapéra, az egyik videón pedig alig hallani, amit mond egy kátyúról az út szélén…

Minden esetben megpróbáltuk a környezetből kihozni a maximumot, improvizáltunk. Az itt lakók problémáit próbáltuk érzékeltetni, mint például a zajt a Pozsonyi úton. Akkor és azóta is próbálok fiatalosan, sportosan állni a munkához.

Elhatárolódtam attól, hogy az elődeimet kritizáljam. Az a múlt, én pedig a jelenben élek és a jövőért szeretnék dolgozni mindennap.

Volt egy csapat, amelynek bizalmat szavazott a választások előtt, közülük nagyon sokan bekerültek, viszont volt egy érdekes momentuma is ennek. Pongrácz Kálmán (MKP) is köztük volt, aki az egyik ellenfele volt a polgármesteri címért folytatott küzdelemben. Nem tartottak attól, hogy kiütik egymást, és marad a régi polgármester?

Kalmival leültem augusztusban, elmondtam neki, hogy mik a céljaim. Rendszeresen kommunikáltunk és mondtam nekik, meglátjuk, hova vezet a ti kampányotok, a célunk egy, hogy változást érjünk el a városban. Nem zárkóztam el attól, hogy visszalépjek az MKP-s jelölt javára, ha úgy hozza a helyzet. Viszont ahogy közeledtünk november 10-ikéhez, éreztem a Facebookon, és az emberekkel való beszélgetéseimen keresztül, hogy én talán esélyesebb vagyok. Két héttel a választások előtt ismét leültünk Kalmival, és azt mondtam neki, hogy én ezt meg tudom és meg fogom nyerni. Azzal a felelősséggel a vállamon, hogy sikerült megmozdítanom a fiatalokat, nem tehettem meg, hogy visszalépek, és ő szintén nem. Tudtam, hogy kettőnk között dőlhet el, aztán november 11-ikén ő volt az első, aki felhívott és gratulált.

Én barátilag és nyíltan álltam hozzájuk eddig is, ezután is így fogok. A megválasztott képviselőknek az első találkozásunk után elmondtam, hogy közös városvezetést szeretnék.

Nem egy Gergő City-t, hanem Nagymegyert, amihez minden képviselő hozzáteszi a sajátját. Nyilvánvalóvá tettem, hogy nekünk nem hét embert kell összefognunk egy szavazásnál, hanem 13-at. Elmondtam a képviselőknek is, hogy nem bólogató kutyákat szeretnék, hanem hogy mindenki mondja el a véleményét.

Az alakuló ülésen észrevehető volt, hogy egy ilyen plénum hivatalos körei még ismeretlenek az Ön számára…

Az utolsó pillanatig foglalkoztunk a határozatokkal, amelyek a plénumra készültek, és elismerem, nem jutott időm arra, hogy foglalkozzam a tárgyalási renddel. Ezt a következő plénumig be kell pótolnom.

Mennyire volt idegen a hivatal, amikor hétfőn bejött dolgozni?

Annyira nem. Mindenhol otthon érzem magam.

Baráti körben szoktuk mondani, hogy „a buli mindig ott van, ahol mi vagyunk”, és ilyen vidáman állok ehhez is.

Az elkövetkezendő napokban próbáljuk barátságosabbá tenni a hivatali környezetet. Az irodám például túl zsúfolt volt, voltak itt anyagok ’99-ből is, amit nem is értettem…

Csontvázak még nem potyogtak a régi szekrényekből?

Vannak itt érdekes dolgok, fény derült sok mindenre, folyamatosan oldjuk ezeket. Én a versenyszférából jöttem, a hivatalvezetőm is, emiatt pedig az ügyintézést próbáljuk gyorsabbá és rugalmasabbá tenni, keressük az optimalizálás lehetőségeit. Látjuk, hol vannak hatalmas hiányosságok, hova kellenek emberek, szóval lesznek még átcsoportosítások.

Van olyan konkrét hazai vagy külföldi város, település, amelynek a működése például szolgálhatna Nagymegyer előtt?

Sok mindent kell Nagymegyeren is fejleszteni, de nem szeretnék egy Kis-Svájcot teremteni, ellenben a helyi dolgokkal és emberekkel kitölteni a teret, és úgy alakítani, ahogy a megyereieknek a legjobb. Vannak nagyon jó példák szerte a világban, amit lehet alkalmazni mind a városi hivatalban, mind az ifjúságnevelésben, mind a civil szektorral való együttműködésben, de leginkább filozófiáról van szó. Ugyanez alapján éltem az életem. Ha lehet így mondani, nyílt politikát folytatok. Kíváncsi vagyok az emberek véleményére, és úgy hozom meg a döntéseket, hogy meghallgatom a körülöttem lévők ötleteit.

Olyan várost szeretnék, ahol az emberek tudják, mi történik. Nem volt az életcélom, hogy polgármester legyek, erre egy lehetőségként tekintek, hogy jót tegyek a városommal, és ezzel fogok élni.

A választásokon egy független cunami söpört végig Szlovákián, olyan nagyvárosokon is, mint Pozsony, Nagyszombat vagy Nyitra. Mi a véleménye erről?

Örülök neki. Matúš Vallo kampányát figyeltem, egyik jóbarátom részt vett a csapatában, onnan is hoztunk ötleteket. Sokan gyakran hangoztatják, hogy a fiataloké a jövő, viszont nem engedik oda őket a döntéshozatalhoz, merthogy tapasztalatlanok. Igenis próbáljunk ezen változtatni, mert van bennük akarat, hogy tanuljanak.

Az egyik oldalon van a függetlenség, a másikon viszont egy helyi önkormányzat felsőbb szinteken kénytelen pártokkal is együttműködni. Megyei szinten az MKP, kormányszinten Híd az erős. Milyen a viszonya a pártokkal?

Az, hogy esetleg nem értek egyet a filozófiájukkal, még nem jelent konfliktusforrást. A választások előtt és után is felkerestek, hogy lépjek be bizonyos pártokba, én viszont elmondtam a véleményemet, hogy az elkövetkező négy év munkáját függetlenként képzelem el. Tisztában vagyok azzal is, hogy milyen képviselők ülnek a testületben, de az első perctől kezdve arra törekszem, hogy Nagymegyer maradjon ki a pártpolitikai hadszíntérről.

Csak úgy tudunk hosszú távú változást elérni, ha minden egyes párt, amely jelen van a városban, belátja, hogy nem szabad belemenni pártcsatározásba, mert azzal a város érdekei sérülnek. A város megvan a pártok nélkül, viszont a pártok nem lesznek meg a város nélkül. Elvárom mindenkitől, hogy a saját pártján keresztül próbálja kitaposni az ösvényt azoknak a döntéseknek, melyeket meghozunk.

Az első száz nap után szokták először értékelni bárki munkáját. Mi az, ami megvalósítható vagy helyes vágányra állítható ez idő alatt?

Szeretek előre dolgozni, és tudtam, hogy amint belépek a hivatalba, le fognak kissé fékezni a mindennapos feladatok. Bele kell rázódni és meg kell ismerkedni azokkal a dolgokkal, amikért felelős vagyok és amit aláírok. Az elmúlt hat hétben ezért próbáltam nagy léptékekben gondolkodni, és kicsit simítani magam előtt az utat, hogy aztán ez a fék ne befolyásolja azt, amit szeretnék elérni. Amit problémapontként jelöltem meg a kampányom folyamán, azok kapcsán az elkövetkezendő egy, másfél, de legfeljebb két év alatt pozitív változást akarok elérni. Komplex feladatok, mert egy poliklinika átépítésének, egy új építésének vagy egy szemétdomb rekultiválásának is vannak jogi és anyagi oldalai, de a választások utáni első videómban minden lakost arra kértem, legyenek türelmesek, adjanak egy kis időt. Azt hiszem, elindultunk egy olyan úton, hogy az emberek fejében már történt változás.

Rengeteg ember megkeresett, fiatalok hozták az ötleteiket, anyagi vonzat nélkül, csak mert átlátják ezt vagy azt a szektort. A gyűlölködés, személyeskedés helyett talán pozitív irányba fordulunk.

Egy Nagymegyer méretű városnál bruttó 2481 eurós a törvény által megszabott alapfizetés, 35,38% prémiumot hagyott jóvá Önnek a testület (60% a maximum). Ez hogy jött ki?

Én ezzel nem foglalkoztam. Mindegyik képviselő ráírt egy papírra egy százalékot, amit megfelelőnek tartott, aztán az lett átlagolva. A kampány alatt létrehoztam egy transzparens számlát, ezt továbbra is üzemeltetni fogom, és arra fogom utaltatni a fizetésemet. Nem a pénzért csinálom, inkább a kihívásokat keresem.

Az alakuló ülésnek volt még egy érdekes momentuma. A köszönetnyilvánításkor az Ön javaslatára közösen mondtak el egy imát. A fiatalok körében ez eléggé szokatlan…

Sok fiatal hívő jár templomba, kérdés, hogy ki az, aki fel meri vállalni a vallását. A fiatalok között nem elég „menő”, ha valaki vallásos. Én sosem tagadtam, hogy katolikus neveltetést kaptam, minden vasárnap ott vagyok a templomban, és cserkészkedem is 23 éve. Nekem ezek nem vettek el soha semmit az életemből, hanem inkább hozzátettek. Adtak egy erkölcsi tartást, tudást és kapcsolati hátteret, amivel a mai napig tudok gazdálkodni.

Tudom, hogy ez rendhagyó volt, de mint mondtam, én közös munkát várok el mindenkitől. A városlakóktól, a testülettől, és ez egy olyan fohász volt, ami erre épül. Jelezni szerettem volna, hogy az elkövetkező négy évben az első naptól az utolsóig dolgozni fogunk és tenni fogunk a városért. Ezt elvárom minden egyes alkalmazottamtól, de elsősorban saját magamtól.

Szilvási Tibor