Megosztás
Az egyik magyar ajkú internetes fórumon figyeltem fel két résztvevő közti parázs vitára a kettős identitás kérdésében. Az anonim csetelésnél megszokott, meglehetősen alpári hangnemben vezetett diskurzus ellenére is a vita érdekesnek bizonyult, mert felvetett néhány kérdést.
Amennyiben meg tudtam ítélni az egyik fél anyaországi volt, aki váltig állította, léteznek pozitív és negatív értelemben vett kettős identitású felvidéki magyarok, annak függvényében, miként viszonyulnak az összmagyarsághoz. Az általa negatívan megítélt kettős identitásúakat hibrideknek nevezte. Elő is hozakodott egy saját definícióval mely szerint: a hibrid az a kettős, vagy többes, nemzeti identitású egyén, aki kirekeszti, ellehetetleníteni, semlegesíteni igyekszik, vagy ellene tesz azoknak, akik a magyarságuk megőrzése érdekében tesznek. Azt most ne firtassuk, a közismert személyiségek közül ki mindenkit sorolt ide az illető, a névsor más irányban vinné el a témát. A másik résztvevő nagy valószínűséggel szlovákiai magyar volt, és opponensként szerepelt a vitában, de érveinek eszköztára nem bizonyult elegendőnek megingatni a másik felet. Ez adta az ötletet elgondolkodni a probléma felett és a felmerült kérdéseket megosztani a kedves olvasóval.
A kettős identitás természetes velejárója a kétnyelvűség, amely mára már a széles körben elfogadott, sőt a józan megítélés szerint dicséretesnek számít. Magától értetődik, hogy a kétnyelvűség még nem jelenti automatikusan a kettős identitás jelenlétét. Sajnos azonban még mindig akadnak megrögzött nacionalisták, akik szemében megtanulni egy másik nemzet nyelvét (nem mindegy melyik nemzettét) valamiféle árulással ér fel. Például angolul tudni nem bűn, de megtanulni az ország nyelvét, ahol kisebbségben él az ember már a szemükben véteknek számít. Ebben a témában már korábban kifejtettem véleményemet, ezért most veszem a bátorságot és megkísérelném laikusként, pusztán kérdések megfogalmazásával boncolgatni a kettős identitás tárgykörét. Természetesen a problémának széleskörű szakirodalma van, de mivel bennem eddig még fel sem merült, hogy gondom lenne saját identitásommal, nem tanulmányoztam behatóbban a témát, véleményem tehát teljes egészében a saját gondolataimat tükrözi a teljesség igénye nélkül. Mivel nem vagyok szakember, előre is elnézést kérek, ha nem használom a megfelelő szakkifejezéseket, vagy némi naivitásról teszek tanúbizonyságot. Válaszokat sajnos csak nagyon korlátozott mértékben vagyok képes megfogalmazni, de nem is ez a célom, csak kérdezek.
Mivel az összes felvidéki magyarok közül magamat ismerem a legjobban, induljunk ki az én esetemből, ugyanis volna néhány aspektus, ami miatt látszólag alkalmas lennék kettős identitásúnak. Szlovák iskolákat végeztem, anyanyelvi szinten beszélek szlovákul (remélem magyarul is ), aktív éveim jelentős részét szlovák környezetben töltöttem, szlovák nemzetiségű a barátnőm. Egy nagyon ismert szlovákiai magyar politikustól eltérően a magyar foci válogatottnak szurkolok, még akkor is, ha Szlovákia ellen játszanak. A szlovákiai közügyek, a kulturális élet iránt csak nagyon korlátozott mértékben érdeklődöm, minden figyelmemet Magyarországra összpontosítom, tehát a kettős identitás nálam szóba sem jöhet . A félreértés elkerülése végett kimondom: magyarnak tartom magam szőröstül-bőröstül !
Az egyszerűség kedvéért e cikk keretei közt a továbbiakban a kettős identitású helyett a hibrid fogalmát használom majd, bár kifejezetten ízléstelennek tartom emberek megjelölésére.
Alapvető kérdés tehát, ki a hibrid ? Mik a hibrid lét ismérvei, tartalma ? Igaz -e, hogy van jó hibrid, és rossz hibrid ? Eldönthetem-e magamról, hogy ki vagyok, mi vagyok, vagy ez mások kiváltsága (lásd Kövér László)? Lehet-e egy hibrid egyszerre jó magyar, és jó szlovák is egyben ? Mit kell ehhez produkálnia, és ki dönti ezt el róla mindkét nemzet viszonylatában, tehát a magyar identitásról a magyarok, szlovákról a szlovákok döntenek, vagy netán pont fordítva van ? Vagy elég ha csak szimplán jó ember az ember, és akkor már csakis jó hibrid lehet ? Hibridnek tekinthető-e, és ha igen, rossz hibrid-e az olyan felvidéki, aki magyar családban született, magyar iskolát végzett, de a többségi nemzet nyomására, a környezet hatására, úszva az árral, már többé-kevésbé kevert nyelven beszél, Szlovákiát hazájának tartja, egyforma mértékben fogyasztója a magyar és a szlovák kultúrának, a különbségeket nem is nagyon tudatosítja, természetesnek veszi a duális közeget amelyben él, netán nem is foglalkozik vele. Árt-e az ilyen ember a magyarságnak, és ha árt, mi volna az amivel árt ?
Úgy gondolom a jó hibriddel a továbbiakban nem érdemes foglalkozni, az ilyen ember biztosan nincs kárára nemzetének, mindenki elfogadja, tán meg sem látszik rajta hibrid mivolta és ha érzékeli is, legfeljebb önmagának okoz gondot vele.
Na de vajon milyen a rossz hibrid ? Nézzük még egyszer mit ír e fogalom megteremtője. "A rossz hibrid kirekeszt, ellehetetlenít, semlegesíteni igyekszik, vagy ellene tesz a magyaroknak, azon magyaroknak, akik a magyarságuk megőrzése érdekében tesznek". Elég általános megfogalmazás, nem tudjuk mire gondolt pontosan ez a jóember, de fogadjuk el, vannak akik cselekszenek ilyeneket. Felmerül a kérdés, lehet-e magyarnak tekinteni az olyan embert, aki mindennek, vagy akár csak részben, megfelelne ? Én személy szerint egyetlen ilyen magyart sem ismerek, pláne nem olyat, aki mindezek dacára még magyarnak is tartaná magát. Ha van is ilyen magyar, az csak bomlott elme lehet és ritka mint a pepita holló. Ebből következik, vagy legalábbis nagyon valószínűnek látszik, a rossz hibridet a külvilág teremti meg, mások szubjektív, igazságtalan és részrehajló véleménye alapján születik meg, tehát kitaláció.
Erős a gyanúm, az egész hibridezés valójában nem is a nemzeti identitás problémája, hanem ideológiai, politikai töltete van, nem kívánt gyermeke az egyre inkább elmélyülő, világnézeti okokkal magyarázható magyar-magyar szembenállásnak, a nemzet politikai kettészakadásának.
Bátran kijelenthetem, e kis eszmefuttatással önmagamat meggyőztem kettős identitás létezik, de se jó, se rossz hibrid biztosan nem !