Alkotmányos árrés

camera

1

Alkotmányos árrés

kinai_vedooltas_sinopharm_1 

Megosztás

Amikor megjött a híre, hogy őrizetbe vették a szlovák titkosszolgálat igazgatóját, mert kenőpénzt vett át egy gengsztertől, a magyarországi közvélemény érdeklődő töredéke irányából – kellően éles füllel – azt a kérdést is meg lehetett hallani, hogy Szlovákia vajon nem bukott állam-e. Az az állam ugyanis, ahol egy nemzetbiztonsági vezető köztörvényes bűncselekménnyel vádolható, európai mércével mérve legalábbis közel áll a működésképtelenséghez.

Nézőpont kérdése. Pčolinský ügyéből innen, a 47. szélességi körről nézve két dolog derül ki: 1) Szlovákiában állam fontos részét alkotó bűnüldöző szervek nagyon is működnek; más szóval, ha vannak is bajok a joguralommal, vannak fontos tényezők, akik/amelyek helyénvalónak tartják a joguralmat; 2) a gazdasági bűnözők különféle módokon behatolnak az államba, és a maguk érdekei szerint igyekeznek formálni, de nem az állam irányítja, hagyja jóvá vagy éppen műveli a gazdasági bűnözést.

Nézzük csak a legutóbbi esetet. A magyar állam – képviseletében Szijjártó Péter külminiszter – csillagászati összegért rendelt Kínából az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) által el nem fogadott Sinopharm vakcinát. Az oltóanyag azért ilyen drága a többi vakcinához – és a más, amúgy nem európai országok által megfizetett árhoz – képest, mert a főnökség bevont az üzletbe közvetítőként egy offshore alapítású közvetítő céget, amelynek egyelőre még a jelenlegi tulajdonosa is megismerhetetlen a nyilvánosság számára.

Valakik a magyar állam önkényes kegyéből iszonyúan jól keresnek élet-halálon, halálfélelmen.

A félelem árnyékában, az információs homályban manapság mindenki a józan észbe kapaszkodik, vagy ha politikus, esetleg civil véleményformáló, arra hivatkozik. Orbán Viktor például az okból oltatta be magát Sinopharmmal, mert „ezt a vírust a kínaiak ismerik legrégebb óta, ezért abból indulok ki, hogy valószínűleg ők is tudják róla a legtöbbet”.

Magyarországon ez a bölcsesség és ez a „valószínűleg” helyettesíti a harmadik fázisú tesztelést. De ha már ekkora divat, szabadjon nekem is a józan észre hivatkozni: azt kétely nélkül elfogadom, hogy azért is erőltetik a kínai (és orosz) vakcinát, mert látványos politikai győzelemre vágynak az Európai Unióval szemben. A homályos hátterű, ki tudja (bár sejthető), milyen alapon kiválasztott közvetítő cég beiktatása mögött viszont nem tudok más rációt elképzelni, mint hogy a gazdasági énjükkel kaszálni is akartak a műveleten pár tízmilliárd forintot. Az adófizetők közmondásos pénzéből.

Mindennek semmi köze a védettség várható százalékához vagy az esetleges mellékhatások súlyosságához és gyakoriságához. Arról nincsenek megbízható adataink. Csak a szintén adófizetői pénzéből bőkezűen finanszírozott kormánypropagandának van abszolút magabiztos válasza arra, ha valaki kételkedne a hatásfokban és a biztonságban: az illető „oltásellenes”; a magyar emberek halálát akarja.

Ilyen elmebeteg természetesen az ellenzékben sincs. Gyűlölet-céltáblának azért megfelel.

Másfelől: lehet, hogy a kiválóan intelligens Gulyás Gergely tökéletesen gyanútlanul hozta nyilvánosságra a vakcinaszerződéseket, nem látott bennük semmi rosszat. De az is lehet, hogy a vezérkar rajta keresztül a közvéleményt tesztelte: mekkora aljasságot lehet büntetlenül lenyomni az állampolgárok torkán. Jelentem: elég nagyot. Ha csak magamat nézem: a tranzakció hírére még csak fel se ment a vérnyomásom. Business as usual. A magyar közvélemény tűrésküszöbe ropantul magas, az enyém is, az egészségem védelmében; ide jutottunk.

Tény, hogy a mostani szlovákiaihoz hasonló járvány- és kormányválság Magyarországon elképzelhetetlen. A magyar állam szilárdabb a szlováknál. Nem jobb, csak különös anyagból van gyúrva, ahogy Sztálin mondaná.

A szerző az Élet és Irodalom (Budapest) rovatvezetője.

Ministerstvo Kultúry Slovenskej RepublikyKult MINOREU Fond Regionálneho RozvojaIntegrovaný regionálny operačný program