"Aki 35 évesen száll ki a kajakból, abból nem lesz szívsebész"
A sikeres élsportolók megjutalmazását teszi lehetővé az a napokban elfogadott törvény, amelyiknek kiötlője és szorgalmazója Érsek Árpád közlekedésügyi miniszter. Az olimpiai dobogósok életjáradéka kapcsán beszélgettünk a sport világáról a hidas politikussal, aki a hetvenes évek közepétől tíz éven keresztül válogatott vívó volt az akkori Csehszlovákiában, majd azt követően évtizedekig sikeres edzőként dolgozott.
Hét évvel ezelőtt pendítette meg először a parlamentben a versenyzők anyagi megbecsülésének témáját Érsek Árpád, de mivel akkor ezt ellenzéki képviselőként tette, politikai akarat híján elképzelése lepattant a kormánytöbbség hozzáállásáról. Nem adta fel a küzdelmet, és most a pártbeli kollégái segítségével sikerült kivívni a
törvényhozásban azt, ami a környező országokban már régóta bevett gyakorlat.
Érsek szerint nem elég az, hogy amikor a sportolóink érmet szereznek az olimpiai játékokon, akkor csak fényképezkedünk velük, meg megveregetjük a vállukat. Hiszen a versenyzők a sportnak szentelik az életüket, másra nincs is idejük, és ha befejezik a pályafutásukat, akkor törődni kell velük.
"Akinek volt ideje tanulni, az 35 éves korára komoly menedzseri pozíciót tölthet be." Aki meg ilyen idősen "száll ki a kajakból, abból már nem lesz szívsebész, az a vonat már elment" – véli a sport világát ismerő miniszter.
Az életjáradék – amelyik alapján az olimpiai aranyéremért havi 1000 euró, az ezüstért 700, a bronzért pedig 600 euró jár - motiváció a fiatalok számára, hiszen ez a juttatás anyagi biztonságot jelent.
Nem mellesleg a közlekedési tárca irányítójának szíve visszahúz a víváshoz, hiszen “az unokámat is akarom tanítani” – vallja. Utoljára akkor vívott, amikor jó pár kilóval kevesebbet nyomott, de még 2011-ben is volt tanítványa, aki érmet is szerzett a vívó-Európa-bajnokságon. Érsek készül a jövő héten induló budapesti világbajnokságra is, ahol találkozni fog egykori fegyverforgató kollégáival.
(db, sp)
