Alig múlt 18 éves, de már két éve a felnőttek közt bizonyít a dunaszerdahelyiek tehetsége (FOTÓK)

2022. április 3. - 16:12 | Sport

Sírva futott le a focipályáról, kézilabdával a kezében viszont megállíthatatlan a bősi származású Pénzes Mónika, aki 16 évesen mutatkozott be a felnőtt csapatban és a válogatottban. A dunaszerdahelyi HC DAC egyik kulcsjátékosával a kezdetekről, a nemzetközi szereplésről, a csapat sikerének titkáról és az aktuális célokról beszélgettünk.

Alig múlt 18 éves, de már két éve a felnőttek közt bizonyít a dunaszerdahelyiek tehetsége (FOTÓK)
Fotók: Cséfalvay Á. András (További fotókért kattints a képre!)

A bősi származású Pénzes Mónika 2003-ban született. Nyolcéves korában kezdett kézilabdázni, majd hamar beküzdötte magát a legjobbak közé. 2019-ben, 16 évesen bekerült a HC DAC felnőtt csapatába, nem sokkal később pedig behívót kapott a szlovák kézilabda-válogatottba is.


Alig múltál 18 éves, de már két éve bemutatkoztál a felnőtt válogatottban. Hogy kerültél kapcsolatba a kézilabdával, és milyen út vezetett a HC DAC-ba?

Kisgyerekként igazából focival kezdtem. Pontosabban csak egyetlen fociedzésen voltam, de sírva futottam le a pályáról, és már akkor biztos voltam benne, hogy nem akarok focizni. Aztán anyukám megtudta, hogy Bősön van egy kézicsapat, és megkérdezte, hogy nem szeretném-e kipróbálni. Először nem igazán tetszett az ötlet, sőt, hallani sem akartam róla. Akkor végül nem is próbáltam ki, de anyukám nem hagyta annyiban, próbált újra rábeszélni, és végül sikerült is neki. Nyolcéves koromban kezdtem el rendszeresen kézilabdázni. Megtetszett és folytattam, mostanra pedig teljesen a szívemhez nőtt. Később Bősről bekerültem a dunaszerdahelyi sportgimi kézilabdacsapatába, ott Németh Joli néni volt az edzőm, majd innen kerültem a HC DAC-hoz.

A HC DAC-ból pedig már egyenes út vezetett a felnőtt válogatottba, pedig akkor még csak 16 éves voltál.

A fiatalabb ifisták közt kezdtem, majd bekerültem a felnőtt csapatba, és igen, 16 évesen már a felnőtt válogatott keretébe is. Az átlépés nem volt egyszerű, sokkal nagyobb koncentrációt igényelt a szereplés a felnőtt csapatban. Nemcsak arra kellett odafigyelnem, hogy odategyem magam, amennyire csak lehet, hanem arra is, hogy fejben is ott legyek a felnőttek közt.

Mit szóltál, amikor meghívót kaptál a nemzeti csapatba?

Nagyon örültem, az a tudat, hogy Szlovákia legjobb játékosai között lehettem, nagyon megtisztelő érzés volt. A felkészülés több koncentrációt igényelt, de szerencsére voltak ismerősök, majdnem a fél válogatott a csapattársaimból állt, akik mellettem álltak, tehát mondhatni nem egy teljesen új csapatba kerültem.

Tavaly tagja voltál a csapatnak, amely történelmet írt Dunaszerdahelyen, a HC DAC ugyanis először mutatkozott be nemzetközi kupaviadalon, és egészen a negyeddöntőig meneteltetek (idén februárban estek ki a szerb ZSRK Bekament Bukovicska Banja csapata ellen). Milyen érzésekkel búcsúztatok Európától?

Nagyon örültünk, hogy sikerült történelmet írnunk és bekerültünk az Európa-kupába. Boldogok voltunk, amikor bekerültünk az első nyolcba, de részben csalódott vagyok, mert szerintem bejuthattunk volna a legjobb négy csapat közé is. Szerbiában viszont a bírók is megnehezítették a dolgunkat, majd kikaptunk hét góllal, otthon pedig ezt a hátrányt már nem tudtuk behozni. Úgy gondolom, hogy ez egy megfogható dolog lett volna, de sajnos nem sikerült.

A párhuzamos felkészülés és a heti két meccs bizonyára kimerítőbb volt a megszokottnál.

Nagyon megterhelő volt a párhuzamos készülés, de mondhatni, hozzászoktunk, hiszen most is egészen április közepéig heti két meccset játszunk. Ezáltal az edzés intenzitása is módosul, mert időt kell hagyni a regenerációra.

És mindemellett még természetesen ott a suli is.

Nem egyszerű, mert délutánig suliban vagyok, aztán 5-től videós elemzést tartunk, 6-tól pedig edzés. A suli és az edzés között van legfeljebb két órám, majd kb. este 8-ra érek haza. Mindezek ellenére szerencsére jók az eredményeim, a dunaszerdahelyi Középfokú Sportiskola diákjaként individuális oktatásban részesülök, és az iskola természetesen mindenben támogat.

Bár jelenleg néhány sikertelen mérkőzésen vagytok túl, összességében véve nyilvánvaló, hogy nagy potenciál rejlik a csapatban. Miben látod a siker titkát?

Nagyon jól működik a csapatmunka, minden edzésen odafigyelünk és próbáljuk a maximumot kihozni magunkból, hogy minél jobb teljesítményt nyújtsunk. Nagyon jó a kapcsolat és a kommunikáció a csapaton belül, mindig segítjük egymást. Persze előfordul, hogy valaki épp nincs a toppon, de ilyenkor is biztatjuk, buzdítjuk egymást.

Ami pedig a jövőbeli terveket illeti, hogy látod a helyzetet és melyek az aktuális célok?

Jövő évig tart a szerződésem a HC DAC-cal, utána pedig meglátjuk, hogy mit hoz a sors, jelenleg jól érzem magam Dunaszerdahelyen. Most a legfontosabb célom, hogy megnyerjük a Szlovák Kupát, és a lehető legjobb helyezést érjük el a bajnokságban.


(Farkas Linda)