Aki belenéz ebbe a filmbe, sosem felejti el, mi az, hogy brutalitás. Még a Putyin-párti magyarokat is kijózanítaná

2023. november 28. - 01:43 | Kultúra

A Sundance Filmfesztiválon ez az alkotás az év elején megkapta a világ legjelentősebb független fesztiváljának közönségdíját. Aztán szeptemberben Kijev ezt a tavalyi orosz invázió kezdetét elmesélő, 20 nap Mariupolban című ukrán dokumentumfilmet jelölte a 2024-es Oscar-díjra. A pár napja már magyar felirattal is elérhető megrázó videó annyira brutális, hogy ha az oroszbarát valóságtagadók vennék a bátorságot, és végignéznék, talán még az ő szemüket is felnyitná.

Aki belenéz ebbe a filmbe, sosem felejti el, mi az, hogy brutalitás. Még a Putyin-párti magyarokat is kijózanítaná

A tavaly februári orosz támadást követően Mariupolt már a háború első napjaiban folyamatosan bombázni kezdte az inváziós sereg és pár hónappal később a város szinte teljesen elpusztult. Egyes becslések szerint vagy 25 ezer civil vesszett oda az ostrom idején és a lakóépületek túlnyomó része is megsemmisült. A településen rekedt újságírók egy csapata egészen az elmeneküléséig meg azon ügyködött, hogy kamerájával szorgalmasan dokumentálja a konfliktus szörnyűségeit. Az ukrán származású Pulitzer-díjas Msztyiszlav Csernov, aki a legnagyobb amerikai hírügynökség, az Associated Press munkatársa, kollégájával, Jevgenyij Maloletkával együtt örökítették meg, ahogy alig három hét leforgása alatt nyilvánvalóvá válik, a szinte Pozsony méretű kikötőváros az orosz agresszió következtében halálra van ítélvel.

Csernov filmje az orosz offenzíva kezdetétől rögzíti az eseményeket, de nem a lövészárkokból, hanem a megtámadott és körbekerített város utcáiról, kórházaiból és óvóhelyeiről. A stratégiai fontosságú településen uralkodó véres helyzetet dokumentálja a rendező, aki higgadt narrációval magyarázza a kegyetlen felvételeket. Habár a polgári lakosságot ért tragédia, borzalom mértéke felfoghatatlan. Az egyik jelenetben egy másfél éves kisgyereket hoznak be vérző fejjel a kórházba, ahol nincs fűtés meg villanyáram, és az embertelen körülmények között dolgozó orvosok nem tudnak rajta segíteni. Majd egy apát látunk, aki hangosan zokogva próbálja felfogni, az utcán focizgató fiát halálosan meglőtték, és menthetetlen az állapota. A földi poklot örökíti meg az a képsor is, amikor a mentősök összeszedik az utcán heverő áldozatokat, hogy aztán egy rögtönzött tömegsírba dobálják a bezsákolt holttesteket. És amikor már azt hinnénk, az addig látottaknál nem lehet rettenetesebb, szembesülhetünk azzal, milyen az, amikor egy szülészetet ér rakétatámadás. Ahol a lebombázott épületből igyekeznek kimenekíteni az állapotos nőket. Mindenhol jajveszékelés hallatszik, halálfélelem ül ki az arcokra, meg a kétségbeesés. És közben értesülhetünk arról is, hogyan hangoznak ugyanerről a lélekfacsaró tragédiáról a hivatalos orosz híradások. Amik másról sem szólnak, csak arról, hogy nem is történt semmilyen katasztrófa. Elvégre az oroszok kezéhez nem tapad civil vér. Ez az egész csak egy ukrán provokáció, egy megrendezett színjáték.

(Fotó: AP/TASR)

Pedig ez nem játékfilm, hanem egy könyörtelen dokumentumfilm. Amelyik azt is bemutatja, hogy a megtévesztett civilek néha azt sem tudják, ezért az egészért kit hibáztassanak. Ez a film elmeséli az azóta már az orosz birodalomhoz csatolt város húsznapos történetét. Aminek megtekintését alapból csak az erősebb idegzetű érdeklődőknek ajánlanánk. Ugyanakkor kötelezően végignézetnénk a Putyin-hívő eltévelyedettekkel.

(sárp)