1
20_p_d_1
Közélet a korona idején. Így született meg a Karanténkérdés elnevezésű sorozat. Récsei Noémi – televíziós és rádiós műsorvezető – ismert és elismert szakemberek véleményére volt kíváncsi a kialakult helyzettel kapcsolatban. Ezúttal Pásztory Dóra paralimpikon, újságíró válaszol.
RN: Mit gondolsz, milyen társadalmi változásokat fog előidézni a világjárvány?
PD: Attól tartok, hogy most mindenki fogadkozik, hogy mennyi jó dolgot megtart ebből az időszakból, aztán, ahogy szépen lassan beleszoktunk ebbe az új helyzetbe, úgy fogunk szépen lassan visszatérni a régi kerékvágásba is. Talán az elején lesz egy kis mértéktartás, de aztán visszatér minden a régibe, amiben a fogyasztás, az utazás, a költekezés ugyanolyan mértéktelen lesz, mint korábban, annak a rétegnek, akiknek nem lesznek súlyos anyagi gondjai. Attól tartok, hogy ha lesz változás, akkor az abban fog látszani és abból fakad, hogy még szélesebbre nyílik az olló a világ gazdag és szegény rétege között és ebből fakadóan lesznek konfliktusok.
RN: Mi az az egy dolog, amire megtanított a világjárvány?
PD: Arra, hogy képes vagyok kovászt nevelni, kenyeret sütni és napirendet írni (és a gyerekkel legalább betartatni).
RN: Miképp őrizhető meg az a társadalmi érzékenység, amit az koronavírus által alakítottunk ki?
PD: Szerintem akik ebben a helyzetben érzékenyek, segítőkészek, összefognak és figyelnek a környezetükre, azok eddig is ilyenek voltak és ezután is ilyenek lesznek. Nagyon remélem, hogy az egészségügyi dolgozók, tanárok, szolgáltató szféra kemény munkásainak megbecsülésére mindenki emlékezni fog és nem felejti el, hogy milyen fontos az ő munkájuk. Remélem, hogy az irántuk kialakult tisztelet és megbecsülés jó sokáig megmarad.
Bővebben: Pásztory Dóri | wmn.hu
Récsei Noémi önálló beszélgetőestjei
Kapcsolódó cikkek:
„A járvány alázatra int” – karanténkérdés Tóth Krisztinának
„Most a korábbi vetéseink aratása következik” – karanténkérdés Limpár Imrének
„A zajban és a rohanásban elfeledkezünk a múltról” – karanténkérdés Mészáros Andrásnak
„…mintha hadiövezetbe indulnék” – karanténkérdés Szamosi Zsófiának
„A vuhani számok láttán megtorpant a propagandagépezet” – karanténkérdés Hizsnyai Tóth Ildikónak
„Már most írják a darabokat, gyűjtik az ötleteket filmekhez” – karanténkérdés Tenki Rékának
„Fel fog értékelődni a laikusok szerepe a gyermekvédelemben” – karanténkérdés Dr. Gyurkó Szilviának
„Gyakran gondolok a nagyszüleimre. Szeretnék tőlük bocsánatot kérni” – karanténkérdés Grecsó Krisztiánnak
„Azt hiszem, most kezdődik a 21. század” – karanténkérdés Hégli Dusannak
„Többször átértékeltem magamban a baj fogalmát” – karanténkérdés Hadas Krisztának
„Szakmai szempontból az a legnagyobb veszteség, hogy tehetséges, szorgalmas, megbecsült kollégáktól kell megválnunk” – karanténkérdés Vrabec Máriának
„Ha szakadékba nézel, a mélység is visszanéz beléd” – karanténkérdés Hercsel Adélnak
„A molekuláris genetikai analízisek sokat segítenek a vírus feltérképezésében” – karanténkérdés dr. Tóth Tar Évának
„Az elszigeteltség, a távolság nagyon erős önismereti helyzetet generál” – karanténkérdés Paár Juliannának
„Azért nem kis dolog az, amely az emberiség egészét minden kontinensen négy fal közé zárja” – karanténkérdés Lackfi Jánosnak
„Az emberiség nagyon elvont fogalom” – karanténkérdés Bolemant Lillának
„A betegséget megkapjuk ugyan, de nem a miénk” – karanténkérdés Polgár Anikónak
„A Dekameron is egy járványtermék” – karanténkérdés N. Tóth Anikónak
„Minden a gondolkodásunk függvénye” – karanténkérdés Korpás Évának