Megosztás
Az ökölnyi nagyságú szívizom, amely állandó, a születéstől a halálig meg nem szűnő összehúzódásaival az egész testet vérrel látja el, saját maga vérellátását a szívet koszorúként körbeölelő erekkel biztosítja.
Régebben e koszorúerek s azok kóros elváltozásai csak a halál után, a boncasztalon váltak szemmel láthatókká.Ma viszont a röntgenképerősítő alatt, miután a szívkatéter segítségével érfestő kontrasztanyagot fecskendeznek valamelyik koszorúérbe, a koszorúerek a képernyőn láthatóvá tehetők, sőt róluk film készíthető. A beteg jobbra-balra forgatásával a koszorúérrendszer minden szakaszáról megbízható információt nyer a szívgyógyász. Mivel a koszorúér latin neve a „coronaria”, az említett vizsgálatot koronarográfiának nevezzük.
A szívet 3 nagy koszorúér-ág látja el vérrel: a jobb „koronária” ill. a bal koszorúérből eredő két nagy ág, az ún. körbehajló ág és a két szívkamra határán futó kamraközi vagy leszálló ág. Közülük különösen az utolsónak említett ág tett szert szomorú hírnévre: a benne kialakuló szűkületet a szívsebészek fekete humora „özvegycsináló” szűkületnek nevezi. A bal koszorúérnek a már említett két fő ágra való oszlása előtti szakaszát bal főtörzsnek hívják. Aszerint tehát, hogy a koronarográfia hol mutat ki szűkületet, négyféle koszorúérbetegség ismert: a bal főtörzs betegsége ill. az 1-ér, 2-ér valamint 3-ér betegség. Minél nagyobb szám szerepel a betegség nevében, annál sürgetőbb az infarktussal fenyegető érszűkület megszüntetése.
A heveny koszorúér tünetegyüttes
Miért fontos a koronarográfiával kimutatott érszűkület megszüntetése? A szívet ellátó koszorúér szűkülete azt jelenti, hogy a szűkület mögötti területre kevesebb vér áramlik s így ott rosszabbodik a vérellátás: kialakul az ún. iszkémia, azaz a hiányos vérellátás állapota. Ennek az iszkémiás szív- vagy koszorúérbetegségnek fontos jele a mellkasi szorító fájdalom, orvosi nevén az „angína pektorisz”. Az angínás fájdalom erős, éles szorítás a szegycsont mögött (ott, ahol a nyakkendő van). A megszokottnál erősebb testi megterhelés, lelki megrázkódtatás hívja elő és nyugalomban vagy a koszorúértágító nitroglicerin hatására mérséklődik. Ha az angína gyógyszerrel és életmóddal – mindenekelőtt az érszűkítő dohányzás elhagyásával – jól befolyásolható, a fájdalmas rohamok száma, időtartama nem nő – stabil, megállapodott angínáról beszélünk.
Ellenkező esetben, ha a rohamok száma nő, már kisebb testi munka, mozgás előhívja a fájdalmat – „nem stabil”, felgyorsult angína a betegség neve. Ez az állapot bármikor előjátéka lehet a még erősebb fájdalommal, nehézlégzéssel, verejtékezéssel, hányingerrel járó szívinfaktusnak. Mind a nem stabil angína, mind az infarktus kezdeti szakaszának az oka nagyjából ugyanaz: a koszorúér-szűkület alapjául szolgáló lerakódás felülete bereped és a repedésen vérrög (trombusz) képződik. E rög elzárja az eret s így szívizomelhalás, azaz infarktus keletkezik. A nem stabil angína ill. az infarktus korai szakaszának közös neve a heveny koszorúér-tünetegyüttes.
A koszorúerek áthidalása
A beszűkült koszorúerek szívsebészeti gyógyításának lehetősége az 1950-es években merült fel először. Az argentin származású clevelandi Favarolo doktor állatkísérletek alapján úgy találta, hogy a szűkült koszorúerek miatt rossz vérellátású, „éhező” szívizmon legeredményesebben úgy segítünk, ha megújítjuk a vérellátását. Az ér latin nevéből az ilyen típusú műtét a „revaszkularizáció” (újraeresítés) nevet kapta, ám rövidesen a műtét lényegét jobban kifejező angol „bypass” (áthidalás) lett a szívsebészet varázsszava.
Mi a bypass lényege? A beteg lábszárából kioperálják az egyik nagy visszér (véna) egy darabját. E vénadarab lesz a tulajdonképpeni bypass, az áthidaló rész. A műtét ezek után a magán a szíven folytatódik, ahol a bal kamrából kiindulő főütőér (aorta) kezdeti szakaszán lencsényi nyílást készítenek s ebbe bevarrják a kb. 10 cm hosszú vénadarab egyik végét. Ezek után a beteget az ún. szívmotorra kapcsolják, azaz a saját szívét leállítják. A mozdulatlan szíven, a beszűkült koszorúéren a szűkület alatt kis metszést ejtenek és a nyílásba bevarrják a bypass másik végét. Vagyis ezáltal kikerülik, áthidalják a szűkült koszorúér-szakaszt. Ilyen áthidalás természetesen több is készíthető. Végezetül a beteg sívét újra megindítják, lekapcsolják őt a szívmotorról. A műtét sikere azonnal szemrevételezhető az új érszakasz, a bypass ritmusos lüktetésén. Hosszú éveken át a koronária-bypass műtéte jelentette az egyetlen reményt a súlyos koszorúbetegek számára.
Mi a sztent ?
A szűkült koszorúerek szívsebészi gyógyítását évtizedeken keresztül az „áthidalás” (bypass) uralta. A bypass-műtét bevezetését követően hamarosan felmerült azonban a szűkület megoldásának egy másik lehetséges módja: nem a szűkületet kell kikerülni, áthidalni, hanem magát a szűk eret kellene kitágítani. Így született meg a koszorúér-szűkület ill. a vérröggeli elzáródás (trombózis) megszűntetésének új módja, a kacifántos nevű „perkután transzluminális angioplasztika”, az orvosi szakzsargon nyelvén a „pétécéa” (PTCA). E művelet során a beteg combbőrét átszúrva (perkután) behatolnak a comb ütőerébe és ennek belvilágában (transzluminálisan) vezetve a szívkatétert, a koszorúérbe jutnak. A szívkatéter végén található elmés szerkezettel belülről „megtisztítják” az érfalat a szűkületet okozó érelmeszesedéstől, vérrögtől. Ezen „érplasztika” végeredményeként a koszorúér ürege újra szabaddá, átjárhatóvá válik – a betegnek megszűnnek az angínás fájdalmai és csökken a szívizomelhalás (infarktus) veszélye. Sajnos, az érplasztikával így újra átjárhatóvá tett koszorúér-fal továbbra is ki van téve az érelmeszesedés rizikófaktorainak, azaz újra szűkülni kezd. Ugyanez vonatkozik a bypass-műtéten átesett betegre is: az áthidaló ér fala is „zsugorodni” kezd. E „zsugorodást” van hivatva megakadályozni az angioplasztika során az érbe jutattott „sztent”, egy acélötvözetből készült fémrugóhoz hasonló segédeszköz, amely – mint a sámfa a cipőben – megakadályozza a „zsugorodást”, a szűkület újra kialakulását.
Dr. Kiss László
