Megosztás
Korunk egyik leghullámzóbb teljesítményét nyújtó rendezője három éve már megtalálta a gödörből vezető kiutat, jelenlegi alkotásával pedig valamelyest sikerült is megérintenie a felszínt. Megnéztük az Üveg című filmet!
M. Night Shyamalan az ezredforduló környékén olyan remekművekkel szerzett magának hírnevet, mint a Hatodik érzék, a Jelek vagy A sebezhetetlen. Viszont amit gondosan felépített, azt az elkövetkező években szépen le is rombolta olyan alkotásaival, mint Az utolsó léghajlító, A Föld után vagy a szintén vegyes fogadtatásban részesülő Az esemény.
A 2016-ban megjelent Széttörve azonban újfent a rendező korábbi, szerethető fényét csillogtatta. Az pedig rátett még egy lapáttal, hogy a stáblistás jelenetből megtudtuk: a Széttörve és A sebezhetetlen bizony egy univerzumban játszódik. Három évet kellett várnunk a trilógia harmadik részére – hát most megérkezett. Figyelem, spoilerveszély!
A sztoriról nagy vonalakban legyen elég annyi, hogy az esőkabátos David Dunn (az Oltalmazó), a többszörösen hasadt személyiségű Kevin Wendell Crumb (a Horda) és az üvegcsontú, de szupergéniusz Elijah Price (Mr. Üveg) egy pszichiátriai intézetben raboskodik, ahol Dr. Ellie Staple kezelések révén próbálja ráébreszteni hőseinket arra, hogy nem léteznek természetfeletti képességekkel bíró emberek – sőt, ők maguk sem azok…
Kiindulópontnak nem is lett volna rossz – az elénk tárt magyarázatok teljesen bizonytalanná tehettek volna bennünket, hogy amit eddig természetfelettinek hittünk, az valójában nem is létezik. A meccslabdát azonban nem ütötték le: bár a játékidő folytán a szereplők kissé elveszítik hitüket, a nézőben azonban szinte egy percre sem képes bizonytalanságot ébreszteni.
Felfedezhetők további hibák is: a forgatókönyvbe csúszott néhány teljesen logikátlan megoldás, és ide sorolhatnánk a képregényekre jellemző klisék szájbarágását is – bár ezt felfoghatjuk azzal a tudattal is, hogy a képes füzetekben előszeretettel alkalmazott pontok (a jó és a rossz végső összecsapása, a hitében kételkedő hős újfent erőt merít) ugyanúgy a valós életben is megtörténhetnek – egy kis rásegítéssel.
A fent említett kisiklások ellenére nem lehetünk teljes mértékben csalódottak. Bár az előző részekből kifolyólag tudhattuk, hogy mire számítsunk, feszültségből mégsem szenvedtünk hiányt. Shyamalan köztudottan imád a misztikum és fordulatok alkalmazásával játszani – ezek pedig remekül lettek időzítve. Mindezek főként Mr. Üveghez köthetők, aki még azt követően is tudott meglepetést okozni, amikor azt már senki sem várta volna.
A három főszereplő (Samuel L. Jackson, James McAvoy és Bruce Willis) teljesítményét elég egyetlen szóval jellemezni: zseniális. Bár Bruce Willis leheletnyivel kevesebb teret kapott kollégáival szemben, a neki szánt időből viszont kihozta a maximumot.
Samuel L. Jacksont nem kell bemutatni: amelyik filmben ő feltűnik, abban garantált a színészi minőség. Ugyanez jellemző James McAvoyra, aki három éve (Széttörve) olyan színészi képességeiről tett tanúbizonyságot, hogy azt sokan nem is nézték volna ki belőle. Színész legyen a talpán, aki ilyen lehengerlően tud előadni számos különálló személyiséget – a szörnyetegről nem is beszélve.
Lehet, hogy az Üveg nem lesz mindenki szíve csücske, és sokan talán kissé bátrabb befejezésre számítottak, viszont akinek tetszett a trilógia előző két része, annak mindenképp érdemes megnéznie.
(tt)
