Megosztás
A cseheknél államünnep, míg Szlovákia parlamentje az „idei” napot fogadta el ünnepnappá, lényeges különbség a két nemzet hozzáállásában a születésnapjukhoz. A szlovák politika efféle viszonyulása mögött én a szlovák nacionalizmust látom, levetkőzni mindent, ami cseh és csehszlovák, ezért vált külön Cseh-Szlovákia két különálló államra, és ezért nem lett államünnepe Szlovákiának Csehszlovákia megalakulása.
Csehszlovákia megalakulása
mindenképp Szlovákia történelmének legemlékezetesebb napja, hisz nélküle nem létezne Szlovákia.
Ellenben ez a nap mi részünkre, szlovákiai magyarok részére gyásznap, hiszen ezt követően a Trianoni Szerződés aláírása következményeként lett a magyar szülőföldünk Csehszlovákia része.
A cseheknél államünnep, míg Szlovákia parlamentje az „idei” napot fogadta el ünnepnappá, lényeges különbség a két nemzet hozzáállásában a születésnapjukhoz.
A szlovák politika efféle viszonyulása mögött én a szlovák nacionalizmust látom, levetkőzni mindent, ami cseh és csehszlovák, ezért vált külön Cseh-Szlovákia két különálló államra, és ezért nem lett államünnepe Szlovákiának Csehszlovákia megalakulása.
Bár Trianon Csehszlovákia alakulására adta áldását, 1993. jan. 1-én mégis 2 különálló állam, Csehország és Szlovákia jött létre, és mi még nagyobb nyomás alá kerültünk, a szlovák nacionalisták fogságába, mert a közös államban korlátozva volt az önkényeskedésük rajtunk – a napokban ismét tapasztaltuk, a parlament elutasította a szlovák nyelv idegen nyelvként oktatására tett törvénymódosító javaslatot!
Létrejöhetett a két különálló állam, mert a mi politikai reprezentánsaink nem voltak képesek megakadályozni Csehszlovákia kettéválasztását, nem követelték a Trianoni Szerződésben deklalárt kisebbségi jogaink betartását és a MÉG NEM LÉTEZŐ Szlovákia alkotmányába iktatását, csak arra voltak képesek, hogy 1992. szept. 1-én, az alkotmány ünnepélyes elfogadásakor tartózkodtak a szavazáskor. – http://zoboralja.sk/az-egyetlen-alkalom-az-autonomia-megszerzesere-amit-a-politikusaink-elszalasztottak/
„Výročie založenia Československa, najpamätnejší deň dejín Slovenska“
Ez alatt a blogbejegyzés alatt kialakult vitába nincs időm beszállni, de mivel nem vagyok „történész”, ezért IS tartom vissza magam, mert itt, és általában a szlovákokkal folytatott vitákban, nem az érzésekről kell véleményt cserélni, hanem a közös történelemről, de nem kitalált történelemről, hanem a valóságról, nem az olyasféle igazunkról, hogy a tótok ellopták a himnuszukhoz a népdalunkat, ami valótlanság.
Öt napja a facebookon Ilona L. Juhász megosztására, a DenníkN-ben megjelent Liszka József cikkre – https://dennikn.sk/1129806/na-slovensku-po-slovensky/ –
a következőt válaszoltam:
„Így kell működni a magyar érdekvédelemnek, nem csak a magyar médiában panaszkodni, a facebookon butatótozni, hanem államnyelven érthetően elmagyarázni a ROSSZ VALÓSÁGOT!
Az utolsó Kerekasztal konferenciámon 2-3 éve a főasztalnál ülő gútai fiatalember azzal dicsekedett, hogy a facebookon letiltottak néhány fasiszta magyarellenes címet, erre a válaszom, 5-öt letiltottak, helyükbe 10 indult, de a letiltás rendben van, csak egészen másképp kell védelmezni a magyarságunkat, a szlovák médiában és a facebookon szlovákul, de nem butatótozással, és hogy a szlovákok ellopták a magyar népdalt a himnuszuknak, ami mellesleg valótlan állítás, hanem észérvekkel, konrétumokkal, igaz ehhez kellő szlovák nyelvtudás szükséges.
Saját tapasztalat, felkért ismerősnek egy szlovák férfi, később kiderült, hogy Kotleba párti, a parlamenti választásokon a jelöltjük volt, de nem jutott be, de ez lényegtelen, egy alkalommal az oldalán Csákyt szapulták, beszálltam a vitába, ezzel én lettem a céltábla, kaptam hideget-meleget, 20-an gyalázatak, küldözgettek a Duna túloldalára, de a hozzászólásaimra nem tudtak válaszolni, és ami nagyon fontos, a szlovák nyelvtudásomba sem tudtak belekötni, sőt valamelyik még csodálkozott is, hogy ilyen nyelvtudással és magyar vagyok. Azóta is az ismerőse vagyok, nem tiltott le, sem én őt, hiszen jó tudni, mit gondolnak, mit tesznek a szlovák nacionalisták, s ha kell, közbeszólni.
Naponta vitáztam a társasággal, mely lassan apadozott. 2 hét után a 20-ból maradtak 5-en, ezekre több idő kellett volna, de a tetszikelőik a többszöröse volt.
Az említett Kerekasztalon mondtam, hogy a tapasztalatom alapján médiahadsereget kellene működtetnünk, ez mindenképp szükséges lenne a szlovákok magyargyűlöletének csökkentésére, a szlovák-magyar békés együttélés megteremtéséhez, de ehhez főállású profik kellenek, amire nincs pénz, mert ez a PRIORITÁS, nem prioritás!“
Tehát röviden, ajánlom a hozzáértőknek és a megfelelő szlovák nyelvtudással rendelkezőknek, hogy nézzenek el a Sme blogbejegyzés vitájába és igazítsák ki a közös történelmünket!
Balkó Gábor, Kolon