Megosztás
Hat százaléknál nagyobb támogatottságra számít az államfőválasztáson. Sőt! A politikában töltött évtizedek folyamán megedződött és Orbán Viktorral ellentétben nem hízott el, de azért nem versenyez vele. Robert Ficóval most nincsenek beszélő viszonyban, de ha a smeres vezér ismét nekimegy a Hídnak, akkor bizony kipakol. Kiska sem lehet megbízható, ha kikotyogja a négyszemközti beszélgetések tartalmát. És hogy adott esetben kivel működne együtt egy új kormányban? Ez majd kiderül, mert S-O-H-A nem fog ilyen jellegű spekulációra válaszolni. Arra viszont igen, a NAKA által lekapcsolt Dora Ferenc ügye mekkora övön aluli ütést jelentett számára. INTERJÚ
Alig két hét választ el minket az államfőválasztástól. Hogyan látja, dübörög a kampánya? Eddig a tervek szerint alakul minden? Mintha a nádszegi, szentpéteri és tallósi választási lakossági fórumán készült képeken nem szerepelt volna…
Minden az elképzelések szerint halad, és most már nem csak én, hanem a pártbéli kollégáim is járnak ezekre a rendezvényekre, amiből összesen lesz vagy száz találkozás. És igaz, vannak olyan helyek, ahol nem voltam, de hát mindenhova nem tudok elmenni.
Változtat az a kámpányán, hogy az MKP vezetője, Menyhárt József kiszállt ebből a mérkőzésből? Most már egyetlen magyar jelöltként folytathatja a választók meggyőzését. Mit szól ehhez a helyzethez?
Talán nem is az a fontos, hogyan vélekedek én erről, hanem inkább, hogy mit szólnak az ő választói. Mit szólnak azok, akik akár a Csemadok segítségével Menyhártnak összeszedtek sok támogató aláírást és most meg lemond egy szlovák jelölt javára, aki aztán visszalépett egy másik induló, Zuzana Čaputová sikeressége érdekében. Aki viszont éppenséggel etikai témákban máshol van, mint az MKP, meg általában máshol van, mint az államfőjelöltek többsége.
Van valami a tarsolyában, hogy a jelölt nélkül maradt MKP-sokat külön megszólítaná?
Nem hiszem, hogy külön kellene megszólítanom valakit, azért mert MKP-s vagy Hidas. Én úgy szólítom meg a választókat, mint magyart vagy mint polgárt.
Amit az előbb említett, aszerint az MKP-s szavazóbázis számára Čaputová túlságosan liberális lenne?
Minimum a szavazótábor egy részének biztosan túl liberális néhány nézete, elég ha az egyneműek házasságának engedélyezését illeti, vagy az idevágó, az örökbefogadással kapcsolatos elgondolása – bár ebben mintha az utóbbi időben visszafogta volna magát -, vagy az eutanáziával összefüggésben megfogalmazott gondolatai. Ha az MKP a választóinak egy részét nem akarja elveszíteni, akkor elég nehéz lesz magyarázni ezt a helyzetet.
Ön az említett etikai-politikai kérdésekben milyen nézeteket vall?
Régóta vallom, és ahhoz is tartom magamat, még csak a regisztrált partnerség sem jöhet számításba, elég ha arra gondolunk, hogy az Európai Unió bírósága döntött arról korábban, ha egy tagállam beemeli a jogrendszerébe az ilyen partnerséget, akkor ugyanolyan joguk van, mint a házasságban lévőknek.
Ezzel mi a gond?
Hogyhogy mi a gond?
Örökbefogadhatnak gyereket, például. És én ebből a szempontból konzervatív vagyok, és azt mondom, ha akarunk segíteni az egynemű pároknak, akkor segítsünk abban, hogy ne legyen számukra problematikus az örökösödés folyamata, vagy ha valamelyikük megbetegszik, akkor a másikuk kapjon tájékoztatást partnere egészségi állapotáról.
De a jelenlegi kormánykoalícióból legalább az SNS az ilyen elgondolásokat is elutasítja. Ennyi. Ez az a minimum, ami megkönnyítené az életüket. Beszéltem én is jónéhány olyannal, aki ilyen kapcsolatot tart fenn, és számukra ezek az említett kérdések a legfontosabbak.
És a marihuána dekriminalizációjához hogyan viszonyul?
Ennél szintén az volt a gond, hogy nem tudtuk partnereinkkel elfogadtatni, hogy engedélyezve legyen a szer egészségügyi használata. Szóval, mi támogatjuk az egészségügyi célú alkalmazását, de ahhoz törvényt kell változtatni.
Visszakanyarodva Menyhárt döntéséhez, azt nem vette zokon, hogy az MKP elnöke nem a Híd, hanem Mistrík javára lépett vissza? Vagy ez fel sem merült így, hiszen öt éve a Híd Pavol Hrušovský mellé állt, Bárdos Gyula helyett?
A különbség a kettő között az volt, hogy 2014-ben a jobboldali ellenzéki pártszövetség tagjaként már korábban megegyeztünk, a KDH-s politikust fogjuk támogatni, aztán az MKP meg csak ezt követően döntött Bárdos mellett. Most viszont az MKP határozhatott volna másképpen is, de ez legyen a pártja vezetőjének a felelőssége.
Beszélgetésünkkor (február 28.- a szerz. megj.) hat százalékra csökkenő támogatottságot mértek önnek a közvéleménykutatók. Pedig a kezdetben egészen szép számokat könyvelhetett el, igaz, akkor még nem volt ismert a Smer támogatottjának neve, és Čaputová sem kapcsolt rakétasebességre…
Én nem itt látom a problémát.
Mi a probléma?
A pontatlanságot az adhatja, amit az AKO ügynökség vezetője is említett a minap, hogy a felmérések 82 százalék körüli részvétellel számolnak, ami pedig ténylegesen csupán 50 százalék körül fog alakulni. És ez nagyon keményen átrajzolhatja az eredményeket. Én se örülök annak, ha netán majd kiderül, hogy kevesebbet mutattak, mint amit kapok, mert ezzel befolyásolhatják a választókat.
Kudarcként élné meg, ha nem érné el a 2016-os parlamenti választásokon a Hídra leadott szavazatok arányát, a 6,5 százalékot?
A lehető legjobb eredményt akarom elérni, és utána el fogom mondani, hogyan éltem meg az eredményt. Ne fussunk előre!
De a Bárdos-féle öt évvel ezelőtti 5,1 százaléknál azért mindenképpen…
Nem fogom magamat hasonlítani senkihez, az embereknek kell eldönteniük, hogy mennyire fognak támogatni. Tény, hogy majdnem 37 ezer támogató aláírást szedtünk össze pár hét leforgása alatt. Szóval, nem hiszem, hogy ez a hat százalék reális.
Tehát ennél több lesz.
Gondolom, hogy igen. Sőt!
Rövidre fogva, mit profitálhat a közösségünk abból, ha történetesen megválasztják államfővé?
Itt utalhatnék arra, amit Menyhárt József mondott, hogy magyar témákat be lehet vinni a köztudatba, de nem is ez a fontos. Profitálhatunk olyan szempontból is, amit már eddig is tapasztalhattunk:
10 éves lesz a Híd, nézzük meg, tíz esztendeje milyen volt és most milyen a szlovák-magyar viszony.
Ugyanezt a folyamatot egy államfő is elősegítheti, de ronthat is rajta.
A szlovák-magyar viszony javulásának van másik magyarázata is, nevezetesen, hogy Robert Fico szinte haveri viszonyt ápol Orbán Viktorral.
Ó, jaj, ha valaki ezt mondja, akkor valószínűleg nem ezen a Földön él. Mert a viszony jó volt Fico második kormánya idején (2012-2016-ig) is, emlékezzünk csak vissza. És akkor is mennyit kellett tárgyalni ahhoz, hogy halasszák el a kisiskolákat károsan érintő törvény hatályát, hogy azok ne szűnjenek meg. Pedig jó volt a viszony, mondá az MKP.
Más dolgokban is keményen nekünk mentek akkoriban. Például a kisebbségi nyelvhasználati törvényben foglaltakat sem lehetett megvalósítani. Tehát az nem úgy működik, ahogy néhányan mondják, jó a viszony a két ország legnépszerűbb politikusa között, tehát akkor minden oké. Itthon kell meggyőznünk a kollégákat! Például a Szlovák Nemzeti Pártot arról, hogy a nemzetiségi iskoláknak miért fontos, hogy az osztálylétszám ne legyen meghatározva, mert megszűnne az iskoláink közül jó néhány. Sokat kellett tárgyalni, de megértették.
Természetesen fontos a két ország közötti viszony is, mert az adott esetben megronthatja a légkört, de elsősorban itthon kell intézkedni. Nem Orbán intézte el a helységnévtáblák ügyét, a vasúti kétnyelvűséget, sem a Kisebbségi Kulturális Alapot.
29 éve ül a parlamentben…
Nem csak ülök!
Szóval ön egy politikai matuzsálem, éppen úgy, ahogy Orbán Viktor is 1990-től ott van a parlamentben.
De ő elhízott, én nem!
Ez is egy szempont. Szóval meddig lehet ezt a nagypolitikának nevezett könyökölős munkakörülményt bírni normális ésszel?
Az, amit én a politikában megtanultam, ha el akarok érni valakinél valamilyen eredményt, akkor az illetőnek bele kell látnom a fejébe. És meg kell tudnom az ő gondolatmenetéhez simulóan magyarázni, miért jó neki az, amit mi akarunk elintézni. Ha ez nem megy, nincs eredmény.
Évekig tartott a komáromi egyetem létrehozása is. Mi kellett hozzá? Hogy feláldozzuk érte a parlamenti elnöki posztot, amit a KDH akkoriban nagyon szeretett volna megszerezni. Ez a kis lökés kellett hozzá, hiszen az elképzelés már ki volt dolgozva.
Biztos, hogy a politika pszichikailag terheli az embert, ráadásul senki nem örül annak, ha úgy ér el eredményt, hogy közben kritizálják érte. Kemény kihívás ez a családnak is, még nem fordult elő az, hogy mondjuk probléma nélkül két hétre elmehettem volna mondjuk nyaralni bárhova is. Soha! Inkább az a jellemző, hogy az üdülésről korábban kell hazajönnöm. Meg aztán azt sem tűzi ki az ember a kalapjára, ami a Facebookon megjelenik, meg az alternatív médiában.
Ezt az egészet pszichikailag bírni kell. Mondjam azt, hogy megedződtem?! És hála istennek velem együtt a családom is.
Örömmel halljuk, hogy megedződött, ami egy jó dolog, ezért is adódik a kérdés, hogy ki bírja tovább a színtéren kettőjük közül? Orbán vagy ön?
Soha nem versenyeztem Orbán Viktorral. Ráadásul ő nem Szlovákiában politizál, nem olyan törvényi feltételek mellett, mint amilyenek itt nálunk vannak. Mert Magyarországon ellenzéki média szinte nincs is, maximum a kulcslyukon keresztül leshetik a kormányt. Nálunk meg jóformán nincs koalíciós média. Tehát ez egy teljesen más közeg. Olyan, amikor a pozitív dolgot elhallgatjuk, a negatívat meg felnagyítjuk.
Összehasonlíthatatlan a helyzet a két országban. Ha csak a tizedét próbálta volna meg a jelenlegi szlovákiai kormánykoalíció, mint amit Orbánék az elmúlt két választási időszakban megtett, akkor itt már fejek potyogtak volna, sőt lehet, hogy „véres forradalom” lett volna.
Évtizedek óta áll a szlovákiai magyar politika középpontjában. Látja a tüzet valakiben, a karizmát, meg mindazt, ami ahhoz kell, hogy vezetője lehessen a közösségnek?
Nehéz kérdés ez. Látom azt, hogy – ha csak a Hídon belül nézek körül – körülbelül kik lehetnének azok, akik probléma nélkül el tudnák vezetni a pártot. Kérdés, hogy akarják-e. Ez teljesen más közeg, mint amiben mi nőttünk fel. Akkor még jobban hittek az emberek, nem volt annyi alternatív média, meg ennyi piszkolódás, mint ami most van.
Ma a politikus szitokszó. Elharapózott az a szemlélet, és ehhez a média is hozzájárult, hogy minden rossz irányba megy. Ez egészen egyszerűen nem igaz. Jó irányba halad Szlovákia.
Egyet viszont meg kell tanulni, a demokrácia az nem egy egyszerű dolog, hogy az ölünkbe esett, és akkor, hurrá, megvan. Azt védeni kell. Állandóan javítani és erősíteni. Nézzük csak meg, hogy 30 év alatt, az egypárti rendszerből, a bársonyos forradalomon keresztül hova jutottunk, a Mečiari időszakból hova értünk el, sőt, a Kuciak-gyilkosság óta mit értünk el.
És igaz az is, hogy a politikusoknak is sokkal érzékenyebbnek kell lenniük. Ami aztán elvezet oda, hogy a törvények segítségével a rendőrségen belül változások következnek be, ami segíti a korrupció felgöngyölítését.
Ebben a sajtónak is jelentős szerepe van.
Persze hogy! A sajtónak mindig az a szerepe, hogy figyelje, mi a fenét csinálnak a politikusok, és aztán vágjon oda, ahova kell. Csak a sajtó egy része politikát csinál, ami az ő felelősségük. De biztos, hogy hozzájárultak az ilyen megvesztegetési ügyek felderítéséhez. Csak az a baj, hogy nem minden ügy ilyen, ennek ellenére viszont sokszor a sajtó korrupciónak állít be bármit.
Mondana erre egy példát?
Itt van az F16-osok kérdése. Egyesek ráfogják, hogy a vadászbombázó repülőgépek megvétele is ilyen ügy. Pedig ebben az esetben a kormány tárgyal egy másik kormánnyal, azaz nincs közvetítő, ahol esetleg valami machinációra sor kerülhetne. De a sajtó lehozta, mert ezt mondta az OĽaNO-s Remišová.
Ez a kormány és a Radičová kabinet is hozott olyan törvényeket – ilyen például a szerződések nyomonkövetése az interneten – ami kimondottan segíti a média munkáját. Ezért is mondom, igenis, Szlovákia jó irányba megy. Nem olyan iramban, ahogy én szeretném, de azért halad. Én olyan típus vagyok, hogy azt mondom, amit ma meglehet tenni, annak már az előző napon meg kellett volna történnie.
Februárban másról sem szólt a közélet, mint az alkotmánybíróság új tagjainak megválasztása. Erre nem került sor, a parlament egyetlen jelöltet sem választott meg, pedig még Robert Fico is bejelentkezett a pozícióra. Pont ennek kapcsán össze is ért a bajsza a Smer vezetőjével. Akkoriban nyilatkozta is, hogy Fico nem beszél önnel. Azóta már szent a béke? Váltottak néhány szót?
Kezet adtunk egymásnak, amikor jött ki a televíziós felvételről.
És beszéltek?
Nem. Én azt mondtam, ha Fico még egyszer sajtót tart, és ismét nekünk megy, akkor én kipakolok. Mert volt itt egy egyezség, aminek egy részét ő el is árulta. Röviden: ha a köztársasági elnök úr kinevezi őt az alkotmánybíróság elnökének, akkor meg lehet választani a 18 bírát. Ha ez nem lehetséges, akkor ő nem is indul. És ezt a Smer vezetője nem tartotta be, amiből az egész bonyodalom támadt, és a végén mi azt mondtuk, elég volt.
Ön közvetített Kiska és Fico között?
Nem közvetítek soha.
A sajtóban megjelentek erről híresztelések, hogy az úgynevezett államfői zsarolási ügyben..
Ez butaság.
Kitaláció az egész?
Az államfő rákérdezett dolgokra, hogyan látom a helyzetet, milyen információim vannak, satöbbi. Aztán hogy ebből ő mit kreál, az az ő dolga. Őszintén megmondom, ezek után igencsak meg kell gondolnom, hogy egyeztetek-e még az elnökkel. Ahogy Matovičcsal sem vagyok hajlandó, azóta, hogy felvette az egyik kollégájával zajló beszélgetést.
Ha megeredne a nyelvem, hogy akikkel szűk körben egyeztettem, mi mindent mondtak el nekem, akár a Kuciak-gyilkosság után, hogy hogyan és mi mindenben volt benne Kiska keze, akkor sokan csodálkoznának.
De mennyire lehet megbízható az az ember, aki a négyszemközti beszélgetéseket kikotyogja?
Ki a megbízhatóbb, Fico vagy Kiska?
Azt mondom, hogy bárki, aki kivisz belső információkat, az számomra megbízhatatlan.
Ráfordulva az utolsó évre, nem érzi úgy, hogy elszaporodtak volna a koalíción belüli nézeteltérések?
Ez így van.
Számít arra, hogy a koalíciós javaslatok nehezebben fognak átmenni a parlamentben?
Azt elmondtam már többször is, hogy mivel választási év előtt állunk, ez egyre nehezebb lesz. Még az előttünk álló fél évet teljesíteni fogjuk a koalíciós szerződés szerint…
Milyen Hidas vagy magyar vonatkozású kérdések maradtak erre az időszakra?
A kisebbségi kormánybiztost és a kulturális államtitkárunkat érintő néhány téma még hátramaradt, és természetesen az oktatásügy. Ez utóbbinál igen lassan halad a szlovák nyelv oktatásának módszertanával kapcsolatos kérdés. Ez jelenleg is tesztelés alatt áll, de valahogy nem jutottak a végére. Az új oktatási törvényt csak abban az esetben vagyunk hajlandóak támogatni, ha belekerül a kisebbségi oktatás is.
Jöjjenek a villámkérdések, ezekre csak tőmondatban lehet válaszolni. Ha úgy adódna, hogy az elnökválasztás második fordulójába Šefčovič és Čaputová kerülne be…
Majd akkor eldöntjük, mit fogunk csinálni.
Most még nem tudják?
Nem, mert az nem csak az én döntésem lesz. A pártnak kell ezt megvitatnia.
Inkább lenne kormányon Matovičcsal, vagy ellenzékben az MKP-val?
2016 után megtanultam, hogy soha, sőt, nagybetűvel S-O-H-A nem fogok ilyen spekulációra válaszolni. Három évvel ezelőtt a sajtó állandóan azt kérdezte, mennénk-e Ficóval vagy sem kormányt alakítani. Soha nem állítottuk határozottan, hogy nem mennénk velük, és az óriásplakátunkra is azt tettük ki: „El tudják-e képzelni a Smer nélküli kormányt? Mi igen“.
Aztán a választások úgy alakultak, ahogy, a Smer kapta a legtöbb szavazatot, és nem lehetett más kabinetet alakítani. Kész, vége. Ennek ellenére a választások után azzal pofoztak bennünket, hogy mást állítottunk és mégis koalícióra léptünk a Smerrel. Eldöntöttem, hogy nem fogok spekulálni, se igent, se nemet nem mondok.
Inkább Harabin legyen államfő vagy Fico alkotmánybíró?
Fico nem lehet alkotmánybíró, ezt most meg tudom mondani. De nagyon remélem, Harabin meg nem lesz államfő.
Elnökként inkább horgászna Áder János magyar elnökkel vagy vadászna Semjén Zsolttal, a nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettessel?
Egy: fegyverviselési engedélyem van, fegyverem is, de sohasem vadásztam, még az ehhez szükséges dokumentumjaim sincsenek..
Semjén biztos tudna majd segíteni ebben a kérdésben.
Az rendben van, de állatokra nem lövök. Nem tudnak védekezni. Ami meg a horgászást illeti, életemben csupán egyszer fogtam horgászbotot a kezemben. Akkor 10 éves lehettem, a barátom a kezembe nyomta a pecabotot, aztán mivel vagy öt percig nem volt kapás, otthagytam az egészet. Szóval, se ez, se az.
Most jöjjön egy fajsúlyosabb kérdés: személyesen ismerte Dora Ferencet, Alsóhatár hidas polgármesterét, akit a NAKA lekapcsolt gyilkosság gyanúja és bűnszervezetben való részvétel miatt?
Persze hogy ismertem.
És milyen benyomást tett önre?
Megmondom őszintén, ez az egész ügy engem igencsak meglepett. Abban az időben, amikor esetleg benne lehetett ilyen, a rendőrség által jelzett dolgokban, az MKP-nak volt a polgármestere.
Dora 2013-ban lépett be a Hídba…
Igen, és ki a fene tudta, hogy ilyen ügyekben benne lehetett a keze. Ha más vádakkal vitték volna be, mondjuk korrupció gyanújával, az sem okozott volna örömet. De ez!
Én a maffiával összeakasztottam a bajszom, harcoltam ellenük, ő meg, ha igazak a vádak, állítólag együttműködött velük. Nekem ez óriási övön aluli ütés.
Ez azért is kínos, mert ez nem az első eset, amikor maffiavádak merülnek fel hidas regionális politikusokkal szemben, gondolunk itt például a bősi Csörgő Juditra, aki a bújkáló Sátor Lajos élettársa volt. Van-e felelőssége ilyenkor valakinek ebben..
Persze hogy!
Kié a felelősség, hogy ilyen emberek beszivárognak a régiós pártstruktúrákba?
Dora Ferenc nem szivárgott be, egyszerűen az MKP-tól átlépett hozzánk. Az, aki viszont beszivárgott, ez a Csörgő nevezetű hölgy, aki – isten nyugosztalja-, azóta már meghalt. Egy új párt ha alakul, akkor bekerülnek olyanok is, akiktől fokozatosan meg kell vállni. Volt sajnos néhány ilyen esetünk.
Az RTVS-es műsorok egyikében rákérdeztek az idegennyelv-tudására, és akkor ön tréfásan azt nyilatkozta, sem angolul sem németül nem tudnák önt eladni a piacon, kötetlen beszélgetésre megfelelő a tudása.
Plusz-mínusz autóbusz, igen.
Oké. Hogyan hangzik a híd német nyelven?
Die Brücke.
És a korántsem kurta Minderheitenangelegenheiten, az vajon mit jelent?
A Minderheiten kisebbséget jelent…
Eddig jár a fél pont.
Angelegenheiten- ez pedig ügy, tehát kisebbségi ügy. Mondom, el nem adnak engem németül sem.
Járt a legutóbbi DAC-Slovan mérkőzésen…
Jártam. A fene egye meg, kikaptunk.
Hol hallgatta a "bi Maďara do hlavy!" rigmust, a VIP-szektorban?
Korábban, még a meccs vége előtt el kellett mennem, de ott voltam, igen, abban a szektorban.
És összefutott ott fideszesekkel?
Mi az, hogy! Gyalog szoktam felmenni a szektorba, de most operáció előtt állok, szóval szállok ki a liftből, és jött szembe Menyhárt Dodi. Nézem, mellette pedig dolmányban Kövér László, akivel szintén üdvözöltük egymást egy szevasszal.
Tavalyi interjújában jelezte, hogy a Híd és a Fidesz közötti hogyan továbbról majd a magyarországi választások után lehet beszélni. Azóta viszont Orbánnak egy híd alakú tüske került a körme alá, most akkor mi a helyzet?
Nem tudja kihúzni, mit csináljak vele. Majd adok neki egy fogót. Amúgy meg nincs semmi. Többször elmondta, csak etnikailag tiszta párttal kíván együttműködni.
Otthoni fronton viszont nem ennyire magányos a helyzet, a Facebookon láthattuk, az MKDSZ beállt ön mögé. Ez hogyan jött össze?
Jelentkeztek, hogy tudnának támogatni, és érdeklődtek, hogy mit szólunk hozzá. Aztán eljöttek ide, a párt központjába.
És ez az egész esetleg a 2020-as parlamenti választásra készülődve valamiféle új összefogásnak a jele?
Lehet. Ha meg tudunk egyezni, akkor a listára miért is ne lehetne… De idáig nem jutottunk el.
Van tovább is? Az első lépésben az MKDSz, aztán jöhet az MKP, vagy Simon Zsolt új pártja?
Az MKP kemény magja részéről óriási a gyűlölet irányunkban.
Ezért kezdeményeztük korábban, hogy bizonyítsuk be a választóink előtt, tisztességesen együtt tudunk működni. Kezdésnek a megyei választásokra gondoltunk. Akkor elutasítottak minket. Ugyanezt megpróbáltuk aztán az önkormányzati választások előtt is, hasonló sikerrel. Így a következő parlamenti választásokra biztos nem jön össze egy együttműködés a két párt között.
Listán indulás sem jönne össze, ahol ugyanúgy 5 százalékos lenne a parlamenti küszöb?
Még ilyen induláshoz is az kellene, hogy ez a gyűlölet megszűnjön. De hát hogy a fenébe lehet úgy együttműködni, hogy például az MKP egyik része Komáromban azt mondja, hogy ha a Híddal kooperál a pártjuk, akkor kilép az egész járási szervezet.
Mit üzen a gyűlölködőknek?
Hogy foglalkozzunk azzal, ki mit tett le az asztalra. Ne a másikat szapuljuk.
Szidnivaló van itt még. Például a sajtótörvény ismét napirendre került. Mi szüksége a politikusoknak erre a sajtóban biztosítandó válaszadási jogra? 2011-ben a Radičová-kormány idején a parlament eltörölt egy hasonló szövegezésű jogszabályt, és annak a kabinetnek is tagja volt a Híd.
Azóta megváltozott a helyzet. De kezdjük elölről. Nekem ezzel az egésszel az a problémám, hogy mindenki azt nézi, mi van a törvényhozás elé terjesztve.
Nem véletlenül.
De a törvénytervezet mostani szövegezését nem tudjuk támogatni.
Tehát önök szerint minek kell kikerülnie belőle? A kommentárokra nem lenne érvényes a válaszadás joga?
Arra sem vonatkozna. Aztán egy valamiféle felügyeleti szerepet betöltő állami tanács létrehozásában sem egyeztünk meg. Mindössze egyetlen dolgot szeretnénk elérni, hogy a közjogi méltóságoknak is joga legyen a válaszadásra…
Ha hazugság hangzik el velük kapcsolatban…
Csakis. Ha hazug dolog jelenik meg valakiről, annak joga legyen a válaszra.
De ez most is létezik, helyreigazítás formájában.
Az teljesen más.
Mivel, kivel van a legtöbb baj ön szerint?
Általában a sajtóval van rossz tapasztalatom. Például az egyik volt tagunk viselt dolgáról kezdett írni egy lap, és bár mi azt a személyt már két és fél évvel korábban kizártuk a pártból, a cikk azt állította, csak az ő nyomásukra tettük meg ezt a lépést. Aztán mi kértük, hogy helyesbítsenek, de nem tették meg.
2016 óta nagyon durván megváltozott ez az egész közeg. Akkor, a választások után az ellenzék azt követelte, Richard Sulík azt kiabálta a főtéren, hogy poklot csinálnak az életünkből. Ezt el nem felejtem, míg élek.
Akkor indult be az igazi gyűlölethullám.
Sidó Árpád
