Megosztás
A hétfői, Iowa állambeli előválasztási jelölőgyűlések után egy árnyalattal tisztábban látunk az amerikai elnökválasztás esélyeivel kapcsolatban. Úgy tűnik, hogy a szenzációs sajtócímek ellenére egyelőre a standard jelöltek a befutók.
A Demokraták oldalán két főre szűkült a mezőny, miután a szinte semmiféle támogatottságot nem élvező Martin O’Malley az előválasztási éjszakán bejelentette kampánya felfüggesztését. A két talpon maradt jelölt közül végül Hillary Clinton volt a befutó, előnye azonban csak minimális volt: a megrendezett 1406 jelölőgyűlés közül „csak” 701-ben volt ő a nyertes. 697-ben pedig a riválisa, Bernie Sanders diadalmaskodott. A továbbiak szempontjából ez két dolgot jelent.
Az első tanulság az, hogy a Clintonhoz képest kifejezetten balosnak számító Sanders szenátor nem csak egy az internet által felfújt jelölt, hanem ténylegesen rendelkezik támogatottsággal a szavazók között. Számára az elért 49.6%-os eredmény ilyen szempontból félig teli poharat jelent. Sanders így szinte bizonyosan nem száll ki a versenyből egyhamar. A második tanulság viszont az, hogy Sanders nem olyan erős jelölt, mint azt a legfanatikusabb hívei gondolták. Iowa az egyik „legfehérebb” állam, Sanders támogatói pedig elsősorban a középosztálybeli, fehér szavazók közül kerülnek ki. Ha Sanders itt nem tudott nyerni, másutt nehezen fogja behozni Clinton előnyét. A verseny így tehát folytatódik tovább, Clinton fontos szimbolikus győzelmet aratott – akármennyire is nehezen ment –, Sanders viszont még nem kell, hogy megadja magát. De ma biztosan Hillary Clintonra fogadnék befutóként.
És nem feltétlenül csak a Demokrata jelöltséget illetően. A Republikánusok között ugyanis változatlanul a káosz az úr. Iowában enyhe meglepetésre Ted Cruz szenátor tudott nyerni, a szavazatok kevesebb mint 28 százalékát megszerezte. Csak második helyen futott be Donald Trump, az excentrikus milliárdos, aki az utóbbi hetekben kis túlzással többet szerepelt a sajtóban, mint az összes többi jelölt együtt. Az elért 24 százalék számára csalódás, hiszen több felmérés is a befutó helyre várta őt. A harmadik pedig Marco Rubio szenátor lett, ő 23 százalékot szerzett.
Cruz most jó pozícióba került, azonban nagyon távol van a győzelemtől. Iowára itt is igaz, hogy egy sokkal konzervatívabb közeg, mint az országos átlag. Cruz, aki az egyik legkonzervatívabb jelölt a talpon maradtak közül, máshol nem kell, hogy ilyen sikeres legyen. Ráadásul a Republikánus Párt több vezetője is jelezte, nem szívesen látná Cruzt jelöltként. Donald Trump nem örülhet a második helynek, de ezt a részleges vereséget könnyen túléli majd, és ha a következő néhány állam valamelyikében nyerni tud, még megkeverheti a lapokat. Mindenesetre az már látszik, hogy Trump esélyeit a felmérések erősen túlértékelik; sokan mondják be a nevét a közvéleménykutatók kérdésére, hiszen folyamatosan hallanak róla a médiában, de ez nem jelenti azt, hogy ezeknek az embereknek a szavazatait is megszerzi majd. A nevető harmadik így Marco Rubio lehet, akit az „establishment” (a pártvezetés) kifejezetten szeret, és Iowában messze az elvárások felett teljesített.
Mindezt megkeverheti azonban a következő helyszín: a kis északkeleti állam, a liberálisnak számító New Hampshire. A Demokrata oldalon Sanders feladata egyértelmű. Ha itt nem nyer, akkor kevés esélye marad – de nagyon valószínű, hogy nyerni fog. A Republikánusok esetben a verseny nyitott: Trump a legtöbb mérésben vezet, de az iowai „bukása” kiveheti a szelet a vitorláiból. Mögötte pedig ott egy egész vegyesvágott: Cruz és Robio mellett a liberális John Kasich kormányzó és a legújabb Bush, Jeb is. Ha Trump nem nyer, akkor vége lehet. Ha nyer, akkor a második hely lesz igazán izgalmas.
A végeredmény szempontjából nem lesz mindegy, hogy ha a Demokrata oldalon érvényesül a papírforma, és Hillary Clinton lesz a jelölt, akkor milyen hamar dől majd el, hogy ki lesz az ellenjelölt. És persze, hogy ki lesz az az ellenjelölt. Ha egy a radikálisabb republikánusok közül – Trump, Ben Carson agysebész vagy akár Ted Cruz, Hillary esélyei jelentősen megnőnek. Akkor is jobb helyzetbe kerül, ha a kiválasztási folyamat sokáig tart. És fordítva: egy centristább jelölt, mint Rubio vagy Bush, nehezebb falat lenne a szintén középre húzódó Clinton számára, mint egy radikálisabb ellenfél. És az sem segítene neki, ha a Republikánusok gyorsan lerendeznék egymás között a meccset.
Iowa után azonban nem úgy néz ki, hogy az előválasztási folyamat egyhamar véget ér az USA-ban. Érdemes lesz figyelni a dolgot, hiszen az Obama és az ifjabb Bush közötti külpolitikai iránybeli különbséget is a saját bőrünkön érezzük.