Megosztás
Jobb, ha mindjárt az elején tisztázzuk: a közbeszédből ismert besúgó, spicli, ügynök fogalma fikció, merő agyszülemény, fantazmagóra, azaz a valósággal semmi kapcsolatban nem álló kitaláció. A spicli valójában a borjúkarajból készült bécsi snicli (wiener snitzel) magyar megfelelője: a marha becsinált, bizalmas körettel. Tehát a snicli alias (nagyon alias) spicli egy étel, amivel minket etetnek. Ismerkedjünk meg ezen ételkülönlegességgel. Szerencsénkre megvan a recepteskönyv is, amiből mindez rekonstruálható. Faszt fúdra fel!
Hozzávalók: Gerinctelen marhajava, esetleg ökörszügy. Ha franciásan akarjuk készíteni, akkor az alapanyag valamilyen hüllő vagy csúszómászó. Mondjuk csiga (kiváncsiga, búgócsiga vagy tengeri súgócsiga), keblen melengetett kígyó (köpködő kobra – naja nigrocollis), sikló, giliszta, kagyló, osztriga (oszt Riga, Tallin, Chabarovsk, Gulag – oszt jó napot)… Štb.Továbbá: tartósliszt (lisztérzékenyeknek tartótiszt), egy (be)csapott kanál keserűfű, átyár.
Bekapcsoljuk a rezsót. Ha már izzik a konspirál, akkor a szomszédot (barátot, munkatársat) lekapcsoljuk. A marhát fedő(név) alatt – amely általában ötszámjegyű – megpuhítjuk. Folyamatosan kavarjuk, amihez jó egy közepes fuck anál. A marha forgatását addig csináljuk, mígnem maga alá levet ereszt. Ehhez adjuk az átyárt, amiből elkészítjük a szószátyár bemártást, más néven (pl. fyzik) a karrier-szószt. Ha szósz, akkor karrier, ha nem szósz, nem fáj a fejed. Megvárjuk amíg egyet rottyan. Miután rottyant, kiszellőztetünk és kiöntjük a csizmából a becsináltat.
Hölgyeim, uraim! Tessék kitálalni!
Annak ellenére, hogy ez egy olyan fajsúlyú téma, amely mindenkit érdekel, az eltelt 17 év során senki nem merte piszkálni. Azért, mert az újságírók, költők, művészek, színészek, politikusok és egyéb közéleti emberek között is voltak jócskán besúgók. Akik meg írhattak volna minderről, azaz a tollforgató emberek, újságírók, azok vagy maguk is érintettek az ügyben, vagy a kollegialitás tartotta vissza őket attól, hogy boncolgassák a múltat. Az akol összetartó melege, a kívül kerengő farkasok réme egybetartó erővel hat.
Ebből következően közéletünkben semmiféle öntisztulási folyamat nem indult meg, a társadalom nem bélyegezte, nem bélyegezhette meg kollektíve kollaboráns tagjait. Noha Szlovákia példamutató módon nyilvánossá tette az egykori üldözöttek, ügynökök, bizalmik, informátorok és ügynökjelöltek listáját.Aki viszont megtalálta magát e jegyzékben az elhatárolódott még a gondolatától is, hogy ő valaha, valakit is bemártott volna, fogalma sincs, hogyan kerülhetett a listára, tudatosan nem írt alá semmit, valójában ő is egy áldozat. Bizony. Ebből az világlik ki, hogy szűkebb magyar közösségünk csupa makulátlan emberekből állt, valamennyien a rendszer áldozatai voltak. Elnézést, most megtörlöm a szemem. Tehát az egész ügynökügynek manapság csak annyi értelme van, hogy lehet ezeken röhögni.
Induljunk ki abból, hogy a besúgó egy fiktív fogalom. Ugyan, azt tudni róluk a politikai kisszótárból, hogy milyen szerepet kellett volna betölteniük egy diktatórikus rezsimben, de csak képzeletünk szüleményei. Látens, imaginárius, képzetes, holografikus, delejes alakok ők, akiknek gyűjteményes listán való szereplésük kizárólag a véletlen műve. A makulátlanság szobrának mintájához a legjobb alanyok. Ki hallott már olyanról az elmúlt 17 év során, hogy valaki fejet lehajtva húzta volna le a csizmáját, mutatva, hogy ím ez az a lábbeli, amibe annak idején beleszartam. Sőt, pajtásom, barátom, munkatársam, szomszédom lába alá is szartam, hogy csússzon el rajta. Mentve ezzel a saját bőrét, lazította a tökén a szorítást és nyert előnyöket a spicli.
A politikai rendőrség meg csupa hülye emberekből állt. Jegyzőkönyveikbe maguk kitalálta történeteket irkáltak, aláírásokat hamisítottak, egyszóval ezt az egész gépezetet együgyű, debil emberek működtették. Tisztelt leendő historikusok! Ennek szellemében tessenek majd erről a korszakról tanulmányokat szerkeszteni.