Ajjaj, kit kell itt lefizetni?!

Ardamica Zorán | 2017. május 25. - 11:58 | Vélemény

Ajjaj, épphogy sikerült megnyugodnunk, és máris itt van ez a izé.

Ajjaj, kit kell itt lefizetni?!
Fotó: Kétfarkú Kutya Párt

Csak nemrég alélt el a nyugalomtól Szlovákia egész lakossága, de ez a Brüsszel, ez nem bír magával. Normálisan kinyírja a boldogságos közérzetünket. Valaki aszonta, hogy az országban korrupció van. Mindenki meglepődött, majd megrettent. De úgy, hogy csak no, hogy normálisan ajjaj.

Aztán persze jött a mi szociális stabilitásunk élő szoborhőse, aki egyenesen a kormányunk elnöke is. Egyben. És mindenkit jól megnyugtatott, hogy nincsen is Szlovákiában korrupció. Aztán megérkezett a stabilitás másik hőse, aki kevésbé szociális, de mégis, viszont ő szintén kijelentette, hogy nincsen itt semmiféle korrupció. Főleg nem a legfelsőbb helyeken. És ő tényleg tudja, mert ő a belminiszter, és ha ő nem tudja, akkor ki. Senki. Szóval nincs. Megnyugodtunk hát, az ország kifújta magát, majd boldogan grillezni kezdett a jó időben.

Csakhogy érkezett az eső és vele együtt az újságírók, meg a nemistudomkicsodákok, oszt előhozakodtak azzal (ők is szeretnek grillezni), hogy márpedig a hatalmasnagy ügyfélszolgálat még nagyobb épületének csereügylete nem kóser. Hát ennyit az örömködő, nyugodalmas országközérzetről, most már megint félthetjük a közvagyont! Ajjaj, hát nem jobb vót a nyugoccság? De jobb vót. Ezek meg tönkrevágják. Há má milllyen emberek ezek má? No. Most aztán remeghetünk, meg tarthatunk a dolgoktól, még a kávémat is kilöttyintettem reszkető kezeimmel, pedig már leszoktam a kávéról, nem is tudom, miért akartam inni… Ilyen állapotba kerültünk, kérem szépen, ebben az országban. Kell, ez? Kinek van erre szüksége?!

Tiszta szerencse, hogy a miszterelnök úr kifejezte végtelen bizalmának áradó tejútszépségét az univerzumban. Csakhogy akkor meg mindig valaki előszedi az ő lakáskérdését, pedig az már nem is új kérdés. És különben is megígérte a stabilitás főstabilizálója, hogy márpedig el fog költözni. Hát higgyünk már neki. Lásd a szőlőjének állapotát, mondjuk, elvileg már az sem igazán szőlő, így akár oda is építhet. De mitől nem szőlő? Hát tuti nem valami korrupciótól. A szőlő az igen, és zöld és terület. No. És ajjaj.

Nagy nehezen végre ismét megnyugodtunk. Sima hírek jönnek a tevéből és de jó nekünk. Vígan elvagyunk az antifasizmussal, amelyet a főminiszterúr is nagyon támogat, sőt teljesen a szívébűl. Na meg a belügyminiszter is biztos támogatja, szenvedélyesen, még ha az ő emberei is csépelték össze és vissza a zborói romákat. Ugyancsak szenvedélyesen. Tutira fasisztán nézett az idős asszonyka, akit fel kellett az antifasizmus jegyében lökni, és a lézengő fiatalság is hótziher fasiszta gondolatokat árasztott ki mikrohullámon az agyából, amikor nekilendültek a gumibotokkal a feketezsaruk. De megnyugodhatunk, már semmi baj. Fasizmus legyőzve, korrupció nincs.

Mert ha volna, mondta a prímaminiszter (ne nézzé, angolú miszterelnök) elvtárs, akkor jöjjenek oda hozzá a legnagyobb multicégek, már ha láttak olyat, hogy kurrupció, és egyenesen neki, és akkor majd ő. Hát, mi tagadás, nem tolongtak. No. Úgyhogy most már igazán már még a külföldi nagyválallatországok, meg a finánctőke, meg már mindenki egytől kettőig nyugodjon le már…

Nnna.

De ajjaj! Má megint ez a Brüsszel (lehet hogy plakátokkal itt is meg lehetne állítani?)! Fogja magát, és elkezdi vizsgálni, hogy a Jaguár vajon jogosan jutott-e 125 milla támogatáshoz. Hát a Brüsszel pénze? Nem. Hanem a miénk. Akko meg mitakar? Mitakarkitakarni? Egy olyan országban, ahol se korrupció, se faszizmus? He? Mit színak ezek? A vérünkön kívül? Milyen a kapcsolási rajza ezeknek az agyuknak? Tuti nem párhuzamos benne az effektkör a végerősítő rész előtt. Hanem biztos Soros kapcsolású!

Ajjaj! De nem is jajgatni kell, hanem nyugodtan dolgozni. Megéri. Megígérte Fico a jólétet. A minimálbér is eléri lassan a maximálbért. Csak ajjaj, ezek ne avatkoznának mindég!

Hát kit kell itt, kérem, lefizetni, hogy végre békin hagyják már ezt a nyugodt, toleráncsos, korrupciómentes országot?!