Megosztás
Ondrej Dostál (ex Híd-listás OKS-elnök, most az SaS-tól került a parlamentbe), Peter Osuský (ex DS, OKS, most SaS) és Martin Poliačik (SaS) képviselők arra a rettenetesen szörnyűséges cselekedetre vetemedtek, hogy benyújtják a törvényhozásba azon javaslatot a kettős állampolgárságról, amelyet eredetileg, két éve még a Híd nyújtott be...
Az ember hajlamos azonnal arra gondolni, itt az elvi és a pragmatikus politizálás látszik összecsapni. És van is ebben valami, hiszen Bugárék olyan mélyen eldugták a széfben a koalíciós szerződést – kizárólag és fokozottan a transzparencia jegyében! –, hogy csak így, cafatokban lehetséges kizsarolni annak tartalmát.
Ki is derült mindjárt, a Híd nem támogathatja a saját javaslatát, mert akkor megszegné az ominózus megállapodást. És a pragmatizmus szerint a fontosabb dolgokra kell összpontosítani. Azt én nem is vitatnám. Bizonyára valóban fontosabb pl. stabilan és hosszútávra rögzíteni a kulturális támogatások egy potenciálisan normális rendszerét (mert egyébként az a tervezet, amit én ismerek, normális, rendszerszerű és tényleg támogatandó), minthogy olyan embereken segítsenek, akik előre tudták tettük következményeit, mégis bajba sodorták magukat. Holott sok normális országban ehhez simán joguk lenne…
Ja, és még: az eredményeket kell (majd?) nézni, nem a folyamatot, oktatja Béla az újságírókat „ama” napilapban… Amolyan Viktorosan, ő is megmondta anno mire kell, nem kell figyelni, arra, amit mond, vagy arra, amit tesz… Na tessék, megint egy politikus, aki jobban ért az újságíráshoz, mint az újságíró…
Hát, lehet éppen visszacsípni: ha a most elveket számon kérő urak nem segítettek volna kinyírni Radičová kormányát, talán akkoriban is sikerülhetett volna átvinni a javaslatot. Ez igaz, csakhogy az SaS akkor is a kevésbé pragmatikus, de elvszerű megoldást választotta. (…még ha ez az elv és sok más SaS-elgondolás nekem nem tetszett / tetszik is…) Szóval nem ők a meghasonlók, hanem az, aki most a pragmatizmus jegyében üzletel. Amennyiben jó üzletet köt, az akkor is biznisz, nem pedig elvi politizálás.
Igen, a kis létszámú osztályok megmentése – majd ha látjuk – jó dolog lesz. Mondjuk, számolni tudó ember azt csak úgy képzelheti el rendszerszerűen (és nem ad hoc évről-évre kibulizandó kivételekkel), ha az oktatásügyben megszűnik az a rohadék fejpénz. Az viszont elérhetetlen vágyálom, mert az a komplett oktatásügy financiális alapoktól való átrendezését követelné meg. Szó sem esett róla. Kíváncsian várom a folytatást.
A szlovák nyelvoktatás megreformálása hasonló mumus. Két dologtól függ összesen. Minimum egy új tanítási módszer (teljes metodikával, tankönyvcsomaggal, munkafüzetekkel, szoftverekkel, segédeszközökkel) és politikai jóváhagyás kell hozzá. Előbbi meglétéről sem hallani sokat, de hogy az utóbbi miatt a Smer, a nem egészen nem nacionalista Procházka és az egészen nacionalista SNS elismerje, hogy Szlovákiában a szlovák nyelv valaki / bárki számára idegen nyelv lehet… Szó sem eshetett eddig róla. Kíváncsian várom a folytatást.
A kétnyelvűség megerősítése pedig… Az éppenséggel akármi lehet, pl. egyetlen új kétnyelvű tábla már annak minősülhet. Éljen. De azért kíváncsian várom a folytatást.
És persze drukkolok a folytatásnak, mert szlovákiai magyarként én szintén e dolgok haszonélvezője leszek. Csak a megfizetendő taxa, és a módszer nem tetszik igazán. Mert ha valaki az én érdekemben köt érdekházasságot, ráadásul titkos az árfolyamszerződés, akkor azért nem én vagyok az erkölcsi felelős, aki majd legitimálja. Én ezt így nem kértem. És az elvek kontra pragmatizmus kérdés eldöntése sem a választó erkölcsi kötelessége.
A legújabban szolidaritásroma (nem semmi gesztus egyébként!) Dostál a saját törvényjavaslatára akasztja fel Bugárt. Nem feltétlenül nemes dolog. Ám szembesítésnek nem utolsó.