Ajándékokkal nem lehet pótolni a szeretetet!

A túlzásba vitt karácsonyi ajándékoknak milyen pszichológiai hátulütői lehetnek a gyermekekre nézve?

Ahogyan azt mondják, ma fogyasztói társadalomban élünk. Abban látom a problémát, hogy ez sajnos már a gyermekeknél is megmutatkozik. Már egészen óvodás kortól megfigyelhető az, hogy mindig a legjobbat, a legszebbek, a legújabb játékot szeretnék, s ezeket halmozzák. Szükségük ugyanis nincs annyi mindenre, de mivel ez a divat, s ezt látják a többiektől is, ezért úgy érzik, hogy nekik is kell. Ez csak egy divathullám, ami elkapja a gyerekeket, s úgy gondolom, hogy a szülő feladata lenne, hogy ezt szabályozza. Karácsonykor mindenki hajlamos többet költekezni, de muszáj mérlegelni, hogy tényleg szükség van-e azokra a dolgokra, vagy pedig csak pótolni szeretnénk vele valamit.

A fő probléma, hogy sokszor a szülők ajándékokkal próbálják pótolni azt, amit év közben elmulasztottak, és ezzel az érzelmi dolgokra gondolok. Azonban az év közben elmulasztott idő, amit nem töltöttek együtt, és a szeretet nem pótolható semmivel.

Továbbá, ha elhalmozzuk a kicsiket ajándékokkal, akkor a későbbiekben nem fogják tudni értékelni a dolgokat. Ezzel ugyanis azt az elképzelést alakítjuk ki bennük, hogy bármit megkaphatnak, ebből kifolyólag pedig akár még felnőttkorban is előfordulhat, hogy úgy érzik majd, nekik mindent szabad.

Hogyan tudjuk elérni, hogy gyermekünk ne legyen csalódott, ha nem hever a fa alatt minden játék, amit kért?

Időt kell szánnunk gyermekünkre, el kell neki magyarázni, hogy nem lehet mindig mindent megvenni, beszélgetni kell velük, hogy megértsék ezeket a dolgokat. Természetesen nem kell felnőttként kezelni a kicsiket, azonban az ő szintjüknek, életkoruknak megfelelő módon igenis el kell magyarázni nekik, hogy mi miért van. Meg kell tanítani őket például arra, hogy tudjanak várni. A mértékletesség nagyon fontos, tudniuk kell, hogy nem lehet mindig mindent azonnal megkapni, hiszen ez a felnőtt életükben sem így fog működni. Sokszor egyszerűbb megoldás a szülők számára, ha mindent megvesznek a gyereknek, hiszen akkor kevesebbet kell foglalkozni vele, azonban ezek negatív hatása a későbbiekben meg fog mutatkozni.

Kantner Éva (Fotó: Cséfalvay András)

Milyen hatásai lehetnek az imént említetteknek?

Amint közösségbe kerül a gyermek, elvárás lesz nála, hogy ő legyen a középpontban, s mindenki csak vele foglalkozzon. A későbbiekben, akár munkavállalásnál is problémát okozhatnak ezek a dolgok.

Minél idősebb valaki, annál nehezebb elmagyarázni neki, hogy az életben nem minden úgy történik, ahogyan szeretnénk, s nem kaphatunk meg mindent azonnal.

Éppen ezért ezt már rögtön kicsi korban meg kell tanítani a gyermeknek. Úgy gondolom a gyermekkori dolgaink nagyon is összefüggenek azzal, hogy hogyan éljük majd a további életünket.

Mit gondol, a gyermekkel való foglalkozást miért válthatta fel az ajándékokkal való elhalmozás?

Azt gondolom, hogy anyagilag minél jobb életet szeretnének élni az emberek, ez pedig rengeteg munkával jár, ami pedig sok-sok energiát igényel. Ebből kifolyólag, amikor valaki este fáradtan hazaér a munkából, akkor már nem tud foglalkozni a gyermekével. Szülőnek lenni nem olyan egyszerű. Ha szülővé válunk, akkor le kell mondanunk bizonyos dolgokról, nem foglakozhatunk továbbra is csak magunkkal. Ezt sokaknak elég nehéz megtanulniuk, pedig a gyermekeknél a legmeghatározóbb az első három év. Fontos, hogy ott legyünk, türelemmel forduljunk a kicsihez. Amennyiben ez nem biztosított, a későbbiekben gondok lehetnek belőle.

Fotó: TASR/AP

Véleménye szerint, hogyan nézhet ki a „tökéletes” karácsonyi ajándék?

Szerintem mindenképp jó, ha legalább egy darab könyvet kap a gyerek, természetesen a korának megfelelőt, legyen továbbá egy olyan dolog is a fa alatt, ami kicsit talán „haszontalan”, ami tényleg csak a játszásra szolgál, legyen ez például egy kedvenc mesefigura, s helyet kaphat a csomagok közt egy fejlesztő jellegű játék is. Azonban hangsúlyoznám, hogy

nem a mennyiségen van a hangsúly, hanem a minőségen, valamint éreznie kell a gyermeknek, hogy nem kötelességből kapta az ajándékot, hanem szeretetből.

Néhány szülő hajlamos abba a csapdába esni, hogy kizárólag fejlesztő játékokkal halmozza el gyermekét, mert azt szeretné, hogy minél okosabb, minél tökéletesebb legyen, de a szeretet és az elfogadás elmarad.

Tanácsos-e a gyermekben kialakítani azt az illúziót, hogy a karácsonyi ajándékot a Jézuska hozza?

Ennek megvan a maga varázsa, így azt gondolom, hogy abszolút helyénvaló, ha eleinte azt hiszik a kicsik, hogy a Jézuska hozza az ajándékot. A gyermeknek szüksége van arra, hogy higgyen ezekben a dolgokban. Véleményen szerint nem kell leültetni őt, s közölni, hogy nincs Jézuska, hiszen akkor úgy fogja érezni, hogy becsaptuk. Ezekre a dolgokra jó, ha maguktól jönnek rá. Ezt konkrétan nem is kötném életkorhoz, mivel ez mindenkinél változó. Úgy gondolom, hogy csodára igenis szükség van, mert a gyermeki lélek ezt igényli.

(szc)