Ádventi örömök, avagy egy varázslatos időutazás nagyanyáink, dédapáink korába!

Faluhelyen a téli időszakban is volt munka. Az állatokat akkor is el kellett látni, de télen történt a betakarított termékek feldolgozása. Az együtt végzett munka és közös szórakozás jellemezte a hideg napokat.

Lehetett közben mesélni, énekelni, tréfálkozni, játszani. Legyen szó kukoricafosztásról, diópucolásról, tollfosztásról vagy disznóvágásról.

Ezek a munkák adtak lehetőséget a fiataloknak, hogy találkozzanak, a szülőknek pedig, hogy kifigyeljék, hogy a kiszemelt lánynak vagy fiúnak a keze járt jobban vagy a szája a munkák során.

Ezekről ejtenénk pár szót és be is mutatnánk, hogy hogyan szórakoztak régen a felnőttek, mivel és milyen játékokkal játszottak a gyerekek. Megismerhetjük pár elfelejtett szó jelentéstét. Például, hogy mikor van kisfarsang, mi a stafírung és a stoppolófa.

Lehet majd tollat fosztani, dagasztani, kukoricát morzsolni, táncolni, mendikát tanulni.

Fonói hangulatot varázsol nekünk a Pósfa zenekar és a Kikerics gyermek néptáncegyüttes. Megtanítanak pár tánclépést a közönséggel.

A művelődési ház melletti Szent István téren kézművesek kínálják portékaikat, amit szívvel-lélekkel készítettek.

A szervezők fánkkal, puccsal, forralt borral és igazi kemencés lángossal várják Önöket.

A program után az Amade Szálloda melletti parkban, a Polgármester úr és Boros Károly esperes úr szimbolikusan meggyújtják a község ádventi koszorúján az első gyertyát – a remény gyertyáját.

(PR-cikk)