A denzitometriáról

A den­zi­to­met­ria tu­laj­don­kép­pen egy rönt­ge­no­ló­gi­ai mód­szer, amely ar­ra a je­len­ség­re épül, hogy a cson­tok el­nye­lik a raj­tuk át­ha­la­dó rönt­gen­su­gár ener­gi­á­já­nak egy ré­szét. Az el­nyelt su­ga­ra­kat pe­dig a test el­len­kező ol­da­lán el­he­lye­zett ér­ze­kelő műszer fel­fog­ja. Mi­nél sűrűbb a csont, an­nál több ener­gia nyelődik el és igaz a for­dí­tott­ja is: mi­nél rit­kább a csont, an­nál ki­sebb az el­nyelőké­pe­sé­ge, azaz an­nál több su­gá­re­ner­gia jut el a műsze­rig. Mi­nél sűrűbb a csont, an­nál szi­lár­dabb és me­gint igaz vi­ce ver­sa is: mi­nél rit­kább, an­nál könnyeb­ben tö­rik el.
Mi­ért jó tud­ni, mi­lyen „sűrű” vagy „rit­ka” a csont? Azért, mert a kor előre­ha­lad­tá­val, mind­két nem­ben, de kü­lö­nö­sen a nőknél meg­sza­po­ro­dik a „csont­rit­ku­lás­nak” (osz­te­o­po­ró­zis­nak) ne­ve­zett be­teg­ség. Ez egy „csen­des”, nem be­szé­des kór – ha „meg­szó­lal”, az ál­ta­lá­ban va­la­mi­lyen tö­rés­nek – csi­go­lya-, al­kar – comb­nyak­tö­rés­nek – a hang­ja. Ezért fon­tos fe­lis­mer­ni már a kezdődő csont­rit­ku­lást, mert az ide­je­ko­rán el­kez­dett ke­ze­lés ép­pen e fáj­dal­mas, s a comb­nyak­tö­rés ese­téb­ben gyak­ran sú­lyos kö­vet­kez­mé­nyek­kel já­ró szövődmé­nye­ket ké­pes me­g­előzni. Ezért hasz­nos do­log a den­zi­to­met­ria, s az len­ne a jó, ha mi­nél több, a vál­to­zó­kor­ba ju­tott nő átes­ne ilyen vizs­gá­la­ton. Dr. Kiss Lász­ló