1
Fotó: Cséfalvay Á. András - illusztráció
Megosztás
Akik követik a csallóközi történéseket, azoknak feltűnhetett, mintha az utóbbi időben Dunaszerdahelyen és a szűkebb régiójában elharapózott volna az öngyilkosságok száma.
A tragédiák kapcsán szólítottuk meg Hunčík Péter szakorvost, mit lehet és kell tudni az önkezű halálról, hogyan kezeljük azokat az egyéneket, akiknél szuicid hajlamot tapasztalunk és egyáltalán, milyen jelei lehetnek annak, ha valaki úgy érzi, nincs tovább.
Szomorú apropója van a beszélgetésünknek. Mintha a Csallóközben mostanában megsokasodott volna azok száma, akik úgy gondolták, nincs értelme tovább élniük és öngyilkosságba menekültek. Az utóbbi hónapok mindegyikére jutott egy önkéz általi halál. Mire vezethető ez vissza? Beszélhetünk valamiféle öngyilkossági szezonalitásról? Vagy ez lehet akár tragikus véletlenek egybeesése is?
Komoly irodalma van az öngyilkosságok kutatásának, és számos olyan vizsgálat készült, ami az önkezű halál időzítését járta körbe. Ezek alapján ismerjük azokat a megállapításokat, miszerint bizonyos ünnepek környékén, vagy késő ősszel több ilyen tragédia történik. Azonban van ennél egy sokkal fontosabb összefüggés, amit a szakirodalom úgy nevez, a modellkövetés. Mondok egy példát:
ha egy közösségben, esetleg egy kisvárosban valaki valamilyen okból öngyilkos lesz, annak elkövetési módja mintaadó lehet az adott körön belül, ahol hozzájárulhat a hasonló drámák számának megemelkedéséhez.
Tágítva a kört, hasonló okozati összefüggést találhatunk a magyar irodalmi-művészeti életben is, elég csak József Attilára vagy Latinovits Zoltánra gondolni, akik szinte ugyanott és ugyanúgy vetettek véget életüknek.
Hasonló modellkövetés játszódhatott le Dunaszerdahelyen is, ahol június végén egy 30 éves nő az északi lakótelepen a hatodikról ugrott ki az ablakon, és aztán pár héttel később egy 43 éves asszony vetette ki magát egy másik lakótelep hetedik emeleti lakásából ?
Sajnos ez könnyen elképzelhető, bár a két eset egyikét sem ismerjük annyira, hogy ezt egyértelműen leszögezhessük A mintakövetésben erős sugallat az, hogy na lám, a sanyarú helyzetet így is meg lehet oldani.
A júniusban Nagymegyeren történt öngyilkosságként kezelt történethez hasonlót még nem tapasztalhattunk, ez modell, vagy ha úgy tetszik, példa nélküli a maga nemében. Ez volt az az eset, amikor a saját házában egy akasztott nőre bukkantak, aki megkötözve lógott a kötélen, de a hatóságok egyelőre idegenkezűséget nem állapítottak meg. Mit gondoljon erről az ember?
Sajnos nem mindig érthetjük meg az indítékokat. Csupán találgathatunk, hogy ha ebben az esetben tényleg öngyilkosság történt, akkor annak az elkövetési módja valakinek a megbüntetésére szolgálhatott. Még az is lehet, hogy a szerencsétlenül járt személyt valamilyen filmből vett ötlet vezérelte.
Ez tényleg egy szélsőséges eset, és találgatásokba tényleg ne bocsátkozzunk. A tudomány talaján maradva milyen előjele van annak, ha valakin elhatalmasodik a gondolat, hogy elpusztítja magát?
Él a köztudatban egy félreértés, miszerint javarészt elmezavarra vezethető vissza az ilyen cselekedet.
Persze vannak olyan elmebetegségek, amelyeknél az öngyilkosság gyakoribb. Az üldözési mániában szenvedőknél például nem is a "meghalás" a lényeg, hanem hogy a beteg megszabaduljon a kínzó látomásaitól, a démonjaitól. Ennél gyakoribb viszont a mindennapi élet mindennapi emberének az önpusztítása, amit egy kommunikációs zavar is erősíthet.
Egy kommunikációs akadályról beszélünk?
A segítségre szoruló személy gyakran képtelen azt megfelelően kommunikálni a környezetével, hogy bizony nagy a baj. Bár azt a maga módján megpróbálja közölni a családjával, barátaival, de a közössége többnyire nem tudja pontosan dekódolni a helyzet súlyosságát. Sokszor csak úgy elhessegetik a támogatásra szorulót, elintézik egy buta megjegyzéssel. Kényelemből azt mondják neki: eridj, igyál valamit, aztán átmegy rajtad ez a búskomorság. Vagy azt tanácsolják, pihenjen egy jót, és másnap már jobban lesz. Ugyanakkor az ilyen felületes hozzáállás még inkább elkeserítően hathat.
Olyan érzése támadhat az érintett embernek, mintha senki sem tudna vagy akarna segíteni rajta.
Kilátástalannak látja az életét, annak ellenére, hogy saját maga úgy érzékeli, leadta a "segélykiáltásának" – "cry for help"-nek a jeleit.
Aztán az egyre beszűkültebb tudatállapotában a gondolkodás leszűkül az élet és a halál kérdésére.
Egy téma körül forog az élete, gyakran filozofál ugyanarról a tárgykörről. Lassan, fokozatosan megváltozik az ember, aminek a jelei odafigyeléssel kiszűrhetőek és a megfelelő kommunikációval javítható a helyzet.
Van-e, lehet-e olyan öröklött vagy szerzett tulajdonsága az embernek, ami hajlamossá teszi az egyént az önpusztításra?
Az egyén mindennemű háttere befolyásolhatja annak mértékét, mennyire lehet fogékony az öngyilkosságra. Függ attól, hogy adott esetben férfiről vagy nőről beszélünk, hogy a személy fiatal vagy már idősebb, hogy milyen a viszonya a tudatbefolyásoló szerekhez, továbbá, vallásos-e az egyén, és még azon belül is, hogy pontosan milyen a meggyőződése. Egy hívő katolikus például nehezebben jut el az öngyilkosság gondolatához, mint akár egy protestáns vallást gyakorló személy.
Aztán más az ürességet érző alkoholista vagy egy kábítószerhasználó viszonya a kérdéshez, mint egy szenvedélybetegségben nem szenvedő egyéné. Ami az ember életkori dimenzióját illeti, az egyedül élő, magukat elhagyatva érző, rossz egészségi állapotú idősebbek körében szintén magasabb lehet a öngyilkosságra való hajlam. Erre lehet példa a 89 éves korában öngyilkosságot elkövető Márai Sándor is.
A statisztikák szerint a férfiak amúgy is hajlamosabbak az önkezű halálra, sokkal több férfi hal meg öngyilkosság miatt mint nő.
Hogy többen halnak meg az erősebbik nem képviselői közül, az nem jelenti azt, hogy náluk nagyobb a szuicid hajlam. Éppen ellenkezőleg: a felmérések szerint a nők gyakrabban követnek el öngyilkosságot, de, ha szabad ilyet mondani, ők amolyan nőies, óvatosabb módszerekkel próbálkoznak, mint például a gyógyszerek túladagolása. Az ilyen eseteknél meg nagyobb a valószínűsége, hogy a szerencsétlen elkövetőt meg lehet menteni.
Ezzel szemben a férfiak "férfiasabb" módszereket használnak az elkeseredésükben: vonat elé ugranak, felakasztják magukat vagy fegyverrel vetnek véget életüknek. Ebból a szempontból az a lényeg, hogy az elkövetés gyors és hatékony legyen. Ha ez nem lényeges szempont, akkor inkább figyelemfelhívásról beszélünk.
Ilyen lehet akkor a gyógyszer-túladagolás is?
Pontosan erről van szó.
A szándékos gyógyszermérgezést előidéző egyén sok esetben csak a figyelmet szeretné felhívni magára. Az ilyen ember gyakran nem is akar meghalni, csak demonstrálni szeretné azt, hogy tarthatatlan a helyzete.
Természetesen ez is nagyon veszélyes, főleg azért, mert aki egyszer ilyen eszközhöz nyúlt, az valószínűleg máskor is megpróbálja.
Nem kimondottan csallóközi vonatkozású a kérdés, de az utóbbi időkben egyre többet cikkeznek arról az új kutatási erdeményről, miszerint a klímaváltozás miatti felmelegedésnek köze lehet az öngyilkossági ráta emelkedéséhez.
Óvnék attól, hogy egy-egy jelenség alapján magyarázzunk meg bonyolult dolgokat. Nem célszerű, ha leegyszerűsítjük a helyzetet. Az más kérdés, hogy kiélezett, szélsőséges helyzetben eltérően viselkednek az emberek, de aztán a helyzet normalizálódásával visszaáll a régi állapot. Erre példa az 1943 februárjában véget ért – a világtörténelem egyik legvéresebb ütközeteként számontartott – sztálingrádi csata is, ami majdnem hat hónapig tartott. Ez alatt az idő alatt meredeken zuhant az öngyilkossági ráta. De amint felszabadult a város, a korábbi szintre emelkedett vissza a saját életüket eldobók aránya. Visszatérve a globális felmelegedés témánkba vágó hatására, azt majd bizonyos távlatból lehet megállapítani, amihez talán 50 év kell.
És miként vélekedik azokról az internetes, valamint mobil applikációs visszaéléssorozatokról, amelyek világszerte öngyilkosságra buzdíthatják a fiatalokat. Ezekben a Kék Bálna, valamint a Momo elnevezésű kihívásokban résztvevőknek különféle feladatokat kell végrehajtaniuk, melyek végül tragikus végkimenetelűek is lehetnek.
Gyalázatos, hogy ilyenek megtörténhetnek. Ilyen manipulációk mögött valószínűleg pszichopaták állhatnak. Minden eszközt meg kell ragadni ahhoz, hogy ilyen visszaélésekre ne kerülhessen sor.
Sidó Ápád
Segítségre van szüksége? Tárcsázza a Felvidéki Lelki Elsősegély Telefonszolgálatot, vagy a magyarországi Lelki Elsősegély Telefonszolgálat külföldről is hívható telefonszámait.