1

-illusztráció- (Fotó: Pixabay)
Nem könnyű lefényképezni a bolygó felszínét. Sűrű felhőtakaró borítja, amely 20 kilométeren át húzódik. Ez a réteg körülbelül 48-60 kilométerrel a bolygó felszíne felett helyezkedik el – számol be az IFLScience portált az Obkec.
A Vénusz megfigyeléseire olyan radartechnológiára van szükség, amely képes áthatolni a vastag felhőkön és felfedni azt, hogy mi van a bolygón. De egy ilyen lépés megtétele még a robotkutatók számára is nagyon nehéz feladat. A légkör itt rendkívül sűrű.
Ezenkívül szén-dioxid és nyomokban reaktív vegyületek, például kénsav és sósav található a felszínén. Mindezek miatt rendkívül kedvezőtlen a környezet, ami az oka annak, hogy nagyon kevés felvétel a bolygó felszínéről. Ennek ellenére számos olyan fénykép található, amelyek a szovjet tudósok erőfeszítéseinek köszönhetően készültek. Az első műhold, a Venera 3 1966. március 1-jén landolt a Vénuszon.
1970-ben a Venera 7 űrszonda leszállt a bolygóra, és ez volt az első sikeres leszállás egy másik bolygón, valamint az első adatátvitel a Vénusz életéről. Ez az egész 23 percig tartott. A Venera 8 két évvel később landolt ezen a bolygón. 1975-ben itt landoltak a Venera 9 és 10 szondák, és sikerült lefényképezni a felszínt. A Venera 9 volt az első szonda, amely fekete-fehér képeket készített a Vénusz felszínéről. A tervezett 360 fokos panorámaképek végül elmaradtak, ugyanis a két kamera közül az egyiknek nem sikerült eltávolítania a lencsevédőt.
Fotó: NASA
Fotó: NASA
A Földre küldött képeket 180 fokra korlátozták. Csak a Venera 13 és 14 szondák 1982-ben hozták meg az első színes fényképeket a bolygóról.
FOTÓ: NASA
Fotó: NASA
Ezek a küldetések kétségtelenül rendkívül sikeresek voltak, és nem utoljára voltak a Vénusz felszínén. A tudósok arra számítanak, hogy a NASA DAVINCI-missziója 2029-ben indul, és két évvel később landol. Nagy felbontásban tanulmányozza a légkört és pásztázza a felületet.
Obkec/para