Advent van, a várakozás ideje
Zöld gallyakból készült csodálatos adventi koszorút helyeztünk templomunk oltárára. Elmerültünk a rajta lévő gyertyák lángjának varázslatos fényében, s közben ügyeltünk arra, hogy a legnagyobb sürgés-forgásban se veszítsük el az örömteli várakozás bensőséges érzését.
Az advent a latin adventus szóból származik, jelentése eljövetel, megérkezés. Az ember mindig vár valamire. Reményében vagy kétségbeesésében, előre nézve vagy a jövőtől rettegve, bizakodva vagy kétkedve. Vár és vár. Az autósok zöld jelre, a betegek jobbulásra, a foglyok kiszabadulásra.
De tulajdonkéépen mire is vár az ember? Szépségre, hogy élvezze? Gazdagságra, hogy utat nyisson neki az élethez? Hatalomra, hogy mások feletti jogot biztosítson számára? Örömre, hogy megvidámítsa az ő életét? A beteljesülés azonban újabb és újabb vágyakat ébreszt benne. Mert az ember, ha birtokába vehetné a csillagokat, szíve akkor is kielégítetlen maradna...
Nem, nem erre vár az ember. Másvalakire vár. És akár bevallja, akár nem: ez az epedve várt valaki nem más számára, mint az ISTEN. Advent van, a várakozás ideje. Imádkozzunk hát, hogy igazi hittel tudjunk várni mindnyájan.
Szalay Gyula, albári és nagymadi esperes-plébános
