1
Louis Braille
Megosztás
Kétszáz évvel ezelőtt, 1809. január 4-én született Louis Braille, a vakok részére kifejlesztett speciális ábécé francia származású feltalálója.
A pontnak mint íráselemnek a felfedezése egyébként egy francia tüzértiszt, Charles Barbier százados nevéhez fűződik, aki 1819-ben dolgozta ki „éjszakai írás” elnevezésű módszerét azzal a céllal, hogy a katonák sötétben is képesek legyenek írásos parancsokat közölni egymással.
Ezt a pontrendszert Louis Braille (1809–1852), a párizsi vakok intézetének tanítója fejlesztette tovább. Életrajzírói szerint Braille háromévesen vakult meg: apja szíjgyártó műhelyében a szerszámokkal játszott, amikor egy ár megcsúszott és az egyik szemébe fúródott. Szemgyulladást kapott és mindkét szemére elvesztette látását. 1819-ben ösztöndíjasként került Párizsba a Vak Gyermekek Nemzeti Intézetébe, ahova néhány évvel később Charles Barbier is ellátogatott, hogy bemutassa írásrendszerét. A katonai „vakírás” azonnal felkeltette az akkor 15 éves Braille érdeklődését. Még abban az évben kidolgozta a Barbier-féle írás (kartonlemezre nyomott domborított pontok) módosított változatát, amellyel a világtalanok igényeinek megfelelően, egyszerű szerkezettel lehetett írni.
Írásrendszerét először 1829-ben publikálta, majd annak kidolgozottabb változatát 1837-ben tette közzé. Bár rendszerét diáktársai azonnal elfogadták és használták, szélesebb körben sokkal lassabban terjedt el. Jellemző, hogy saját iskolája, ahol 1826-tól pedagógusként dolgozott, csak halála után két évvel, 1854-ben vezette be a Braille-írás oktatását. Angol nyelvterületen 1932-ben vették át az írásrendszert, Magyarországon viszont már 1890 körül használni kezdték.
A Braille-írás, más néven pontírás tehát a vakok számára készült és általuk használt, általánosan elfogadott írásrendszer. A jeleket sorokban nyomják a papírba, s az ujjukat könnyedén végigvezetik a sorokon.
(lel)