Megosztás
Egy igazi világsztár, a graffiti nagymestere, Keith Haring életműkiállítása látható Budapesten, a Művészetek palotájában székelő Ludwig Múzeumban, november 16.-ig.
A 31 éves korában, AIDS-ben elhunyt művész ebben az évben lenne 50 éves, ennek kapcsán számos kiállítás kerül megrendezésre a világ számos pontján. A Ludwig Múzeumban ezúttal 800 m2-en tizenegy festmény és több mint nyolcvan grafika reprezentálja Keith Haring 1979 és 1989 közötti életművét, melynek segítségével bárki áttekinthető képet kaphat egy rövid élet nagy történéseiről.
A mára a graffiti ikonjává vált Haring, amerikai kisvárosból 19 évesen került New Yorkba, az akkori művészeti élet Mekkájába, ahol az üres metró – hirdetőfelületekre krétával kezdett rajzolni. Rajzain túl saját szabad művészetét tolmácsolta a metrózó new yorkiak felé. Haring a vézna, szemüveges művész, aki nyíltan homoszexuálisnak és AIDS- betegnek vallotta magát, jellegzetes figurája lett a földalatti világnak. Naiv, vicces rajzait egyre többen ismerték. A 80-as években a graffitit az új festőiség legjelentősebb amerikai irányzataként emlegették, s ez Keith-t és kortársait is egy csapásra a semmiből a csillagok közé emelte. Hering barátja és példaképe volt Andy Warhol, akiről több portrét készített, Madonnával randizott, Jean-Michel Basquiattal a New York-i Club 57 állandó vendégei voltak.
Keith Haringet nem csak az utca ünnepelte. Hihetetlen népszerűségre tett szert. Szerepelt neves biennálékon, a reklámipar is foglalkoztatta: az Absolut vodka, Swatch óra, Lucky Strike reklámplakátjait készítette.
Falfirkákat, krétarajzokat, plakátokat készített, miközben motívumrendszere nem változott, bármelyik közegnek alkotott. Kezdetben csak politikai feliratokat tett rajzaihoz, majd ál-halálhírét terjesztette a pápának, Reagan elnököt pedig „bekeretezte“ gondolataival. Haring rajzainak főszereplője a piktogramszerű emberke, akinek állandó társa egy kutya, rajzfilmfigurák, televíziók, számítógépek, a dollár-jel, piramisok és repülő csészealjak, angyalok és szörnyek – amik mind a 80-as évek fogyasztói társadalmának jeleivé váltak. Keith Haring ezekkel a jelekkel játszatta el meseszerű „képregényeit”.
Haring fantáziavilágának főszereplői univerzálisan ismerté váltak a 20.század képzőművészeti nyelvében.
Haring számára a művészet elsősorban a kommunikáció egy formáját jelentette. Üzenetét a legszélesebb tömegekhez akarta eljuttatni. Művészetét nem csak kiállítótermekben vagy múzeumokban, hanem a legváltozatosabb formában terjesztette: rajzolt a Berlini falra és saját Pop Shop nevű üzletében műveit pólóra és kitűzőre nyomatta.
Keith Haring művészetével olyan társadalmi és globális problémákra hivta fel a figyelmet, mint a szegénység, az éhínség vagy az AIDS. Tabukat döntött meg, társadalmi célok mellett tüntetett, kivitte az utcára a művészetet. Hagyatékát a New York-i Keith Haring Estate gondozza, amelynek bevételeit az AIDS elleni küzdelemre és jótékony célokra fordítják.
