Megosztás
Nem könnyű magyarázatot találni arra, hogy egyesek miért reagálnak „csalánkiütéssel", rosszulléttel a mások számára közömbös hidegingerre.
Az esetek megközeítőleg öt százalékában öröklött, tehát a gének által meghatározott hajlam áll e kóros reakció hátterében. Tíz hidegérzékeny közül azonban kilencnél csak az élet során, gyakran csak a felnőttkorban jelentkezik e szokatlan, inkább ijesztő, mint veszedelmes reakció. Általában nem sikerül tisztázni, hogy az addig a hideget „normálisan" tűrő egyén mitől válik hidegérzékennyé. Elenyésző mennyiségben az egészséges, a hideget jól tűrő ember vérében is kimutathatók bizonyos fehérjék, amelyek a hideg hatására kicsapódhatnak a vérből. A hidegérzékennyé váló egyének egy részénél ezek az ún. krioglobulinok felszaporodnak és csalánkiütéshez vezetnek. Más betegeknél a hideg miatt kialakuló csalánkiütés és vizenyő (urtikária) az úgynevezett azonnali típusú allergiás betegségnek a tünete. Ilyenkor az addig egészséges egyén valamilyen vegyi anyagra, allergénre érzékennyé válik, s ez abban nyilvánul meg, hogy szervezete ellenanyagot kezd termelni a szóban forgó allergén ellen.
A tünetek gyors változása miatt csak a többszöri ismétlődés után sikerül kimondani a hidegérzékenység diagnózisát. Mivel azonban a pontos ok ismeretlen marad, csupán tüneti kezelés letezik. A kellemetlen reakció megelőzhető, ha a hidegérzékeny kerüli a hideg vizet, italokat, télen pedig sosem jár kesztyű, sapka, sál nélkül.
Dr. Kiss László
