60 év van már a dunaszerdahelyi Művészeti Alapiskola mögött

Megalakulásának 60. évfordulóját ünnepelte csütörtökön egy kiállítással egybekötött koncerttel a dunaszerdahelyi Művészeti Alapiskola.

60 év van már a dunaszerdahelyi Művészeti Alapiskola mögött
Kollár Katalin (középen) - Fotók: Cséfalvay Á. András (További felvételekért kattints!

Az ünnepélyes eseményre meghívást kaptak az intézmény egykori növendékei, akik mára különböző területeken szép karriert futottak be, köztük például Molnár Ágnes, a Magyar Állami Operaház szopránja, Rácz Tibor harmonikaművész, Rigó Ronald zongoraművész, Béhr Márton, a komáromi Jókai Színház társulati tagja, Mezei Ernő és Baranyai Judit művész-, illetve énektanár.

A rendezvény elején beszédet mondott Hájos Zoltán polgármester, aki szerint ez az évforduló meghatározó és kimagasló, hiszen a művészeti alapiskola nemcsak egy városi intézmény, hanem szerves része Dunaszerdahely és a környéke kulturális életének.

„Az elmúlt évtizedekben az iskola számos szakmailag és emberileg kimagasló művész és tanár egyéniséggel gazdagította városunk kulturális életét, akik a zene és a művészet szeretetével érintették meg sok-sok diák, szülő, néző szívét és lelkét” – hangsúlyozta.

Emlékeztetett, hogy az iskola célja ma is változatlan, hiszen a zene és a művészet mindenkié. „Köszönettel tartozunk minden pedagógusnak, aki az intézményben az elmúlt hatvan év alatt a gyermekek ezreit ismertették meg a hangszerek, a zene, a művészet csodálatos személyiségformáló világával, majd később a képző- és táncművészet, valamint a t területén segítették kibontakoztatni a gyermekek tehetségét” – fogalmazott.

Kollár Katalin, a Művészeti Alapiskola igazgatónője beszédében az ez alkalomból létrejött kiállítást méltatta, felhívva a figyelmet arra, hogy az intézményben a képzőművészeti oktatás 1966-ban vette kezdetét. „Minden tárlatnak van üzenete. Az egyéni kiállítások esetében a kiállító művész életének valamelyik periódusát tárja a közönség elé, vagy áttekintést nyújt addigi alkotói életpályájáról. A csoportos kiállítások esetében valamilyen valós, vagy kreált kohéziós erő fogja össze az alkotásokat. Végiggondolva jelen kiállításunk, a kiállítás üzenetét, úgy gondolom, hogy ez egy „harmadik típusú találkozás” kategóriába tatozik.

Ezt a harmadik erőt, típust az intézményi összetartozás jelenti, hiszen ők valamennyien valamilyen módon kötődnek ehhez a művészeti alapiskolához, volt diákok, volt vagy jelenlegi tanárai az iskolának, kedves képzőművész barátaink, akik szakértelmükkel segítik munkánkat. Ez a kiállítás minden elemében a jövőről, az alkotásról szól, a folytonosságot, a folyamatosságot fejezi ki” – húzta alá.

Kollár Katalin után Ferdics Béla, az iskola tanára következett: „Az iskola krónikájában lapozgatva bátorkodom kimondani, hogy a hat évtized alatt közös munkánkkal nyomot hagytunk a város, a régió és talán az ország művészi életében is.”

Úgy véli, a a tehetség gyakorta csak egy kiinduló pont, nem a végállomás és „a mi feladatunk, felelősségünk, hogy segítsük a tehetséges diákokat annak felismeréséhez, megéléséhez, adottságaik kibontakoztatásához”. Emlékeztetett arra is, hogy a művészeti alapiskolának ugyanakkor nemcsak a tehetséggondozás a feladata, hanem fejleszteni, irányítani minden érdeklődő fiatalt, hogy a művészetek által a személyiségükben rejlő értékek helyeződjenek előtérbe, hogy jobbá, érzőbbé, értőbbé váljanak, és később közvetítsék ezt az életfelfogást másoknak is.

„Olyan diákokat kell nevelnünk, akik örömmel hallgatják meg a koncerteket, tekintik meg a színházi- és táncelőadásokat, kiállításokat. Köszönöm kollégáink eddigi munkáját, hogy van mire büszkének lenni az elmúlt 60 évből és példaképül szolgálnak a következő 60 évre tanárnak, diáknak egyaránt” – húzta alá Ferdics Béla.

(SzT)