18
Fotó: artlimes.hu (További képekért kattints!)
Megosztás
Bondor Csilla a Magyar Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakán végzett, ahol Kőnig Róbert és Kocsis Imre voltak a mesterei.
Dolgozott a Pannónia és az Exist Filmstúdióban, a Loonland, az Euro, a Varga Stúdióban, ahol leginkább animációs filmek készítésében vett részt. Számos csoportos és több egyéni kiállítást tudhat maga mögött. Legutóbb Szlovákiában is, nyáron egy közös somorjai kiállításon láthattuk a műveit, amely a DUNART.COM művésztelep hetedik évfolyamának kicsúcsosodása volt.
Magadról írtad: „Több éve foglalkozom elszíneződött hulladék deszkák grafikai, festészeti hordozóeszközként való alkalmazásával.” Ez hogyan és honnan jött?
Eredetileg képgrafika szakra jártam a budapesti képzőre, a férjem viszont szobrász, így nagyon sokat voltam szobrászokkal művésztelepen. Akkor szerettem bele a deszkába, tehát magába a faanyagba.
Teljesen mindegy milyen deszka?
Mindenképpen hulladék kell legyen. Ez a megszürkült anyag…
Ami ki volt már téve akár az időjárás viszontagságainak?
Igen. Amikor találtam egy ilyet, először tájképeket karcoltam bele, vagy csak tussal ráfestettem és visszakarcoltam, faragtam. Aztán anyukáméknál találtam egy fából készült dézsát, nézegettem és gondoltam, azzal is lehetne valamit kezdeni. Szóval így indult ez egész.
Mikor jött a fa iránti szereteted?
Ez olyan 2003 környékén lehetett. Persze közben elég sok mindent csináltam.
Mi akartál lenni gyerekként?
Amióta az eszemet tudom, művészettel szerettem volna foglalkozni. De emellett állatszerető ember is vagyok, tehát ha a művészet nem jött volna be, akkor állatokkal, vagy a természettel foglalkozom most.
A szüleid mivel foglalkoznak?
Édesanyám tanítónő, édesapám pedig villamosmérnök.
Ők hogyan fogadták a művészet iránti hajlamodat? Nem mondták, hogy tanulj rendes szakmát?
Nem volt ilyen. Gimnáziumba jártam, amit egy idő után meg is bántam, mert mehettem volna inkább képzőművészeti suliba, csak arra nem volt idő felkészülni.
Azt mondod, érdekel a biológia is. Hogy jön össze a kettő?
A természet iránti szeretet, az istenhit, szóval ebben találtam meg istent. Imádtam mikroszkópba bámulni, felfedezni a biológiai rendszereket. Ez a mai napig érdekel, olvasok is róla. Az állatszeretet meg genetikai dolog, mert már úgy születtem, hogy bennem volt.
Aquarium II. – Hullámlovas
Tehát gimibe jártál, utána hogy alakult az életed?
Elég rosszul ment a tanulás, úgyhogy utána elmentem dolgozni. Nem mertem a képzőre jelentkezni, mert úgy éreztem, hogy ez egy teljesen elérhetetlen dolog…
Miből gondoltad ezt?
Nem rajzoltam. A biosztagozat miatt minden nap 7-8 óránk volt, latint is kellett tanulni és nagyon fáradt voltam, nem foglalkoztam a rajzzal, de azért mindig ott volt az életemben a művészet, mert jártam például művészettörténet fakultációra. De nem akartam tanulni és akkor egy évig dolgoztam, utána találtam egy hirdetést, hogy a rajzfilmstúdióba keresnek embert. Mert ugye a rajzfilmeket is imádtam gyerekként. Azokból a figurákat is mindig rajzolgattam, másoltam.
Az életrajzodban van egy olyan pont, hogy „Animációs szakmai tevékenység”…
Fáziskulcs-rajzoló voltam és háttereket készítettem. Ezt hét évig csináltam, jártunk stúdióról stúdióra. Nagy volt a a vándorlás a munka után. A legtöbbet a Loonland Stúdióban dolgoztam. (A stúdió nevéhez fűződik például a Babar, az elefántok királya egész estés sorozat, a Brémai muzsikusok, az Áron és a csodák könyve, vagy a 2000-es Berlini Filmszemlén közönségdíjas Pettson & Findus című egész estés rajzfilm. — a szerk. megjegyzése)
Mit adott ez a munka, ez a szakmai tevékenység neked?
Imádtam csinálni.
Néző tér
Adott egy löketet ahhoz, hogy jelentkezz a képzőre?
Inkább ahhoz, hogy hét év után azt éreztem, besokalltam. Vágytam rá, hogy a munkától függetlenül rajzoljak. Azért is kezdtem szénnel hatalmas papírokra rajzolni, hogy eltávolodjak ezektől a mini figuráktól.
A képzőművészeti egyetemen aztán Kőnig Róbert és Kocsis Imre voltak a mestereid. Amikor végeztél, hogy folytatódott az életed?
Elég nagy szerencsém volt, mert nagyon sikeres volt a diplomám. Megkaptam a „best of” díjat, ami a Kogart-díj, és meg is vették a diplomamunkámat. Elég jól indult. Akkor leköltöztünk egy faluba 70 kilométerre Budapesttől és ott dolgoztam. Galériám sokáig nem volt, de azért sikerült néha eladni egy-egy művemet, mert megkerestek néhány helyről. A galéria például nagyon hiányzott. Aztán néhány éve megkeresett a Faur Zsófi — Ráday Galéria Budapestről és hozzájuk szerződtem. Ez megint dobott egy nagyot a karrieremen, mert ők visznek külföldi vásárokba is. Adtak is el Londonban és Isztambulban a műveimből.
Milyen műveidet adták el?
A deszkaobjekteket, de azokon kívül készítek light-boxokat, amiket videóval kombinálok. Szeretek matricázni, fóliával foglalkozni, de nyilván olyat vittek, amit ki tudnak állítani. Isztambulba egy gyűjteménybe került művem, Londonba pedig egy magángyűjtőhöz.
Magyarországon mennyire vagy ismert, mennyien vásárolják a műveidet?
Magyarországon inkább a Balatonhoz fűződő műveim kapósak. Nagyon sok csónakot készítettem. Ezek nagy deszkából vannak formára vágva, színesre festve. Ezeket nagyon szeretik. Majdnem mindet megvették. Aztán rendeltek is, felhívtak, hogy szeretnének egy ilyen csónakos munkát. Két magyar műgyűjtő többet is vásárolt.
Hét csónak
Manapság hogyan tud megélni egy művész?
Van, akinek nagyon jól megy…
Mitől függ ez?
Szerintem leginkább a névtől, nagyon fontos a marketing. Szerintem ez kicsit olyan, mint a sztárcsinálás.
Előfordulhat, hogy te készítesz egy kimagasló munkát, amivel megszerzed a szakma elismerését és utána bármit készítesz, legyen az akár „rosszabb” is, megveszik?
Elképzelhető. De ez veszélyes is, mert lehet, hogy valaki készít egy jó szobrot, ami sokaknak tetszik, és akkor rááll arra az egy stílusra, mert azt veszik meg. Nagyon nem szerettem volna ebbe a csapdába esni.
Ezért próbáltál ki több mindent, hogy ne legyen annyira egyhangú?
Nem is azt mondom, hogy direkt azért kísérleteztem, egyszerűen ösztönösen vágytam rá. De azért most is festek deszkára, mert azt szeretem. Nálam az alkotás évszakfüggő is. Nyilván tavasztól jobban kint tudok lenni, télen pedig inkább festek.
Ha már visszatértünk a deszkákhoz, áruld el, hogy a hulladékdeszkákat honnan szerzed be?
Ismerősöktől leginkább. Volt olyan is, hogy tudták, ezzel dolgozom, és hoztak nekem. Mikor nagyon kevés az anyagom, kimegyek a fatelepre és ott a kevésbé szép deszkákat potom összegért meg lehet vásárolni. De mindig van anyag. Nemrég például költöztünk, az új házunk tele van alapanyagokkal.
Volt olyan, hogy „extrém” helyről szereztél anyagot?
Előfordult, hogy egy lebontott budiból készítettem a művemet. Azt meg is vásárolták elég komoly összegért, amit ha tudták volna, miből készült…
Szoba-asztal részlet
Begyűjtöttél jó néhány díjat az évek során. Mennyire visznek ezek téged előre?
Engem nagyon.
Kell az elismerés?
Szükségem van arra, hogy elismerjék ilyen módon a munkámat. Nyilván a pénz is jól jön.
Először vettél részt augusztusban a DUNART.COM somorjai művésztelepen. Hogy tetszett?
Nagyon jó, nagyon tetszik. Ez a legintenzívebb eddig az összes közül, amiken részt vettem.
Mitől kiemelkedőbb a somorjai, mint az előzők?
Talán azért, mert mindig a férjemmel mentem, és nem is engem hívtak, hanem őt. Ez most az első volt, amikor csak engem hívtak meg. A környezet is nagyon jó, a társaság meg tényleg.
Ismerted előtte a többi művészt?
Néhányukat ismertem előtte is, de a legtöbbjükkel csak itt találkoztam. A többieket pedig névről és a munkáik által. Nagyon jó társaság ez.
Voltatok a művésztelep helyszínén kívül máshol is a környéken? Hogy tetszett?
Megmondom őszintén, hogy annyira nem tetszik, mert én hegymániás vagyok, úgyhogy mi most is a Gerecse-hegységben élünk és nekem szükségem van a magaslatokra. Furcsa hogy itt minden ilyen sík. Persze vannak szép részei. A városkában, Somorjában az tetszik, hogy nyugodt. Sokkal jobb itt lenni, mint Budapesten. Barátságosak az emberek.
Bondor Csilla nyári, somorjai installációja
Mivel készültél a zárókiállításra?
Amikor megérkeztünk a művésztelep helyszínére, valami azonnal az erdőbe vonzott. Itt megtaláltam egy régi vonatsín betonmaradványait és egy fény-út kialakításán gondolkoztam. Úgy festettem meg a betont, hogy amit a délután 4-5 óra között beszűrődő fény megvilágított, az kapott színt.
Ezt viszont nem tudod elvinni a kiállításra…
Ezért jó, hogy beszélgetünk egymással, tudjuk inspirálni egymást. Azt találtuk ki, hogy vegyem fel videóra és kivetítőn mutassuk be, ahogy megyek ezen végig.
Min dolgozol most otthon?
Adtam be egy pályázatot egy munkára, amely vegyes technikával a Hitchcok-filmekre épül majd. Kiválasztottam öt alkotását, ahol a mű címe a filmek címe lesz és azokat fogom különféle módon megjeleníteni. Izgalmas számomra, ahogy ő a kamerával bánt.
Angyal Sándor