1
A "vezérkar" - Paraméter-felvétel
Megosztás
Teljesen igaza van a köztársasági elnök asszonynak, a helyzet szeptembertől korábbi előrehozott választásokat kíván. Meg azoknak a szlovákiai magyar politikusoknak is igaza van, akik szerint Čaputovának igaza van. Június jobb lenne.
Csakhogy. Még jobb lenne, hogyha az Összefogás ízibe összefogná magát, de legalább fogná magát, és elkezdene egy összefogott, kompakt, az összes platform által támogatható és a potenciális koalíciós partnerek számára is akceptálható politikai programot (legalább választási programot) megalkotni. Mert a jelek (veszekedések) szerint az nem áll rendelkezésre. Ha pedig mégis megszületett a kölcsönös konfliktusok mámorában, akkor el kéne kezdeni elmagyarázni a lokális pártstruktúráknak, majd pedig a potenciális, a hezitáló és a menekülő választóknak is. Mert az nem lesz elég, hogy aki nem szeret minket, az áruló.
Elnézést a cinizmusért, de tán jogos: minél előbb lesznek a választások, annál nagyobb rá az esély, hogy sem magyarországi, sem hazai erők szét nem verik addig, ami még működik. Ezt ki kéne használni. És közben nem beszállni a populista versenybe. Nehéz lesz, de ha komolyan gondolja a trió, akkor nincs mire várni, a komoly választó látni akarja a komoly munkát.
Márpedig – noha alá nem becsülném egyes rátermettebb politikusaink képességeit – az az igazság, hogy jelenleg semmiféle think tank nem áll a párt mögött. Nemhogy több, pl. minden nagyobb volumenű szakterületre egy-egy platformonként, plusz még egy közös, koordináló. (El kell, ismerni, a bizniszpártok sem tartanak agyakat, ez kiment a divatból.) És bizony a sajtótájékoztatókon felálló gárdákban sem tengenek túl az akadémikusok, egyetemi professzorok és docensek. Noha anno volt olyan pártunk, ahol ez normális volt. Most pedig értelmiségi holdudvart, szimpatizánsokat találni sem egyszerű feladat. Nem csupán programot, hanem tisztelhető koponyákat és morális autoritásokat ugyancsak illő lenne „letenni az asztalra”. Miközben egyáltalán fel bír merülni, hogy egy amolyan „Sötéte” át legyen édesgetve díszmagyarnak. Holott már a nagypapa és nagymama korúaknak sem mindegy, találnak-e majd a listán az ő korukban, általuk is tisztelhető személyeket, már nekik sem elég, hogy a párt nevében szerepeljen a magyar jelző.
Az országban káosz uralkodik, a parlamenti képviselők egymásra licitálnak az agyamentnél agyamentebb és drágább, jólétiként propagált intézkedésekkel, a Nemzeti Bank elnöke ellen épp vádat emeltek (aminek azért lesznek gazdasági következményei), a pártok átjáró házak lettek.
Ilyen körülmények között nem is kell nagyot vagy sokat ígérni, mint pl. a csilliárdokba kerülő választási részvételért járó fejenkénti 500-ast meg a nemzeti felvirágzást.
Elég valami normálist, de azt komolyan, hitelesen. És nem a választások után.